Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-17 / 20. szám

I. Népesség. Az 1900. évi népszámlálás óta elmúlt hat év alatt a magyar szent korona országainak népessége a születéseknek a halálozások fölötti többlete útján nem kevesebb, mint 1.314,648 lélekkel gyarapodott. Ha a népszáni növekvése csak a természetes szaporodás alakulásától függne, a Magyar birodalom népessége az 1906-dik év végén már 20.548,472 lélekre rúgott volna. Leszámítva azonban e számból — a nemzetközileg elfogadott módszer 'szerint — a legutóbbi népszámlálás eredményei alapján megállapított kivándorlási különbözetet, a kiszámított népesség 20.469,157 lélekre csökken, a miből 17.876,189 esett Magyarországra és 2.592,968 Horvát-Szlavonországokra. A kivándorlásnak ez utolsó népszámlálás óta ijesztő mértékben történt megnövekedése, — mely az utóbbi években már majdnem teljesen felemésztette a népességnek a természetes szaporodás útján előálló többletét, — kétségtelenné teszi, hogy a népesség valóságos száma a kiszámított népesség itt közölt számainál jóval kisebb. A hiányt pontosan megállapítani, ki- és visszavándorlási statisztikánk hézagos volta, bevándorlási statisztikánknak pedig teljes hiánya miatt, nincs módunkban. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy az utolsó hat évben csak a tengerentúlra kivándoroltak száma közel járt a 700,000-hez, a visszavándorlás és a bevándorlás számításba vételével is körülbelül félmillióra lehet becsülni a hat évi népveszteséget, úgy hogy az 1906. óv végi népszámot alig tehetjük 20 millióra, a miből hozzávetőleg 17.500,000 jutna az anyaországra és 2.500,000 a társországokra. A hitfelekezetek aránya az 1900. évi népszámlálás szerint a birodalomban: róm. kath. 51'5, gör. kath. 9'6, ref. 12'7, ág. h. evang. 6'7, gör. kel. 14*6, unit. 0'4, izraelita 4'4, egyéb O'l. II. Házasságkötések. A Magyar birodalom területén összesen 176,826 házasságot kötöttek az 1906. év folyamán; 6266-tal többet, mint 1905-ben. De a házasságkötések ezen magas száma, melyből az anyaországra 153,992 és a társországokra 22,834 esett, szabályszerűnek épen nem mondható; mert 1905-ben az ujonczozás nem lévén megtartható, a törvényszerű szolgálati idő letelte után szabadságolandó legénységnek a tényleges szolgálatban való visszatartása miatt sok házasságkötés 1905-ről 1906-ra tolódott át. Mindazáltal az 1906. évi eredmény — valószínűleg az óriási mértéket öltött kivándorlás behatása folytán — jóval alatta marad az 1904. évinek, mikor hasonló körülmények közt 182,170 kötött házasság jelezte a házasulási hajlamnak eddig soha nem tapasztalt kedvező megnyilvánulását. Az 1906. évi házasságkötések előbb jelzett számbeli emelkedése (6,266) kizárólag az anyaország javára esik; a társországoké 173-mal rosszabb az 1905. évinél. Ugyanazt mutatja az ezer lélekre eső házassági arányszám is, mely úgy Magyarországon, mint az egész államban az 1905. évhez képest 8'4-ről 8*7-re növekedett, a társországokban ellenben 9-ről 8'9-re csökkent. A felbomlott házasságok száma 128,074 volt. Ebből 124,184 házasságot a halál szüntetett meg; elválás folytán pedig 3.890 házasság bomlott fel. A kötött házasságok többléte e szerint 48,752-t tett ez évben, mi az 1905. évi többlettel szemben 19,848 új családot jelent. Ezen örvendetes eredmény a házasságok nagy számán kivül főleg annak tulajdonítható, hogy — jóllehet az elvált házasságoknál némi emelkedés (-j- 252) mutatkozik — a halál sokkal kevesebb házasságot bontott fel 1906-ban (— 13,834), mint 1905-ben. Területi megoszlás szerint ezer lélekre számítva 10-en felüli aránnyal kiválnak : Bács-Bodrog (10'4), Heves (10"5), Torontál (10"4), Nógrád (101), Zimony (10 9). Mérsékeltebb házassági arányokkal jelentkeznek (ezer lélekre 7%"on alul) Szepes (6*8), Árva (6"3), Komárom (6"9), Sopron (6'8) Selmecz- és Bélabánya (6*7), Yarasd (6'5). A házasságkötések megoszlását hónapok szerint most is a régi szabályszerűség jellemzi. Első helyen (23'l0

/o"kal) február hónap, másodikon (17'3%-kal) november hónap áll. Legkevesebb házasság köttetett az egyházi böjtök és advent, továbbá a mezei munkálatok idején. Az összes kötött házasságok csak 3'4%"a

esik márcziusra, 4*2% augusztusra jut; július ós deczemberben pedig egyaránt csak 4'4%• Még szembeötlőbben jut kifejezésre ezen szabályszerűség Horvát-Szlavonországokban, hol a lakosság túlnyomó része az egyházi böjtöt szigorúan megtartó róm. kath. és gör. kel. hitfelekezethez tartozik s hol ennélfogva a házasságkötések aránya márcziusban (0'5) és deczemberben (0'8) jóval alul marad az egy százalékon. A házasságra lépők életkorát illetőleg ismét azzal a jelenséggel találkozunk, hogy a 25 évnél fiatalabb vőlegények ós a 20 évnél fiatalabb mennyasszonyok aránya némi elhajlással csökkenő, az idősebbeké ellenben emelkedő irányt követ. Ha az arányoknak ezen eltolódása a családalapítás körül kívánatos megfontoltságra vall, akkor abban kedvezőtlen tüneteket nem fedezhetünk fel, annyival kevésbbé, mivel a még mindig legjobb, legtermékenyebb korban levő 30 éven aluli vőlegények és 25 éven aluli menyasszonyok az összes házasulóknak több, mint háromnegyed részét képezik, vőlegényeknél ós menyasszonyoknál egyaránt 76'1. Az egybekelt házaspárok előbbi családi állapotát tekintve, a nőtlenek ós hajadonok közt kötött házasságok aránya (protogon házasság) volt legnagyobb Magyarországon 80'8, a társországokban 81'2; ellenben azok a házasságok, melyekben egyik fél sem lép először házasságra (tiszta palingam házasság), Magyarországon 6'9, Horvát-Szlavonországokban 7'5 százalékkal szerepeltek. Özvegy és elvált férfi a Magyar birodalomban 16,141 esetben kötött házasságot hajadonnal, míg legény csak 5371 esetben választotta hitvesét özvegy és elvált nők közül. (Folyt, köv.) Homola István.