Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-14 / 24. szám

egyházközség a Miskolczra, később Dobsinára került Máday helyére hívta el lelkészül, s itt működött élte végéig a legnagyobb elismerés mellett. Áldásos munkássága koránfölhívta magára lelkésztársai figyelmét. A szepesi városi ev. egyházmegyében egymásután iskolalátogató dékánnak, majd jegyzőnek és alesperesnek, 1901-ben pedig esperesnek (1907-ben újból) választották. Sokoldalú munkásságát önéletrajzának következő szavai igazolják: „12 egyesületnek helyben Szepesbélán, a vármegyében s az egész országban volt a tagja, többnyire elnöke. Különösen jótékonyan hatott az általa alapított ev. nő- és ifj. egyesület, a melynek körében több ízben is ev. egy házias és hazafias előadásokat tartott". így többi között tagja volt a történelmi társulatnak, a néprajzi egyesületnek, a szepesi történelmi társulatnak, az Fmké-nek. Szepesbélán elnöke volt a tüzoltó-egyesületnek, titkára a nőegyesületnek, tagja a férfidalárdának és az ifjúsági egyesületnek, valamint díszelnöke a színműtársulatnak; továbbá tagja volt a vadászati, halászati és a lövészeti egyesületnek; volt megyei és városi képviselő ; aztán tagja a szepesbélai takarékpénztár, a vasúti társaság és a szeszfőzde felügyelő-bizottságának, valamint 30 év óta elnöke a gazdasági kaszinónak. Már selmeczbányai tartózkodása alatt Massányi tanárral együtt felsőbb leányiskolát alapított és Szepesbélán 30 éven át házánál kis gimnáziumot tartott, a hol fiukat nevelt és a gimnáziumi tárgyakban oktatott. Maga írja, hogy „30 évig foglakozott neveléssel és tanítással". Sikerekben gazdag munkássága sok helyről részesült elismerésben. így báró Eötvös József képezdei tanárnak nevezte ki; a Magyar-Osztrák monarchia czírnű műben kifejtett működéséért legfelsőbb elismerést kapott; a fölmívelésügyi miniszterek évről évre hálásan emlékeztek meg gazdasági tudósítói minőségben kifejtett buzgalmáról; 1901-ben a szepesbélai ev. egyházközség, papi szolgálatának 40 éves jubileuma alkalmából örömünnepet rendezett tiszteletére; ugyanezen évben a XIII. városi egyházmegye főesperesének választotta; a Sagorski és Schneider-féle botanikában a „Hieracium Weberianum" elnevezés a természettudományok terén való működésére vet fényt; a Szepesi Tanító-egyesületnek megalapítása óta buzgó és tevékeny tagja volt és gyakran viselt előadói tisztséget; többször tartott előadásokat és próbaleczkéket, úgy hogy érdemei elismeréseül az egyesület 1907-ben tiszteletbeli tagjává választotta. Elénk tevékenységet fejtett ki a Kárpátegyesület életében, valamint a megyei történelmi társulat fölvirágoztatása köriil. Az egyház és a közélet terén kifejtett hűséges szolgálatai elismeréséül a király a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Három évvel ezelőtt, 70-ik születésnapja alkalmával, kiválóan ünnepelték úgy Szepesbéla városa, mint az egész megyei társadalom. Mondottuk, hogy lelkes irodalombarát volt s tekintélyes magánkönyvtárt gyűjtött. Irodalmi munkásságát a Szinyei-féle „Magyar írók életrajza" és a „Pallas" u megörökítik a következőkben: 1. Antritts-Predigt, gehalten am 14. April 1861 an der ev. deutschen Gemeinde in Schemnitz. 2. Predigt, gehalten am 6. Márz .1870 aus Veranlassuug der Wiedererlangung des Glockengebrauches an der ev. Gemeinde zu Béla. 3. Gast-Predigt vom 24. Juli 1881 in der ev. Kirche zu üedenburg. 4. Toleranz-Jubel-Predigt, gehalten am 30. Október 1881. 5. Gedáchtniss-Rede, gehalten in Béla am 4. April 1894 aus Veranlassuug der Trauer Feier des grossen Patrioten Ludwig Kossuth. 6. A XVI. szepesi város az elzálogosítás alatt 1412—1732. 7. Kindergebete für Scliule und Haus. 8. Confirniandenbüchlein. 9. Christlicher Religions-Unterriclit für ev. Volksschulen. 10. Monographie der evangel. Gemeinde Béla mit Berücksichtigung der Verháltnisse in Zipsen, Polen und Ungarn. 11. A szepesbélai cseppkőbarlang és környéke, illusztrácziókkal és térképpel. 12. Geschichte der Stadt Szepes-Béla. 13. Podolin város története. 14. Beschreibung der Szepes-Bélaer Tropfstein-Höhle, mit Karte und Illustrationen. 15. Id. Buchholtz György és kora 1643—1724. 16. Zipzer Geschichts- und Zeitbilder, ein Beitrag zur vaterlándischen Geschichte. 17. Erster Geographischer und Geschichts-Unterricht (Heimaths-Kunde) für die II. und III. Klasse der Volksschule. 18. Gradeczi Stansits Horváth Gergely és családja. .. 1896. 19. Szepesmegye története 1895.1. kötet. 20. Geschichte der Stadt Leibitz 1896. 21. Ehrenhalle berühmter Zipser 1901. Nyomtatásban, külön is megjelent eme munkáin kívül azonban számtalan kisebb vallásos, hazafias, történeti dolgozatot írt, a melyek részint a szepességi sajtóban, részint az egyházi lapok s különösen a mi lapunk hasábjan láttak napvilágot. Családján rajongó szeretettel csüngött. Korán elhunyt neje s egy-egy fia és leánya halála miatt a házi keresztet is keresztyén önmegadással hordozta. Az élők között hasonnevű fia törzstiszt, Mária férjezett Vértessy Mórnó s Mártha férjezett Szenczy Gáborné. Több ízben is bizonyos dicsekedéssel említette, hogy családjában valósítja meg a protestáns uniót, a melynek mind halálig lelkes követője maradt. Barlangligeti élénk előadású és mélységes tartalmú szónoklatait ref. vallású fürdővendégeink is szívesen hallgatták. 73 éves életében nem volt munkamegszakítás. Rengeteg esperesi és lelkészi teendői mellett hűségesen tudósította a szepesi és kassai sajtó mellett lapunkat is a vezetése alatt fejlődött szepesi ev. egyházi mozgalmakról. Lapunknak csakugyan mindvégig, csaknem az utolsó számig a „legjobb barátja" volt. E tekintetben is nagy ürt hagyott maga után. Sajnosan szemlélte ő is a legújabbi eltávolodást! Mint ember maga volt a jóság, mint pap a szelídség, s mint tudós törtónetbúvár a szerénység és lekötelező figyelem valóságos példányképe. Akármi nagyot tett vagy üdvöset mívelt is, egyszerű maradt és hivalkodás nélkül töltötte be nagyszámú fényes állásait. „Samu