Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-04-19 / 16. szám

És hány lélek hasonlít a jeruzsálemi sziklasírhoz, melyben csak leplek vannak, de örökké élő Krisztus nincs! Jámbor szokások, kegyes szertartások, halvány hagyományok leplébe burkolva a haldokló hit, a szürke hitközöny, a hitetlenség és az eszményt vesztett, vagy eszményt nem szerzett lélek üressége, élettelensége. Mária Magdolna keserves kiáltása lelkem mélyéig hat: „Elvitték az én Uramat". Elvitték korunk számtalan gyermekének lelkéből az Urat, a megfeszített, feltámadott Krisztust. Tudomány és művészet, politika és kenyérharcz, hagyomány és formalizmus, félszeg szabadelvűség és betűrágó igazhitűség elvitték az élő Krisztust, a hegyeket mozgató hitet, a halálnál erősebb szeretetet, az egetvívó reményt, az önzetlen és bátor becsületességet, a békés építő munkát, a tiszta örömet, az édes boldogságot sok légió lélekből. Sokszor rnég a látható egyházak is az adminisztráczio es az czeremonializmus lepleivel rakott üres sírokhoz hasonlók. Nem leplek kellenek nekünk. Elet, élet kell nekünk! Adjátok vissza — ellenséges hatalmak — elvitt Urunkat! Nem! Mi vegyük vissza kifosztott lelkünkbe, megfogyatkozott egyházunkba, elerőtlenedett nemzeti életünkbe az életnek felkent Fejedelmét. Nemzeti regeneráczió, erkölcsi megújhodás, hitbeli újjászületés, örök élet kell nekünk már e földön; sok gyásznap után, sok tétlenség után boldog virradat, diadalmas feltámadás, örvendetes húsvét, hatalmas és gyönyörűséges élet. Nyiljatok meg egek! Hallgass és áldj meg nagy Istenünk! Támassz fel és éltess feltámadott s élő Krisztusunk! „Angyalok, ti fényes lelkek, zengjetek víg éneket!" Elnyeletett a halál a diadalomig! Ne félj, csak higyj! Imádkozzál és dolgozzál! Dolgozzál s ne kételkedjél! „Élj" és soha meg nem halsz megváltott lélek, magyar Sión, hivő emberiség! Veress Jenő. Tanulmányok — tanulságok. Dr. Antal Géza, pápai ref. theologiai tanár „Tanulmányok" czím alatt egy rendkívül érdekes kötetet adott ki. Négy, külön-külön tárgyról szóló tanulmányt foglal magában a kötet, s az előszó szerint a tanulmányok czélja: előmozdítani az amerikai magyar ref. egyházak ügyével kapcsolatban keletkezett bonyodalmak közmegnyugvásra szolgáló elintézését. A mi a kötetnek az amerikai magyar egyházi ügyek intézésére vonatkozó tanulságait illeti, azokat már felmutatta lapunk mult heti számában Pokoly József. Azokhoz a tanulságokhoz nincs mit hozzáfűznünk, legfeljebb azt az őszinte óhajtást, hogy egyetemes konventünk, illetve annak elnöksége, vegye azokat elvégre komolyan fontolóra, hogy amerikai magyar missziónk ügye olyan mederbe terelődjék, a melyben haladva nemcsak a kivánt czélt érheti el, de közvetlenebbé, testvéribbé teheti viszonyunkat az északamerikai nagy protestáns egyházakkal is. Dr. Antal Géza tanulmányai azonban, épen azért, mert különböző tárgyakról szólanak, nemcsak az előbb említett egy, hanem több irányban is tanulságosak. Érdemes azért elvonnunk belőlük a többi tanulságokat is! Az első tanulmány a magyar prot. egyház külföldi érintkezéseiről szól. Reámutat azokra a nagy valláserkölcsi, kulturális és nemzeti nyereségekre, a melyekben nemzetünknek része vala a múltban, a magyar protestantizmusnak nyugat műveltebb és előrehaladottabb prot. népeivel való sűrű és közvetlen érintkezése folytán. Reámutat azokra az anyagi, erkölcsi és diplomácziai segedelmekre, a melyeket a bennünket ismert külföldi protestáns népek és államok iskoláinknak, tanulóinknak, tudósainknak s az egész magyar protestantizmusnak nyújtottak. Reámutatván pedig a mult e nagyfontosságú tényeire, diszkréten, de a sorok közül kiolvasható fájdalommal konstatálja, hogy „e hatás az utolsó 200 esztendőben jelentékeny mértékben gyengült és pedig, hozzátehetjük, a magyar prot. egyház hátrányára, mely a külföld szellemi mozgalmaitól hova-tovább izolálódva, kezdi veszíteni érdeklődését a külföldi protestantizmust foglalkoztató nagy problémák iránt; másrészt felekezetközi helyzetének nyomása alatt legjobb erőit jogi állásának védelmezésére kénytelen fordítani, s nem tud magától önálló, a külföldi protestantizmus fejlődésétől nemzeti sajátosságunk befolyása alatt különböző fejlődési folyamatot megindítani". Ezeknek a diszkréten és burkoltan írt szavaknak pedig az a világos értelmük, hogy a magyarországi és a külföldi protestantizmus között hajdan fennállott érintkezésnek az újabb időkben megszűnésével a magyar protestantizmus szinte teljesen izolálódott a külföldi protestantizmus valláserkölcsi és szellemi életétől, a nélkül azonban, hogy önmagában és önmagától képes lett volna egy önálló s életeleven magyar protestantizmust teremteni. A külföldi protestantizmus életétől való izoláltatásunkat dr. Antal Géza részben azokra az antiprotestáns kormányintézkedésekre vezeti ugyan vissza, a melyek elzárni igyekeztek a külföldet a magyar protestáns tanulóifjúság elől; de diszkréten reámutat azokra a mulasztásokra is, a melyeket mi magunk követtünk és követünk el még ma is. 0 csak annyit mond, hogy hajdanán fejedelmek,