Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-21 / 25. szám

emberibb morált követel. A Vatikán közeledik a Quirinál­hoz és azt ráveszi, hogy a gyönge belügyminiszter kiadja a parancsot a rendőrségnek, hogy Jézust harmadnapra idézzék meg; ha bűnösnek találják, zárják be, azután pedig tolonczoltassák vissza Miesbachba. A Mestert értesítik erről tanítványai. Ő nem szól semmit. Az egész világon róla beszélnek. A belügy­miniszternél és a rendőrfőnöknél próbálják a tanítványok a parancs végrehajtását megakadályozni. A Vatikán is megmozdul s az ő akarata érvényesül. Jézus a parancs vétele után nem mozdul ki hajlé­kából, szomorú és hallgatag. Tanítványaival együtt va­csorál, aztán a róla szóló lapokat és könyveket átnézik. Látja, hogy mindenki ellene van és azt a rettentő anti­krisztiánus vallomást teszi: „Az emberiséget nem lehet megváltani, hogy erre nem ltépes semmiféle Isten s hogy ez a megváltás nem is szükséges (109. 1.). A „bölcseknek" azt a tételét sem fogadja el, hogy az egész emberiséget csak az egész emberiség válthatja meg. Isten és ember két örökké egymásra vágyó s örökké elérhetetlen czél, örök meddő, borzalmas körforgásban. „Embernek lenni kin, Istennek lenni gyötrelem" (110. 1.). Választottait azért mégis megbízza, hogy tanitsák az embereket arra, a mire megtaníthatok és az emberszeretetben jelöli meg a létért való küzdelemben egyedül lehetséges üdvösséget. Az átvirrasztott éjszaka után kora reggel kivezeti ta­nítványait Tivoliba és közönyös, egyszerű dolgokról való beszélgetés után egymáshoz való jóságra inti őket. Végül azt a kijelentést teszi: „Jártak istenek a földön és nem hitt nekik az emberiség. Járt egy Isten és annak sem hitt. Küzdelem kell neki? Legyen az ő óhajtása szerint. Most mtól kezdve megszakad minden összeköttetés az ég és föld között. Azzal a gyötrő tudattal távozom, hogy az emberiséget nem bírom megváltani s hogy nem is szük­séges, mert szerencsétlen lenne, ha nem a maga erejével küzdené ki kisded czéljait. Elmegyek, de nem egészen. Szellemem itt marad és járatlan helyeken fog bolyongani. Nem akarom, hogy az ember útjain való haladásában belém ütközzék. Tiétek legyen e föld egészen, a boldog­ság, de az ősnyomor s az emberiség zokogása is örökkön örökké. Sem az egyikről, sem a másikról nem fog többet tudomást venni a magasságos ég." — Hosszasan, végtelen szeretettel néz tanítványaira. Fölkel, bemegy a tivoli olajfaerdőbe és — Yartin egy másik írása szerint — fénypárává oszlik szét keserűségében. A tanítványok utána rohannak a sötét erdőbe, s kétségbeesve kiáltozzák a Mester nevét. Az erdő mélyé­ben túlvilági fényesség dereng, az is szétoszlik. A Mes­tert nem találják többé. Keserves zokogással vetik ma­gukat a földre. Alant a néma mező s a San Pietrónak a földre óriási lidércznyomásként nehezedő kupolája. íme, Yartin „Ötödik evangéliom"-ának kissé rész­letesebb tartalma. Részletesebben ismertettük azért, mert a rajta átvonuló veszedelmes szellemről így akartunk tájékozást nyújtani. Zubriczky Aladár, a róm. kath. egyetemi tanár, a keresztyénséget gazdasági rendszernek felfogó szocziál­demokrata szellem termékének tartja Yartin könyvét. (A Kereszténység Lényege 24.1.). Raffay Sándor a modern vallásos irányzatok legszerencsétlenebbjének, a vallás­talanság irányművét látja benne (Prot. Szemle 1907. 6. f. 383. 1.). Birtha József, megjelenése után nem sok idővel, a Dunántúli Prot. Lapban csupán a Róma-ellenes irány­zatát tüntette fel. Egyik értékelés sem teljes. Szocziáldemokrata, antiklerikális, antikrisztiánus és antireligionális szellem furcsa, sok ellenmondással telt keveréke. Jézusát és magamagát is többször czáfolja meg. Jézusa is az emlí­tett alkotórészekből összetákolt szánalmas alak, ki a legdrámaibb helyzetben, a Vatikánnal szemben a leg­gyengébb. Nincs mit csodálkoznia „Nyitrainak" azon, Abduluh Khesz jövetelekor írt czikkében s másutt, hogy ilyen élhetetlen megváltónak nem hittek a XX. század emberei. Egy végzetes — sok emberrel közös, különösen Magyarországban sokszor ismétlődő — tévedésére kell különösen rámutatnunk. A római katholiczizmust azono­sítja az egész keresztyénséggel. Pedig az Jézusa szerint nem egyéb, mint antiprotestantizmussá, antiszemitizmussá és antiliberalizmussá sűlyedt vatikánizmus. A Szent Ke­lemen-templomban is hiába keresi a tiszta keresztyénséget. Az Isten örök igéjében, az a szerint szervezett evangé­liomi egyházakban és az örökké élő Evangéliomban: a négy evangéliom, hitünk és az örökkévalóság Jézus Krisztusában van a tiszta keresztyénség. Ezt kellene megismernie s átélnie Yartinnak s modern pogány társai­nak és mindenkinek. Akkor lenne krisztusi szoczietás. Gyorsan megérkeznék az a bizonyos új-zeelandi utazó a vatikánizmus romjainak lerajzolására s az egyetemes világkeresztyénség megtisztított templomában diadalt ülhetne az emberiség Megváltója az egész világ hozsán­nája között I Veress Jenő. BELFÖLD. A dunamelléki ref. egyházkerület rendkívüli közgyűlésé. A dunamelléki ref. egyházkerület rendkívüli köz­gyűlésre jött össze f. hó 16-án s tanácskozásait csak 17-én délben végezte be. A mikor a rendkívüli közgyűlés összehivatott, úgy hallottuk, hogy az összehívás legfőbb oka az volt, hogy az adócsökkentési segélykérvények elbírálhatók és a jövő hónapban tarandó rendkívüli konventre felterjeszthetők legyenek. Ezt a valóban fontos ügyet azonban nem talál­tuk a gyűlés tárgysorozatán, s maga a gyűlés sem fog­lalkozott vele. Miért — miért nem? Nem tudjuk. Ennek elbírálása különben nem reánk tartozik. Azt azonban már igazi sajnálkozással fűzhetjük hozzá gyű­lési tudósításunkhoz, hogy az olyan nagyfontosságú és aktuális kérdésekről is, mint a milyen az evangéliomi szövetség, a 48. XX. végrehajtását illetőleg a kultusz-

Next

/
Thumbnails
Contents