Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-21 / 25. szám

D ROTESTAN EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Hirdetési díjak: Két hasábos egész oldal .... 40 kor. Fel oldal 20 kor. Negyed oldal 10 kor. Nyolczad oldal 5 kor. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. intézendök. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Az új kulturharcz. H. I. — Tárcza: Egy „ötödik evangéliom". Veress Jenő. — Belföld: A dunamelléki ref. egyházkerület rendkívüli közgyűlése. Referens. — A Kálvin Szövetség első közgyűlése. — Misszióügy : Magyar külmisszió. — Külföld. Az amerikai ref. egyház zsinata és a magyar ref. misszió. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Az új kulturharcz. Megemlékeztünk már a római pápa „Ne temere" kezdetű dekrétumáról, a mely folyó évi húsvét első napjától kezdődőleg az egész római katholikus egyházban csak azt a házasságot ismeri el törvényesnek, a mely a rkath. pap előtt köttetett. Rámutattunk mi is s a főrendiházban Antal Gábor dunántúli püspök is, hogy ez a dekrétum, miután csak Németországra nézve tesz kivételt, megszünteti Magyarországra nézve azt a kivételes rendelkezést, a melyet a XVI. Gergely által kibocsátott bréve s az ahhoz adott Lambruschini-féle instrukezió statuált, a mikor érvényesnek és törvényesnek minősíthetőnek jelentette ki a nem róm. kath. lelkész által kötött házasságot is. Ezekkel azonban a pápai dekrétum megbeszélését még nem zárhatjuk le. Nem, mert bár mint honpolgárokat méltán aggodalomba ejt, hogy egy ilyen életbevágó pápai rendelkezés fontosságát sem a vatikáni magyarosztrák nagykövetség, sem a magyar kultuszminisztérium nem veszi észre, sem pedig a magyar rkath. püspöki kar nem veszi figyelembe az érvényben levő jus placetit, hanem kihirdeti és érvénybe lépteti a pápai rendelkezést, — mint protestánsok még közelebbről vagyunk érdekelve ebben a dologban, s ez a érdekeltségünk még nem volt megvilágítva Antal Gábor püspök beszédében, s lapunk is csak röviden jelezte azt az intencziót, a mely a pápai dekretumban általában, különösen pedig a 1841 óta Magyarországra nézve érvényes felfogás megszüntetésében rejlik. Pedig ez a nyiltan ki nem fejezett intenczió az, a mely bennünket, magyar protestánsokat legközvetlenebbül érint. A „Ne temere" dekrétum, ha annak forrását keressük, kétségtelenül abból az újraéledésből fakadt, a melyet a római katholikus egyház élete világszerte felmutat. A „tudomány", t. i. a hitetlen tudomány csődjét és a lelkeknek a „pozitív" hit felé való vágyódását egyetlen keresztyén egyház sem ismerte fel oly teljes mértékben, mint a római katholikus, s a lelkekben történt eme fordulatot egyik ker. egyház sem igyekszik oly buzgósággal és oly ügyességgel kizsákmányolni mint ugyancsak a római katholikus. Ha a lelkek a „pozitív" hit után vágyakoznak, azonnal ott áll a rkath. egyház az ő, „anathema sít" által változhatatlannak kijelentett dogmáival, s úgy gerálja magát, mint az „egyetlen" pozitív vallásrendszert. Hogy ez a vallásrendszer mennyiben „pozitív" az evangéliom értelmében, arról természetesen nem esik szó; de a mai világ, a mely leszakadt a biblia emlőiről és az állítás igazságának ellenőrzésére sem hajlandósággal, sem bibliai tudással nem rendelkezik, nem is igen keresi ezt. Megelégszik azzal, a mit a rkath. egyház úgy a hit, mint a társadalmi és az állami rend konszolidálása tekintetében önmaga felől hirdet a legmakacsabb következetességgel. S ezt a minden „pozitív" alap nélküli hitet ügyesen zsákmányolja ki a rkath. egyház, nemcsak arra, hogy magát nélkülözhetetlennek tüntesse fel, hanem arra is, hogy ennek révén poziczióit előretolja és nyiltan ki nem hirdetett, ót következtés eljárás mellett csendesen és eredményesen folyó kere^z-' tes hadjáratot indítson meg minden, nem római katholikus keresztyén egyház ellen. Ott, a hol a protestantizmus ós vele az evangéliomi erő és tudás hatalmas ellenfélképpen tűnik fel vele szemben: kész a megalkuclásra. A hol azonban csak erőtelen protestantizmus áll vele szemben: alkut nem ismerve lép fel követeléseivel. A vegyesházasságok érvényessége tekintetében most is megalkudott a protestáns Németországgal, mert számbaveendő hatalomnak minősítette. Magyarországra nézve azonban megszüntethetőnek ítélte a korábbi engedményt, mert itt — fájdalom! — sem politikai, sem vallási tekintetben nem látott magával szemben olyan hatalmat, a mellyel szükségesnek ítélte volna a megalkuvást I S mi az értelme ennek, a Magyarországgal szemben megalkuvásra nem hajló római házasság-politikának? A feleletet megkapjuk erre a kérdésre abból az inter_ vjúból, a mely a Magyar Szó szerkesztője és Kohl Medárd püspök között lefolyt. Arra. a kérdésre ugyanis, 49