Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-14 / 24. szám

A rkath. autonómia elvei és módozatai már végleg meg vannak ugyan állapítva s az arra vonatkozó javaslat nem is kerül többé az érdekelt tényezőkkel való megbeszélés alá; azonban a 48. XX. végrehajtására nézve a miniszter még egyszer meg akarja hallgatni a protestáns közös bizottságot s csak ha e tekintetben is megtörténnek a megállapodások, akkor fog a két javaslat együtt a törvényhozás elé kerülni. — Örülünk, hogy így történik a dolog, mert hiszen, a mint a vezető helyen rámutattunk, a 48. XX. végrehajtása körül való megállapodásokat nem lehet elsietnünk, ha csak egy kis életrevalóság is van bennünk. Most van az alkalma annak, a mikor a r. kath. autonómiát igyekeznek minél gyorsabban nyélbe ütni, hogy azt a 48. XX. becsületes végrehajtásával junctimba hozzuk és magunkat oly módon biztosítsuk, hogy mind a szellemi, mind az anyagi ügyekben reménységgel vehessük fel a versenyt az új életre kelt s az autonómiával újabb támogattatást nyert római katholiczizmussal. Nem győzzük ezt eléggé hangoztatni. És mégis . . . mégis aggódva szemléljük azt a mozdulatlanságot, a melyben egyházi közéletünk hever. Kiáltó, könyörgő szavunkra nincs visszhang sehonnan sem ! A szétszórt csontok nem indulnak, hogy egybe menjenek ! Még mindig késik a Lélek, a mely megeleveníthetne bennünket! Vagy talán már mindegy előttünk, hogy éliink-e vagy halunk?! A jó Isten tudja. Mi, megvalljuk, kezdünk tisztában nem lenni a magyar protestantizmussal ! Egyházkerületi gyűlések. A dunamelléki ref. egyházkerület f. hó 16-án kezdődőleg tartja meg rendkívüli közgyűlését Budapesten. A tiszai ev. egyházkerület július hó 14—17. napjain Brassóban fogja megtartani közgyűlését. Az orsz. evangéliomi szövetség megalakítása tárgyában f. hó 9-én tartatott meg az előzetes, bizalmas értekezlet Budapesten. A meghívottak köziil, a mint értesülünk, többen nem jelentek meg, az értekezlet napjának közvetlen az ünnep utánra történt kitüzetése miatt, a mennyiben a meghívottak közül többen vidékre utaztak el a fővárosból ünnepelni, a vidéki püspökök, esperesek és lelkészek közül pedig többeket a saját gyülekezeteikben való ünnepi papi szolgálatok gátoltak a megjelenésben. Ezeket tekintetbe véve, helyesebb lett volna az értekezletet a hét közepére összehívni. A megjelentek gr. Degenfeld József tiszántúli főgondnokot kérték fel az elnökségre, azután pedig, egészen bizalmas tárgyalás során vitatták meg az evangéliomi szövetség megalakítását szükségessé tevő okokat, valamint a szövetség elé tűzendő czélokat. Az értekezlet végül kimondta a szövetség megalakításának szükséges voltát, különösen hangsúlyozva, hogy a szövetség távol kívánja magát tartani minden pártpolitikától ós a felekezeti egyenjogúság és viszonosság, valamint a lelkiismereti szabadság nagy elveit írja zászlajára Az ügyek továbbvitelére, az alapszabályok kidolgozására és az alakuló gyűlés összehívására szűkebb körű bizottságot küldöttek ki, a melynek tagjaivá Zsilinszky Mihályt, Antal Gábort, dr. Baltazár Dezsőt, dr Szabó Aladárt, dr. Zelenka Lajost és Geduly Henriket választották meg. — Ismét egy újabb próbálkozás tehát a magyar protestantizmus új életre keltésére ! Szerencsésebb lesz-e, mint az eddigiek voltak? Adja Isten, hogy szerencsésebb legyen! Liberalizmus ós klerikalizmus. Ez alatt a czím alatt igen figyelemre méltó ve.;et,ő czikk látott napvilágot az Egyetértés f. hó 6-diki számában. Ez a czikk azt mutatja, hogy az a mindenképen való érvényesülni akarás, a mely a néppártot jellemzi, s azok az eredmények, a melyeket el tudott érni a koalicziós világban, úgy a politikában, mint az egyházi és iskolai téren, talán kezdi már felnyitni a 48-as politikusok szemét is, s azok is kezdik elvégre észrevenni, hogy Magyarországon a liberalizmus napja erősen lealkonyodott, a klerikaliznmsé pedig mind ragyogóbban és büszkébben kezd közelíteni a zenith felé. A czikk zengi ugyan a koalicziós kormány dicsénekét, de mégis konstatálni kénytelen, hogy „a valóság az, hogy az irányzat a klerikalizmus felé gravitál". „Bárha a kormánynak nem kedves, mégis meghajol előtte, mert a mögötte ólálkodó áramlatok meghajtásra kényszerítik. Azt vesszük észre azonban, hogy ezek az áramlások nem elégesznek meg többé eddigi szerepükkel; sem többet, sem kevesebbet nem akarnak, mint hogy Magyarország egész politikai és társadalmi terét elöntsék". „ ... És a kormány, hogy egy-egy kisebb kellemetlenségtől szabaduljon, jólelkűen deferál nekik. Egymásután teljesíti prepotens követeléseiket". Majd rátérve az Ápponyi és Molnár apát között az ingyenes népoktatási törvényjavaslat felett támadt összekocczanásra, így folytatja: „Nem Apponyiról és az ő javaslatáról van itten most szó, hanem arról, hogy a klerikalizmus, mely eddig csak a kormányzat körül settenkedett, most végképen bevegye magát a kormányzat szerveibe". Jellemzője a jelenlegi függetlenségi többségnek a következő passzus: „Nem áltatjuk magunkat; jól tudjuk, hogy a függetlenségi és 48-as pártban is vannak a kiérikaíizmusnak kispapjai, s a koalicziónak egy szárnya imperative a felekezetiség szűk útjába szorítja a kormányt". Szükséges tehát a tisztánlátás, s „nagyon fontos a jövő szempontjából, hogy a klerikalizmus az első lépéseit (a melyek tudvalevőleg mindig a legnehezebbek) meg ne tehesse éppen a koalicziós kormány égisze alatt. Sajnos, hogy azok az első lépések már alighanem megtétettek. Ott tartunk már, hogy a szabadelvűség defenzívára szorul és offenzíváról nem igen lehet beszélni". Mi tehát a teendő? „A kormánynak mindenek előtt színt kell vallania. Elég volt a tranzigálásból ; mondja meg érthetően, a jobb- vagy balszárnyra akar-e támaszkodni? Választhat meggyőződése, ízlése szerint ; de tiszta vizet kell a pohárba töltenie. Elvégre a függetlenségi párt program m ja mégis csak szabadelvű programm,... hogy támogathatna hát az ilyen párt nyilvánvalón felekezeti politikát? Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a homályos és kétértelmű helyzet csak a klerikalizmusnak használ, mialatt a szabadelvűség csak elfonnyadhat. Már ezért is kell követelni a világosságot. Azután ez a kormány még csak (talán: sok. Szerk.) javaslattal készül a ház elé lépni; a legszakszerűbb törvénynek sem mindegy, tiszta szabadelvű penna írta-e, vagy pedig a felekezetiség állt őrt bölcsője fölött, Nyilvánvalóan nemzeti érdek tehát, hogy elég volt a konczessziók politikájából és a férfiatlan bujkálásból. Magyarország sohasem volt a Kollonicsok országa, — nem is akar az lenni!" — íme, így ír az Egyetértés, a mely pedig a koalicziónak egyik orgánuma. Sajnos csak az, liogy napilapjaink redakczióiban csak egy-egy nap akad kivételesen ilyen lucidum intervallum a klerikalizmus terjeszkedésének és veszedelmeinek helyes felismerésére. Egyébként ott állanak a klerikalizmus öntudatos vagy öntudatlan támogatói között.' A ki úgy látja a helyzetet, mint az Egyetértés említett vezérczikkének irója, annak nem egy czikkben kellene tüzet kiáltania, hanem rendszeres harczot is indítania a liberalizmust fenyegető klerikális veszedelem ellen ! Mi jóleső elégtétellel olvastuk az Egyetértés czikkét, mert az igazol bennünket mind a helyzet, mind a koalicziós