Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-03 / 18. szám

Andor hódmezővásárhelyi tanár tartott fanitást módszeres megbeszéléssel kapcsolatban a Dent-féle latin nyelvkönyv alapján. Kár, hogy az idő rövidsége miatt a hozzászólások s a megbeszélések egy része elmaradt. Ezután a tisztviselők jelentései következtek, majd Muzsi János hódmezővásárhelyi tanár felolvasása a hódmezővásárhelyi nép életéről, nyelvéről, költészetéről s Szabó Márton dr. debreczeni tanár előadása a földrajz ós történelem tanításának egymáshoz való viszonyáról. Általános tetszéssel fogadta el a közgyűlés Bodnár Bertalan hódmezővásárhelyi tanár praktikus indítványait, a tanulók tanulmányi kirándulására vonatkozólag. A tisztviselők és a választmány lemondása után a közgyűlés a régi tisztikart és választmányt újra megválasztotta a következő hat évre. Ezzel a közgyűlés véget ért, s a tanárok a ref. egyház szívesen látott vendégeiül közebédre mentek, délután pedig egy nagyobb társaság Szeged megtekintésére rándult át. Az elszállásolás s az egész gyűlés sikerült rendezése köriil kifejtett sok fáradozásért a vásárhelyi tanárokat, az emlékezetes szives vendégszeretetért a hódmezővásárhelyi ref. egyházat és a várost, annak közönségét hálás köszönet és dicséret illeti. S. J. KÜLFÖLD. Külföldi egyházi élet. Svájcz. Lapunk eddigelé csak az angolországi és németországi állapotokkal foglalkozott bővebben. Ezentúl a svájczi egyházi életről is tájékoztatni kívánjuk olvasóinkat ; úgyszintén a franczia és olasz protestáns egyházak életében felmerülő fontosabb eseményekre is ki fogunk terjeszkedni. A svájczi ós franczia egyházak élete igen közelről érdekel bennünket. Oly események mennek itt végbe, melyek nem lehetnek közömbösek reánk nézve, melyek kell, hogy gondolkozóba ejtsék egyházunk minden hű fiát. Kivált a svájczi eseményekről mondhatjuk el ezt. A svájczi, kiváltképen pedig a genfi egyházzal a mi helvét hitvallású egyházunk többszázados történelme szorosan egybeforrt. Ott élt és működött az, kinek nevéről büszkén valljuk magunkat kálvinistáknak! Ha egyesek Amerikára, Skócziára, Angliára, Francziaországra hivatkoztak eddig: azzal érveltek igen sokan, hogy nem lehet azokat az állapotokat a miénkkel összehasonlítani; más azoknak az éghajlata, más a vérmérsékletük, más a történelmi fejlődésük. Svájczról ezt nem mondhatjuk. A mi egyházunk is azokon az alapokon áll, melyeken a nagy reformátor második hazájában, Genfben az egyházi életet szervezte. Bármi történik is a világon, rámondhatjuk: semmi közünk hozzá; csak akkor nem mondhatjuk ezt, mikor Kálvin városáról van szó ! A svájczi egyházi életben két mozzanat emelkedik ki az újabb időkben: az egyház és az állam közötti kapcsolat teljes meglazulása, szétszakadása, s az egyház fokozottabb tevékenysége az egyháztársadalmi munkás ság terén. A közel jövőben ez a kérdés lesz minden egyház életének legnagyobb kérdése. Hogy egy újabban annyiszor hallott kifejezéssel éljünk: minden egyház „ezzel áll vagy bukik!" Ha megoldja: fönmarad, sőt virágzik; ha képtelen rá: lassú haldoklás lesz élete. A svájczi, kiváltkép pedig a genfi egyház életéről irandó szemléinkben is ezzel a két kérdéssel kívánunk leginkább foglalkozni. Vajha mások is úgy átéreznék, mint mi, hogy ezen a két kérdésen fordul meg magyar kálvinista egyházunk jövő nagysága, avagy hanyatlása is! Vajha velünk együtt látnák, hogy ha megértjük ezt a nagy igazságot, nékünk is szól a smirnai gyülekezethez küldött üzenet: „Semmit ne félj azokban, melyeket szenvedendő vagy. .. Légy hív mind halálig és néked adom az élet koronáját" (Jel. 2, 10.); ellenkező esetben pedig a sárdisi gyülekekezetről mondott szavak illenek reánk is: „Mondatol élni, holott megholt légy". (3, 1.), .. * Az egész világot meglepte a kultuszbudget törlése s így az egyház és az állam szétválasztása mellett döntő 1907. évi június 30-iki genfi népszavazás. (Az egyház és az állam szétválasztása nem törtónt meg egész Svájczban. hanem csak a genfi kantonban). Három tényező megizmosodása siettette az eseményeket ilyen irányban. Az első az úgynevezett pozitiv keresztyén irányzat megerősödése. Ennek az irányzatnak a követői már évtizedekkel ezelőtt észrevették Svájczban is, hogy a nagymultú kálvini egyház sokat veszít ősi erejéből az állammal való szoros kapcsolat folytán. Az egyházi élet ki van téve az egymást az uralmon fölváltó pártok szeszélyeinek, s így nem fejtheti ki azt a munkásságot, mely a megváltozott korviszonyoknál fogva oly égetően szükséges volna! Ez a „szabad egyház szabad államban" elvet hirdető irányzat Svájczban azóta még inkább megerősödött. Most — ha jól tudjuk — már három theologiát tart fönn. A másik tényező a szoczialisták térfoglalása. Ezek elvből elleneznek minden vallásügyi kiadást. A harmadik a róm. kath. egyház híveinek — bevándorlás útján való — mind erőteljesebb térfoglalása a genfi kantonban. Az 1907. évi "hivatalos kimutatás szerint a genfi kantonban 149,172 lélek lakott. Ebből mindössze 50,853 volt genfi kantonbeli származású; 38,117 a többi kantonokból való volt, 60,702 pedig idegen származású. Ezeknek az idegen bevándorlóknak a legnagyobb része róni. kath.; 51,565 római katholikussal szemben mindössze 5992 protestáns van köztük. így van azután, hogy az egész lakosság nagyobb része: több mint 79 ezren róm. katholikusok, míg a protestánsok száma nem sokkal haladja meg a 66 ezret. (Közel 4 ezren más vallásúak, illetve felekezetnélküliek.)