Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-04-12 / 15. szám

nek legilletékesebb képviselői, saját szükségeink legpontosabb és legérzékenyeb ismerői, saját czéljaink leghivatottabb és legelszántabb harczosai mégis kell, hogy mi magunk Jegyünk. Anyagi helyzetünk rendezése elsőrangú kötelességünkké teendi, hogy szellemi színvonalunk és lelkipásztori munkánk értéke soha se tegye kérdésessé a korszerű javadalomra való érdemesültségünket, sőt minden vitán kivül helyezze azt. Ebből a szempontból is, de egyetemes egyházunk közjavát érintőleg is, a lelkészképzés reformjára kell törekednünk. A mai lelkészképzés nem elégíti ki sem a tudományos haladás, sem a gyakorlati lelkészet intenzív fejlesztésének igényeit; jóformán fegyvertelenül bocsátja ki az ifjú papi nemzedéket a gyakorlati élet küzdelmeibe. A lelkészképzést tehát akként kell és pedig siirgűsen reformálni, hogy a most említett igényeknek teljesen megfeleljen. Úgy ezeknek, mint minden többi akcziónknak sikerét nagyban előmozdítja az egyleti közlöny, a mely összegyűjti és szétárasztja az erőt. Hivatalos közlönyünk : a „Lelkészegyesület" utolsó találkozásunk óta jelent meg. Lehet kicsinyelni, lehet gúnyolni; de nekünk becses, mert igazán a miénk. A mi anyagi és szellemi erőnk tartja fenn; a mi anyagi és szellemi erőnket van hivatva fokozni. Idegen szellem, idegen érdek nem férkőzhetik hozzá, mert eredete, fentartása és czélja családi szentély magaslatára emelik, melyben testvéri szeretet áldásos érzésével találkoznak és szereznek termékeny kölcsönhatást a nagy családnak, a kálvinista lelkészi karnak tagjai. Tudjuk, ismerjük a sajtó jelentőségét; ez a jelentősége van meg a mi közlönyünknek is. Igyekezzünk ezt a jelentőséget fokozni az anyagi és szellemi istápolás áldozatával, mert a reáfwrdított erőt a közös nagy czélok előmozdítása által bőven fizeti vissza. Fejlesztéséhez hathatósan fog hozzájárulni, ha a szövetkezeti ügyet sikerül bevezetni a lelkészegyesület háztartásába, mert ezáltal a hirdetéseknek olyan nagy mennyiségére tehetünk szert, hogy azok díjából a szükséglet lényeges részét fedezni tudjuk. Ezen a gyűlésen a szövetkezeti kérdés is szőnyegre kerül. Anyagi kérdés; de van szellemi vonatkozása is, mert minél több téren fűzzük össze az együvé tartozás lánczait, szellem-erkölcsi küzdelmeinkben annál erősebbek vagyunk. De ha tisztán anyagi vonatkozásánál maradunk is, még akkor is kiváló fontosságot kell neki tulajdonítanunk. Háztartási, gazdasági érdekeink úgy a termelés, mint az értékesítés és fogyasztás terén szövetkezeti alapon védelmezhetők és érvényesíthetők legsikeresebben ; e mellett a bevásárlási és fogyasztási ágakban a külső érdekeltek effektív anyagi hasznot is fognak nyújtani az egyesületnek. A szövetkezetnek tiszta hasznából, valamint más nyitandó forrásokból lelkészárvák számára árvaházat, lelkészek tanuló gyermekei számára a reform, főiskolák székhelyein internátusokat kell állítanunk, ekként felkarolnánk minden irányban, minden oldalról a lelkészek legvitálisabb érdekeit. Az 1848. XX. t.-cz. végrehajtásának ügye alig ment előre valamit; sőt ha tekintjük a klerikálizmus terjeszkedését ós erősbödését, politikai és társadalmi gyors és agresszív térfoglalását s vele szemben a védelem lassú, bizonytalan lépéseit: tartanunk kell tőle, hogy az 1848. XX. t.-cz. végrehajtásának kérdése a klerikális tábor diszpozicziója alá kerül. A míg pedig ott lesz, addig „alvó leányzónál" nem jelent egyebet; alvó leányzónál, a kinek lázálmában az összes állami adománytermészetű egyházi javakat bekebelező római katholikus autonómia nemzeti veszedelme kisért. Mi állandóan zengésben tartjuk az ébresztés harsonáját. De, igénytelen nézetem szerint, ez a harsona mindaddig „bizonytalan hangot teszen", míg a teljes végrehajtás szerintem egyedül lehetséges útját: a szekularizácziót nem jelöli meg. Sőt ha megjelöli is, hangja a pusztában fog elhangzani, míg a táborban ott nem lesz az összes hazai protestantizmus és vele együtt minden magyar liberális tényező. A szekularízácziótól tartózkodnak sokan, félvén a felekezeti háborútól; pedig ez a háború már zúg a fejünk felett, nem mi általunk támasztva, hanem ellenünk irányulva. És ez a háború a mi katasztrófánkkal fog végződni, ha nem érvényesítjük az élet-halálharcz minden fegyverét. A felől pedig kétségnem lehet;

hogy a klerikális „fejsze" „létünk gyökerére vettetett". Ám ha az 0. R. L. E. és a születésének küszöbén álló országos protestáns szövetség bölcsesége úgy látja jónak, hogy az 1848. XX. t.-cz. valaminő végrehajtása, a szekularizáczió mellőzésével, más uton és módon eszközöltessék : ezeken a kereteken belül meghajlok a többség akarata előtt, fentartván magamnak a jogot ós szabadságot, hogy ezeken a kereteken kivül a szekularizácziónak igénytelen úttörője legyek, mert a szekularizácziót általános nagy nemzeti érdeknek hiszem és vallom. A mi az országos protestáns szövetség kérdését illeti, annak előbbrevitele érdekében is megtettük a tőlünk telhetőt Nyilvántartottuk a sajtóban, munkáltuk magánlevelezések ós érintkezések útján. Jelenleg a két protestáns egyház vezérfiainak kezében van ennek a kérdésnek a kulcsa. Alapos kilátásunk van reá, hogy rövid időn belül összejön egy országos értekezlet, a mely meg fogja állapítani a nagy akczió alapelveit és a mozgalmat az égetően szükséges cselekvés terére viszi. A helyi szervezkedés már az ágostai testvérek oldalán, dicséretreméltó buzgósággal ugyan, de nem a legszerencsésebb formában megindult, jelezve, hogy a várakozásban kifáradt kedélyek izzása az aktivitást tovább már nem nélkülözheti. Bizalommal és örömmel várjuk a protestáns hivatalos világ vezérférfiainak kezdeményező lépését, mely ha nem késik soká, meg fog bennünket menteni attól a keserűségtől, a miben az alsó fokok magunkfajta jelentéktelen embereinek, reformok kezdeményezésénél és valósításánál bőven részök van. Ám, ha az óhajtva várt lépés soká fog késni, a keserűség biztos kilátása mellett is reá kell lépnünk e tekintetben is a tettek mezejére. Alapszabályaink nem a legjobbakaratú útvesztőben