Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-24 / 21. szám

téssel. Az utóbbiakkal, a vásárokkal szemben azonban teljesen tehetetlenül állunk. Gazdálkodó, állattenyésztéssel foglalkozó népünket a létkérdés kényszerítő ereje vonja el ilyenkor a templomoktól s ezzel szemben hiába prédikálunk „az angyaloknak nyelveken", beszédünk „csak zengő érez és pengő czimbalom". Az a kifogás, hogy a vásároknak hétköznapra áttétele azok forgalmát csökkentené, nem lehet elég ok a vasárnapi vásárok fentartására, tekintve különösen az ezek által okozott erkölcsi károk nagyságát. A kinek venni, eladni valója van, a kit komoly gazdasági érdek s nem csupán hivalkodás, henye mulatozás, dorbézolás és garázdálkodás visz a vásárra, az elmegy oda hétköznap is; a mostani vásároknak erkölcsrontó függeléke pedig ha elmarad, vagy legalább korlátoztatik, nemcsak valláserkölcsi, hanem gazdasági és közbiztonsági hasznot is hoz. Sok egyebet lehetne még a vasárnapi munkaszünet valláserkölcsi vonatkozásairól szólani. Czélom azonban ezúttal csak az volt, hogy a kérdést felszínre hozván, az illetékes tényezők figyelmébe ajánljam. Egyházkerületünk, úgyszintén egyetemes konventünk legközelebb ismét ülést tart. Méltassák figyelmükre e nagyfontosságú kérdést; hassanak oda, hogy a vasárnap méltó megünneplésének előfeltételei a munkaszünetről szóló törvényben az állam által megteremtessenek, s akkor hiszem, hogy a vasárnap megünneplése ügyében kiküldött bizottság nemcsak a névtár lapján fog figurálni, lelkipásztoraink pedig könnyebben rá tudják venni híveiket a negyedik parancsolat megtartására. Dr. Székely József. TÁRCZA. Hogy lettem én költővé?* A réten a sok kis fűszálat, A csillagot a kék egén, A tarkaszínű Őszi tájat, Sugártörést a fellegen, A természetnek annyi báját, Mit festő fest, költő dalol, A föld s az ég ezer csodáját: Mindezt nem láttam soha jól. Félig vakon, a szép világot Úgy néztem csak, mint fátylon át, Nem ismerém jól a virágot, S csak sejtém a rét bársonyát. * Ezt a szép, igazi keresztyén lelkületre valló költeményt a Ker. Szövetség f. évi 9-dik számából vettük át, azzal a hittel, hogy olvasóink lelkében is az Isten akaratán való megnyugvásnak és a Krisztusban megnyert boldogságnak azt az édes érzését fogja felkelteni, a mellyel Szász Károly püspök illusztris leánya e szép költeményt megírta, s a mely a mi lelkünket is eltöltötte annak olvasásakor. Szerk. így róluk hát nem is daloltam, Lelkem mindez nem ihleté; Ifjú szívvel költő se voltam, Nem szállt dalom az ég felé. De hogy az Isten nagy kegyelmét, Ki földre küldte szent Fiát, És Jézusomnak hő szerelmét, Ki értem adta önmagát, — Hogy azt se látom, azt sem értem: Arra soha nem gondolék; S nem sejtém, míg vakságtól féltem, Hogy igazán is vak valék. Oh, mily különbség egykor és most! Mi fényre vált a vak setét! Áldjad lelkem az égi orvost, Ki megnyitá lelkem szemét! Mit bánom már a szürke fátylat, Mely föld s eget homályba von. Hisz lelkem a homályon áthat És Jézus arczát láthatom ! Oh, Jézus, lelkek nagy királya ! Te lelkemet is megnyeréd, S azóta szívem minden vágya Orömrepesve száll feléd. Azóta szívem rejtekében Egy kis dalforrás csergedez, Tükrében egy kép látszik épen, Oh Jézus! a te képed ez! És mert költőnek nem születtem, Azzá tudom, csupán te tői, A dalt, mit zengek, tőled vettem, S neked ajánlom újra föl. S ha érted lángra tudna gyújtni Egy-két hideg, alvó szívet, A hálát néked kéne nyújtani, Mert a dicsőség a tied 1 Vargha Gyuláné. KÖNYVISMERTETÉS. Magyar Református Egyházalkotmány. Irta dr. Kun Béla. Ára hét korona. E könyvnek előszavában is felhangzik a panasz a magyar ref. egyházjogi elhanyagoltsága felett. A szerző is megemlíti a feladat nehézségeit, a melyekkel a könyv megírása közben meg kellett küzdenie. De azt hiszem, hogy dr. Kun is jól ismeri ezen állapotnak természetes okait. Hiszen egységes egyházjogról csak azóta lehet szó, mióta egységes magyar ref. egyház van, ez pedig nem oly régóta van. De nemcsak ezt kell meggondolnunk, hanem tekintetbe kell vennünk azt is, hogy a jogalkotó elvek terén, mint ezt az utóbbi zsinatok tárgyalásai alkalmával is észlelhettük, még nagyon nagy eleddig az ingadozás és így a még hullámzásban levő elveket és adatokat tudományos rendszerbe összefoglalni valóban „erőket meghaladó" vállalkozás lett volna. Nemrég ismertettem más helyen egy nagyon derekas munkát, dr. Mikler „Magyar Evang. Egyházjog "-át és úgy