Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-17 / 20. szám

A magyar fordítás így szól: .... mielőtt igazságtalanságot cselekszik, mindent ravaszul átgondol. De vigyázzatok magatokra, liogy ti is, mint ők, hasonlóképen ne szenvedjetek. Mert a kik az embereknek rosszat tesznek, nem csak életükben nyerik el (büntetésüket1

), hanem a (a halál után is2

) büntetést és sok gyötrelmet kell nekik elviselni.. És maga mellé vévén, bevezette Őket a á^vsür/jpcov-ba és járt-kelt a templomban. És hozzájuk közeledvén egy farizeus, egy főpap, névszerint (Lévi?), szembe állt velük és így szólt az Üdvözítőhöz: „Ki engedte meg neked, hogy e áyvsotYjpiov-ba lépj és ezeket a szent eszközöket megtekintsed, holott nem fürödtél meg s tanítványaid sem mosták meg lábaikat ? Hanem tisztátalanul léptél be ebbe a templomba, a mely tiszta hely, a melyre senki nem lép be másként s nem meri e szent eszközöket megtekinteni, ha csak meg nem mosakodik s ruhát nem cserél." És az Üdvözítő, tanítványaival azonnal megállván, így felelt neki: „Te tehát, itt lévén a templomban, tiszta vagy?" Mondja neki amaz: „Tiszta vagyok. Mert megmosakodtam a Dávid tavában és az egyik lépcsőn lemenvén, a másikon feljöttem ós fehér 's tiszta ruhát vettem fel magamra s akkor jöttem ide és tekintettem ezen szent eszközökre." Felelvén neki az Üdvözítő, így szólt: „Jaj nektek vakoknak, a kik nem láttok ! Te megfiirödtél ebben a folyó (kiöntött?) vízben, a melybe a kutyák és disznók éjjel és nappal belejárnak, és megmosakodván, megtörülgetted testedet kívülről, a mint kenik magukat, fürödnek, törülköznek és kendőzik magukat a paráznák és fuvola-játékos nők is, az emberek kedveért; de belől telve vannak skorpiókkal és minden rosszasággal. Én pedig és az ón tanítványaim, — a kikről azt mondod, hogy nincsenek megmosakodva, — megtisztálkodtunk az örök élet vizében, a mely jöve .... bői. .... de jaj azoknak .... Ennyiből áll az egész töredék. Különösen feltűnő külső alakjának rendkívüli, szokatlan kicsinysége,úgy hogy czéljául Preuscken nem gondol mást, mint azt, hogy e kis evangéliomi könyvecske nyakdíszül szolgált, a mint Chrysostomus is említést tesz a nők és gyermekek ilyen viseletéről. A mi már most töredékünk tartalmát illeti, látjuk, hogy annak középső része egy teljes egész s Jézusnak egy párbeszédét foglalja magában, mely közte és egy farizeus közt folyt le a jeruzsálemi templomban. Jézus felmegy tanítványaival a templom á^vsur/ípiov-jába, majd szerte járt a templomban. Itt közeledik felé farizeus, a kinek szavaira Jézus azonnal megáll. A tisztaság kérdése a vita tárgya s Jézus, mint már annyiszor, itt ismét rámutat a farizeizmus külsőségeire s szembehelyezi vele az ő és tanítványai magasabb rendű, tökéletesebb lelki tisztaságát. Olvasva e párbeszédet, önkéntelenül is emlékeztet ez bennünket Jézus ama vitáira, melyeket ugyancsak a tisztaság kérdése fölött, ugyancsak a farizeusokkal tartott s melyekről az evangéliomokban olvasunk. Ilyen helyek 1 Csak ez önkényes kiegészítéssel érthető és fordítható itt a szöveg. — - U. a. Máté XV. 2. 20. Márk. VII. .25. Márk. XI. 27. Különösen pedig Máté XXIII. 25—27, mely Preuschen szerint alapjául szolgálhatott a mi elbeszélésünknek s a töredék ebből van szerkesztve. Hogy honnan veszi a legújabb hamis evangéliom eredetét, erre nézve természetesen csak kombinácziókkal felelhetünk. Leipoldt egy rövid czikkében, melyben e töredéket ismerteti, azt mondja, hogy csak a három, Egyiptomban talált apokrif evangéliom valamelyikével hozhatjuk ezt összefüggésbe. Ez a három hamis evangéliom : a héber evangéliom, mely helyesebben csak fordítása az eredetileg aramul írt héber evangéliomnak; azután az egyiptomi evangéliom, és a Péter evangélioma. Leipoldt aztán, a „rcopvai %at a&ÁYj'cpíőss" kifejezésre támaszkodva, mely ugyanígy fordul elő a héber evangéliomban, a talentumot eltékozló szolga esetében, a legnagyobb valószínűségnek tartja az ezen evangóliommal való rokonságot. Preuschen is általánosságban ezeknél az apokrif evangéliomoknál keresi a töredék eredetét. Hangsúlyozza ezenkívül, mint figyelemreméltó körülményt, hogy e töredék lényegében nem különbözik a LXX. és az új-szövetség nyelvhasználatától. Feltűnő ugyan a xaő-apeúeiv és a ooíTTÍp szavak használata, melyek későbbi eredetre utalnak, a mennyiben az első egyáltalában nem fordul elő1 az új-testamentomban, az utóbbit pedig a synoptikusok közül Lukács használja egyszer (2:11) Jézus jelzője gyanánt s csak a pásztori levelekben gyakori. „Egyébként azonban — írja — nem tudunk semmi lényegeset felhozni annak bizonyítására, hogy a töredék nyelvhasználata az evangéliomokétól alapjában eltérő volna. Az egyszerű mondatszerkezet, a párbeszédek mesterkéletlen formája, az élesen találó mondások itt is, mint ott, feltalálhatók s maga az alapgondolat, a külső és belső tisztaság kérdése és annak bizonyítása, illetve czáfolása,. a legteljesebb rokonságban állanak az evangóliomok e tárgyú történeteivel," úgy hogy Preuschen nem tartja egyáltalában lehetetlennek azt, hogy — a mint már fentebb is említettük — e töredék alapjában véve a Máté XXIII. 25—27-nek parallel kompozicziója. Az eredet valószínűségét csakugyan csakis ilyenformán lehet megállapítanunk, hogy ezt a töredéket nem tartjuk valamely író egyszerű költött elbeszélésének, hanem a fentebbi helynek vagy más hasonlónak a variácziójaképen fogadjuk. S ebben a feltevésben csak támogathat bennünket az a körülmény, hogy számításba veszszük a többi hamis evangóliomok s egyéb töredékek tartalmát, melyek mind arról tesznek tanúbizonyságot, hogy az első századokban rendkívül sok különböző mese, legenda, költött és variált elbeszélés és történet keringett Jézusról, cselekedeteiről, mondásairól, általában egész életéről, úgy hogy nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy azok az igazán kevés számú töredékek, melyek Jézusról szólanak és mint hamis evangóliomok és elbeszélések ismeretesek — valóban csak elenyésző csekély részei lehetnek azoknak, a melyek, ha le is írattak, de örökre eltűntek, — vagy ínég inkább azoknak a történeteknek