Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-14 / 24. szám

hogy ha nem vigyázunk és hogy ha a rkath. autonómiát a mi arányos kielégíttetésiink nélkül megvalósulni engedjük, akkor talán örökre, de minden esetre beláthatatlan időkre elszalasztottuk a kedvező alkalmat egyházunk biztosítására. Nagyon jól tudjuk, hogy az a három millió korona, a melynek törvényhozási biztosításáról van szó, nemcsak végetlen távol esik attól, a mi a 4 8. XX.-ban törvényileg biztosítva van, de még azon az összegen is jóval alól marad, a melyet a protestáns közös bizottság memoranduma megjelölt. Pedig tudjuk azt is, hogy a memorandum kért összege részben nagyon hirtelen, részben felületes és a jövő fejlődést figyelembe nem vevő számításokon épült fel, részben pedig csak rámutatott némely nagyfontosságú intézményekre, de az azokra szükséges összegek nagyságát nem jelölte meg. 5 tudjuk azt is, hogy ha a memorandumban kért összeg teljes mértékében kilátásba helyeztetett volna is, akkor sem lenne elég tényleges szükségeink kielégítésére. S íme, mindezt tudva, mégis azt hallottuk a református zsinati törvényeket megerősítő királyi záradékban, hogy a jelenlegi kormány nem vállal nagyobb mértékű kötelezettséget, mint a mekkorát az előző kormány vállalt a három millió kilátásba helyezésével; s azt hallottuk legközelebb a költségvetés tárgyalása alkalmával gróf Apponyi Albert szájából, hogy az az összeg, a melynek törvényhozásilag biztosítását czélozza, a 48. XX. 3. §-ának nemcsak megközelítő, hanem teljesnek mondható végrehajtását jelenti. Vigyázzunk, nagyon vigyázzunk azért, hogy a látszólagos nagylelkűség mellett olyan kijátszatást ne szenvedjünk, a mely egy, az egyenlőség és viszonosság elvének távolról sem megfelelő és tényleges szükségleteinkre elégtelen összeg törvényhozási biztosításával kirántsa lábaink alól a 48. r XX. törvényczikket! Vigyázzunk, hogy Ezsauként egy tál lencséért el ne adjuk jogainkat! Hogy ez meg ne történjék velünk, természetesen nem rajtam, nem az egyes emberek akaratán áll, hanem azon, hogy tudunk-e e tekintetben erőteljes, öntudatos álláspontot elfoglalni mint egyházi közvélemény, s hogy hivatalos egyházi hatóságaink inegteszik-e mindazt, a mi e közvélemény és a saját bölcseségiik szerint egyházunk jogainak biztosítására megteendő. S mi volna megteendő legelső sorban is? Nézetem szerint az, hogy a junctimba hozott két életbevágó kérdés megoldását megóvjuk az elhamarkodástól. A kultuszminiszter, a mint látjuk, miután a rkath. autonomia kérdésében megállapodásra jutott az egyház püspöki karával s a mint hírlik, magával a királylyal is, igyekszik a legrövidebb idő alatt keresztülhajtani a junctimba hozott ügyekre vonatkozólag bejelentett két törvényjavaslatot. Az meglehet, hogy a rkath. autonómiára nézve tényleg megtörténtek a végleges megállapodások. De — tudtunkkal — nem történtek meg a protestáns egyházakkal a 48. XX. 3. §-ának végrehajtását illetőleg! Addig pedig, a míg meg nem történtek, az erre vonatkozó javaslat nem vihető a törvényhozás elé! S ezek a megállapodások rövidesen nem is történhetnek meg szerintünk. Nem, mert azoknak, a fentebi) említett okok miatt, nem szolgálhat reális alapul még a közös bizottság memoranduma sem, és mert egy ilyen életbevágó kérdés elintézése, újabb, pontosabb számítások, a megoldás alapelveinek pontos megállapítása és azoknak a hivatalos egyházi fórumok által történendő szankczionálása nélkül a protestáns közös bizottságra, mint nem konstituált egyházi szervre, nem bízható. Tisztelet, becsület a protestáns közös bizottságnak, de sem konstitucziójában, sem mandátumában nem láthatom felhatalmazottnak arra, hogy a mikor a protestáns egyházak olyan alapítvány szerű segélyezésének biztosításáról van szó, a mely a kijelentések szerint a 48. XX. 3. §-ának úgyszólván teljes végrehajtását foglalja magában, — ezt a kérdést, a konstituált egyházhatóságok véleményének újból való megnyilatkozása és a tőlük nyert újabb mandátum nélkül megoldhassa! Nézetem szerint tehát, nehogy a sötétbe ugorjunk, a konventnek és az egyetemes gyűlésnek sürgősen újabb tárgyalás alá kellene venni a 48. XX. 3. §-a végrehajtásának kérdését; elrendelni az újabb, pontos felszámítások elkészítését, megállapítani az egyház jogait biztosító módozatokat ; addig pedig, a míg ezeknek alapján a kormánnyal a teljesen megnyugtató megállapodások meg nem történnek, kieszközölni azt, hogy se a 48. XX. végrehajtására, se pedig a rkath. autonómiára vonatkozó javaslatok be ne terjesztessenek a törvényhozás elé. Nem lehet, nem szabad elsietnünk a dolgot, mert jövendő ekzisztencziánk függ tőle. Ne féljünk a halasztástól. Qui habét tempus, habét vitám! Az a kilátásban levő három millió államsegély hadd szerepeljen inkább még pár évig csak a költségvetésben. A 48. XX. 3. §-ának végrehajtása azonban csak akkor történjék meg törvényhozásilag, a mikor ez a végrehajtás nem a három milliós alamizsnának, hanem a törvény értelmében a protestáns egyházak minden jogos igényeinek biztosítását fogíalandja magában! Hamar István.