Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-14 / 24. szám

javaslatnak ; a most már szinte gyógyíthatatlan egykerendszer létrehozásában a magas tandíjaknak is volt részük. A tanítók helyzetének javítására e javaslat, ha törvénnyé lesz, ismét egy örvendetes nagy tényező lesz. Ott, a hol a tanítói fizetés egy részét alkotja a tandíj — s a legtöbb felekezeti iskolában így van — idejében, hiány és gyűlölködés nélkül megkapja ezt Az egyházközségek pedig egy kellemetlen szavatolási és behajtási kötelezettség alul nyernek majd felmentést. A javaslatnak, úgy a hogy most előttünk van, vannak hiányai. Mindenekelőtt reámutatok arra, hogy a még mindig nagymérvű iskolakerülést ez semmiképen nem fogja megszüntetni. Mert azt igazán jó lélekkel mondhatjuk, hogy tandíj le nem fizetés miatt senki az iskolából ki nem utasíttatott, és a szülők is e miatt gyermekeiket az iskolától el nem vonták. Többen már igen sokszor reámutattak arra, hogy az iskolába nem járásnak sokkal mélyebbre hatoló szocziális okai vannak nálunk is. Az is igaz, hogy mint fenebb már jeleztem, a tandíj az iskolai adónak csak kisebb, sok helyen elenyészően csekély része. Szolgáltam olyan egyházközségben is, a hol tandíj egyáltalán nincs. Hiánya a javaslatnak, hogy nem intézkedik a gyermekek taneszközökkel való ellátásáról. Ezen a czimen is kellene kárpótlást adni, mert tudjak, hogy ezeknek hiánya is nagyon nagy perczentet tart vissza az iskolalátogatástól. A magyar és nemzetiségi felekezetek, iskolafentartók ebben a javaslatban is egy kalap alá vannak fogva. Magyar állam pénzéből sem tanítói fizetés, sem tandíjkárpótlás, sem semmiféle más czimen nem adnék egy garast sem idegen nyelvű népiskolának. Mert én őszintén megvallva, nem sokat bízom azoknak a feltételeknek pontos betartásában, a melyektől ezen segélyek megadását függővé teszik. A tanfelügyelő, a közigazgatási bizottság! Nem szólok az előbbiről, arról, hogy mi mindent várunk tőle, hogy mennyire fogva van még mindig a bürokratizmus béklyóiban, s mily kevésszer mehet ellenőrizni. Hát a közigazgatási bizottság ? Micsoda nagy hatalom lesz ez már innen-onnan és milyen befolyások érvényesülhetnek majd ennek körében ? Szóval, ha mindezeket mérlegeljük, bizony fájdalommal gondolunk arra, hogy a magyar állani idegen, ellenséges czélokra törekvő intézményeket és embereket hizlal kongruával, fizetéskiegészítéssel, tandíjkárpótlással, más egyházi segélyezéssel! Es e mellett ha nálunk, a mi magyar egyházunk körében egy iskola államosításáról volt szó, micsoda kicsinyes alkudozást vitt végbe az állam, illetve megbízottja: a tanfelügyelő! A tandíjmentesség nem fogja maga után vonni az iskolába nem járók számának apadását, mert nincs elég iskola. Különösen a mi nagy alföldi városainkban, tanyáinkon kellene még több iskola, és abból a pénzből, melyet a magyar állam ád ki belső ellenségeinek már most is, a tandíj kárpótláson kívül különféle czímeken : bőven tellene a magyar kultura emelésére. Ragaszkodunk iskoláinkhoz, szeretjük őket, tudjuk, hogy a keresztyén egyháznak elsőbbségi joga van az iskolához ; de ha látjuk az ellenségeinknek juttatott, sárba esett milliókat, bizony gondolkodóba esünk ós türelmetlenül kérdezzük: Quousque . . . . ? Meddig tart még és hova vezet ez az öngyilkos politika, a mely évtizedek óta folyik ? Tandíjmentesség, kárpótlás! Ismét egy szál, a mely bennünket odafűz az állami hatóságokhoz. Mi nem félünk tőliik. De a mi iskolafentartó testületeink is bizonyos hátborzongással tekintenek erre a javaslatra, mert megindul majd ismét a vexáló eljárások folyamata, a melyet tapasztalatból már jól ismernek. Felemlítem a javaslatnak azon hiányosságát, hogy nem szól az olyan iskolákról, illetve fentartó testületekről, a melyek eddig sem szedtek tandíjat és az iskola fentartási költségeit sokszor nagy áldozattal e nélkül viselték. Ezeknek is kellene a jelzett kvótán belül a teherviselés arányához képest segélyt, kárpótlást adni. Sérelmes a javaslatnak ama rendelkezése is, hogy az egyszer megállapított kárpótlás többé változás alá nem eshetik. Sajnos, nálunk sok helyen a tankötelesek száma évről-évre fogy, de vannak mégis olyan községeink, a melyekben a szám emelkedőben van, a hol új meg új iskolák felállításának szüksége forog fenn. Ezekre nézve a javaslat rideg, elutasító álláspontra helyezkedik. Sérelmes és felesleges intézkedést kontemplál a javaslat 7. §-a a bizonyítványok kiállítására nézve, a midőn azt kívánja, hogy a mi iskolai hatóságaink által kiállított bizonyítványok a közigazgatási helyi hatóságok által „hitelesíttetnek". Minő alapon és okmányok alapján hitelesíttetnek ezek ? Itt Budapesten és nagyobb városokban külön bizonyítvány-hitelesítő hivatalokat kellene felállítani. Hogy a képviselőház minő változtatásokat, javítátásokat eszközöl ezen a javaslaton: nem tudjuk s hogy nincs-e egyeseknek zsebében valami olyanféle meglepetés, mint a minő volt az 1907. XXVII. tárgyalása alkalmával ; azt sem tudjuk. Ha méltányosan, a magyar nemzeti szempontok figyelembe vételével lesz a javaslat törvénnyé, úgy majd érezni fogjuk áldásos hatását. Életbe lépte után válik majd valóra a mi zsinati törvényünk ama rendelkezése, hogy 20 éven aluli egyháztagra semminémű egyházi és iskolai adó ki nem vethető 1 B. Pap István. • TÁRCZA. Egy „ötödik evangéliom". Egy a sok közül, melyekkel nem annyira igazságra, mint újságra éhező és szomjúhozó korunkat elárasztotta a szabados gondolkozás. A régi, egyszerű, igaz és örök evangéliom mellett vagy ellen, sőt helyette újat keres és alkot a XIX. és XX. század. A különböző társadalmi, irodalmi, művészeti, tudományos és vallásos elméletek seregestől születnek. A kanonikus négy evangéliom sokaknak nem elég, vagy igen sok. Teremtsünk