Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-04-26 / 17. szám

Igen, az cselekedte! De ne elégedjünk meg' ezzel a bilszke felkiáltással, hanem abból, a mit a tanulmány megmutat nekünk Észak-Amerikát illetőleg', vonjuk el a tanulságokat is —- magunkra nézve! Az igazi kálvinizmus, bármerre vizsgáljuk is, alaptermészetében, jellegében, hivatásában és hatásaiban mindenütt egy, mert erőforrásai a tiszta evangéliomból fakadnak. Hollandia, Skóczia, Észak-Amerika múltja és jelene történelmi bizonyságai ennek. De hol maradunk a bizonyságtevők közül mi magyarok? Igaz ugyan, hogy Magyarországon a pusztító reakezió miatt nem volt képes ngy diadalra jutni a kálvinizmus, mint az említett országokban; de Istennek különös kegyelméből van Magyarországon annyi kálvinista, hogy számbelileg a magyar kálvinista egyház a kontinens legerősebb kálvinista egyházai közé tartozik. S íme e számbeli nagysága mellett is, különösen az utóbbi évtizedekben, ha konstitucziója újabb és újabb megállapításában, az unió létrehozásában s belső intézményeinek fejlesztésében mutat is fel haladást, de nemcsak nem tanúsít magasabb, egyetemes evangéliomi czélok iránt olyan érdeklődést és áldozatkészséget, a melyet tőle elvárhatnánk, de szellemét, erejét itthon, a hazában sern képes érvényesíteni a nemzeti és a valláserkölcsi élet fórumain. Szellemnek, irányzatoknak érvényesülni törekvését és érvényesülését látjuk — és sokszor fájdalommal látjuk — e hazában; de ez nem a kálvinizmus szelleme és irányzata! Bizony, bizony, a magyar kálvinizmus, a helyett hogy érvényesülését látnánk, kezd mindinkább kiszorulni a számításba veendő tényezők sorából! S ha ennek okát kutatjuk, ne keressük azt a kálvinizmusban, hanem csak a mi magyar kálvinizmusunkban! S ha orvosságát akarjuk keresni: térjünk vissza az igazi, eredeti kálvinizmushoz s annak örök erőforrásához, az evangéliomhoz! De ne halogassuk az orvosság megkeresését, mert azokban a nagy nemzeti, kulturális, társadalmi és valláserkölcsi mozgalmakban és átalakulásokban, a melyeknek árjában ma nemzetünk hajója úszik, nem szabad hiányoznia szellemével, hatásaival a magyar kálvinizmusnak sem, ha csak a hasznavehetetlen és divatból kimúlt eszközök sorsára jutni nem akar! Mi magyar kálvinisták úgy érezzük, akár mint egyesek, akár mint egyház, hogy Isten kegyelmének választottai vagyunk. De ha így érezzük, akkor vegyük lelkünkre dr. Antal Géza eme szavait is: „Az, a ki az Isten szabadon választó kegyelmének hatását magában érzi, teljesen érzi személyének becsét s a világban reá váró isteni küldetést; de egyúttal azt a nagyfokú felelősséget is, mely épen e küldetésnél fogva lelkére nehezedik". S ne feledjük a Megváltó tanítását és ítéletét: „. . . minden jó fa jó gyümölcsöt terem; . . . valamely fa nem terem jó gyümölcsöt: kivágattatik és a tűzre vettetik!" H. I. TÁRCZA. Egy apologetika. Más czímet nem tudtam adni, de nem is akartam, mert egy apologetikáról lészen szó, mely a r. kath. hit alapjainak rendszeres védelmét czélozza. Ilyformán könyvismertetés lenne ez a Tárcza, de én inkább úgy tarlózgatni szándékozom, fel-felesipni egy-egy vaskosabb „bizonyítékot" és felmutatni, hogy a római vallás mai magas színvonalon álló apologetái mi módon védelmezik a római hit alapjait. De nem fogok nehéz vértezetbe öltözködni, és hadvész ülte képpel két marokra kapni keresztes kardomat nem fogom ; mert ki hadakozik karddal szúnyog ellen? Fricska kell ide, mikor nekibőszülten csípni akar — mert marni nem tud — azon a dicsőséges alkotáson, melyet a Megváltó Krisztus keresztyén egyházának nevezünk. Mondanom sem kell, hogy ez a mérges kis apologetika javarészben a protestantizmussal foglalkozik. Mivel is foglalkoznék mással? Ez az a mező, hol izzadásig lehet csepülni a csalatkozhatatlan pápa átkos elleneit. A fő czél az, hogy bebizonyíttassék, hogy a Krisztus egyedüli igaz egyháza a római egyház, mely J^éteren épült fel s ennek feje a csalódhatatlan pápa, a ki teljes Szent Lélekkel. Persze magas hangon kérdi a szerző, hogy hol volt a prot. egyház, mielőtt az a „szerencsétlen" Luther vak dühében neki ment a pápa egyházának és csinált egy új vallást, mely ugyan „egyháznak" nem meri mondani magát, — „hanem ott inkább csak keresztyénségről írnak és beszélnek, mert úgy vélekednek, hogy ő nekik is jut valami a krisztusi egyház tekintélyéből, ha legalább gondolatban egységet csinálnak a katholiczizmusból és protestantizmusból''. Ugyanerre a kérdésre már régen megfeleltek, midőn az ilyen kérdezőktől feleletképen az kérdezték: hol volt az arczod, mielőtt róla a piszkot lemostad; de mi nem leszünk ily gorombák, hanem illedelmesen azt feleljük „— valamint Krisztuson kívül niást az egyház fejéül el nem ismerünk, ép úgy nem ismerünk el bármely egyházat igaz egyháznak, a mely magát igaz egyház gyanánt fitogatja; hanem azt tanítjuk, hogy az az igaz egyház, a melyben az igaz egyház jegyei, vagyis ismertető jelei megtaláltatnak. Ilyenek mindenekfelett az igaz és tiszta igehirdetés, a mint reánk maradt a próféták és apostolok irataiban, a kik mindannyian Krisztushoz vezetnek és így idegen pásztort nem követnek ; a Krisztuson, mint egyedüli közbenjárón kivül igazságot és életet sehol nem keresnek. Ennélfogva kárhoztatjuk azo-