Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-29 / 13. szám

azonban lelkészi szolgálatokat csak az egyházkerület elnökségétől, a vizsgáló-bizottság javaslatára nyert különös engedéllyel végezhet s részére az így eltöltött idő a lelkészi gyakorlati időbe be nem számíttatik. 42. §. Mind a javító-vizsgálat, mind az ismételt teljes vizsgálat csak egyszer engedélyezhető. 48. §. A vizsgálat dija fejenként 20 korona, a bizonyítvány díja 5 korona. 2. Gyakorlati lelkészi vagy második lelkészképesítő vizsgálat, 44. §. A gyakorlati lelkészi vagy második lelkészképesítő vizsgálat az elméleti vagy első lelkészképesítő vizsgálat után legalább két. legfeljebb 3 évre tehető le, a mely idő segéd -lelkészi gyakorlatban töltendő vagy hazai vagy külföldi egyetemeken való tanulmányozással s magán vagy nyilvános tanítói, illetőleg tanári állásban tölthető. 45. §. A gyakorlati vagy második lelkészképesítő vizsgálatra álló jelölt köteles okmányokkal bizonyítani, hogy az elméleti vizsgálatot annak idején sikerrel letette és hogy idejét lelkész-jelölthöz illő és megengedett foglalkozásban töltötte és bármely állásban működött is, a lelkészi szolgálatban magát gyakorolta. 46. §. A gyakorlati vagy második lelkészképesítő vizsgálat az egyházkerület által választott vizsgálóbizottság előtt teendő le. A bizottság elnöksége az egyházkerületi elnökség vagy annak törvényszerinti helyettese. Előadója és jegyzője az egyházkerületi lelkészi főjegyző, a ki a jelentkezéseket elfogadja, a szükséges okmányokat átveszi s általában a vizsgálat kezelési ügyeit intézi. A bizottság tagjai: a) a theol. akadémia, illetőleg fakultás tanárai; b) az egyházkerületi közgyűlés által 6 évre választott ugyanannyi tag, a mennyi tanár. 47. §. A gyakorlati vagy második lelkészképesítő vizsgálat is írásbeli és szóbeli vizsgálatból áll. 48. §. A szóbeli vizsgálatot megelőző írásbeli vizsgálat tárgyai: 1. Egy értekezés a szóbeli vizsga tárgyai köréből. 2. Három gyakorlati bibliamagyarázat és három egyházi beszéd. Mind az értekezés, mind a bibliamagyarázatok s illetőleg egyházi beszédek szövegei évenként szeptember hóban tűzetnek ki s az elnökség által kihirdettetnek. Beadandók a kitűzéskor megállapított határidőre az egyházkerületi lelkészi főjegyzői hivatalhoz. 3. Egy zárthelyi írásbeli dolgozat (egyházi beszéd, agenda), a melyhez a tételt az elnökség állapítja meg s a lelkészi főjegyző hirdeti ki közvetlen a munka megkezdése előtt, s ugyan ő gyakorolja a szükséges ellenőrzést is. 49. §'. A szóbeli vizsgálat tárgyai: 1. Egyházi szónoklattan (homiletika). 2. Egyházi szertartástan (liturgika). 3. Vallástanítástan (katekhetika). 4. Lelkigondozástan (cura pastoralis) stb. 5. Egyházjogtan. 6 A magyar prot, egyház története és irodalomtörténete. 7. Gyakorlati bibliamagyarázat. 50. §. Mind az írásbeli, mind a szóbeli vizsgálat lefolyására, az osztályozásokra, javításokra stb. vonatkozólag az elméleti vagy első lelkészképesítő vizsgálatot szabályozó 32—42. §§-ok rendelkezései az irányadók. 51. §. A gyakorlati lelkészi vagy második lelkészképesítő vizsgálat letételével a lelkészjelölt okleveles lelkésszé lesz s az Egyházi Törvény értelmében rendes lelkészi hivatalra választható. 52. §. A -vizsgálat letétele után az illető részére bizonyítvány, illetőleg okirat állíttatik ki a vizsgálati bizottság jegyzője által, az elnökség és a bizottság tagjainak aláírásával és a bizottság pecsétjévél megerősítve. 53. §. A vizsgálat díja fejenként 20 korona, a bizonyítvány díja 5 korona. (Folyt köv.) TÁRCZA. Lápok a genfi reformáezió történetéből. Az 1533 diki újév Genfben. Az Úrnak 1532. esztendeiében — ősz felé járt már az idő — egy gyenge testalkatú, 22 éves legény jött a Leman-tó melletti híres városba. Bátortalan lépésekkel haladt, gondolataiba merülve. A vállán levő podgyásznál is jobban nyomta a gond, mert a feladat, a melyet mintegy reákényszerítettek, nagy volt, ereje pedig csekély. Az ifjú egyike volt azoknak, k kik abban az időben olyan sűrűen menekültek Francziaországból a szomszédos országokba, azért, mert a hitújítás gondolatát lelkesen fogadták. Ezek az emberek az új hazában nem voltak egészen elhagyatva, hiszen elég sokan voltak és anyanyelvükön beszélhettek, különösen a román Svájczban. A fiatal és iskolázott jFróment Antal itt nemcsak honfitársakra, hanem földiekre is talált, a kik ugyanazon városból valók voltak. Froment felkereste Farel Vilmost, a kit akkoriban kétségek és remények hánytak-vetettek. Nagy sikerrel hirdette az Igét, ez reményeit táplálta; időközönkint azonban ellenséges kezek kiszaggatták a gyenge palántákat. íme néhány hónappal ezelőtt kiűzték Genfből, mire ott az evangéliom ügye rosszra fordult. Nem nyugodott Farel. Egyszerre Froment elé áll s rövidesen felszólítja, hogy menjen el Genfbe s folytassa a munkát ott, a hol ő elhagyta. A fiatal ember úgy érezte magát, mintha egész sereg ellen küldenék egyedül; ámde menekülés nem volt: az Isten megsegít, ez volt Farelnek felelete minden kifogásra.1

Froment csak a nehézségeket látta és ezért volt olyan bús. Szállást vett, majd bejárta az ismeretlen várost. Néhány név jutott az eszébe, a melyeket Farel gyakrabban emlegetett; önkéntelenül is azoknak a felkeresésére indult;

a kik — mint bizton hitte — hívei az evangéliomnak; ámde a fogadtatás mindenütt hideg, sőt visszautasító volt. Mennyi bajt csinált a múltkor is a veresszakálú (Farel) prédikátor ! Új zavaroktól féltek még azok is, a kik egyéb-1 „Deum itineri ducem futurum" Spanheim, Ges. rest. 47, Merlé dÁ.ubignó III. 411.