Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-29 / 13. szám

ki eléjük, azok mellett, a melyeket eddig a gyülekezet szűk, mindennapi körében ismertek: azokért is képesek lelkesedni és áldozatot hozni. Ezekhez az eddig meg nem mozgatott és a, gyülekezeti élet szűk, sablonszerű munkakörében szinte tétlenségre kárhoztatott százezreket kell igazi evangéliomi protestáns öntudatra kelteni, s ezeknek kell megfelelő munkatért kimutatni, ha azt akarjuk, hogy meg legyen az orsz. prot. szövetségnek mind szilárd fundamentuma, mind kiapadhatatlan erőforrása, mind soha el nem fogyó harczos serege. Az erre való reámutatásban s a hozzá való eszközök megjelölésében, a mint már mondottam, felette hiányosnak látom az orsz. prot. szövetség kibocsátott alapszabály-tervezetét. Egészen helyesnek tartom Kovács J. István ama véleményét, hogy az orsz. prot. szövetségnek már eleve úgy kellene kontemplálva lennie, hogy a már meglevő prot. lelkészi, tanári, tanítói, irodalmi- és egyháztársadal mi egyesületeket, szövetségeket egy egységes szervezetbe tömörítse; másfelől pedig, hogy már az alapszabályokban előre fel kellene állítani a különböző irányokba elágazó munkásság számára a megfelelő szakosztályok kereteit. Ha a már meglevő egyesületeknek és szövetségeknek egy magasabb, egyetemesebb korporáczióba foglalásáról nem gondoskodunk és a különböző működési irányok szakosztályait meg nem állapítjuk, akkor hiányozni fognak nemcsak a keretek, a melyekben öntudatosan és czéltudatosan működhet az orsz. prot. szövetség, de hiányozni fognak a működő faktorok is, és csupán a — minden maliczia nélkül mondom — dikcziózó és bankettező évi közgyűlés marad meg, a mi pedig, bármily fényes, népes és tartalmas legyen is, azt, a mit az orsz. prot. szövetségtől várunk, meg nem fogja valósítani. S alapjában helyeslem Geduly Henrik véleményét is, a mely szerint az orsz. protestáns népszövetséggel menjünk le a minden egyházi erő és jog forrásához: a gyülekezetekhez. Helyeslem ezt a véleményt, mert, mint már fentebb is jeleztem, már meglevő egyháztársadalmi szervezeteink és szövetségeink is épen azért erőtelenek és csak a levegőben lógók, mert még nem találták meg a kommunikácziót ezzel az ősi és kiapadhatatlan forrással: az egyháznak gyülekezetekben szerveződött egyetemes közönségével. Nem tudok azonban már egyetérteni Gedulyval abban a tekintetben, hogy az országos prot. szövetség szervezkedésének elsősorban a gyülekezetekben kell megindulnia s innen, ebből következzék a magasabb szervezkedés. Az egyháznak a gyülekezetekbe szervezkedett egyetemes közönsége ugyan az alap, a melyen nem csak a hivatalos egyházszervezetnek, hanem a prosperálni akaró egyháztársadalmi szervezkedéseknek is fel kell éptilniök, - - de ne feledjük, hogy az első keresztyén gyülekezetek is a Krisztus által tanított és kibocsátott apostolok vagy azoknak tanítványai által szerveztettek, egy már megállapított és pedig a Krisztus által megállapított hivatás szerint. S ha ezt nem feledjük, nem minősíthetjük „alapvető tévedésnek" az alapszabálytervezetben azt, hogy az orsz. prot. szövetség létrehozása és működése irányítása végett központi választmány és tisztikar létesítését kontemplálja. Ezt, szerintem, sem a munka megindításakor, sem anmik folytatásában nem nélkülözheti az orsz. prot. szövetség, ha egységes, harmonikus és czéltudatos tevékenységre törekszik, — a mint hogy arra kell törekednie. Nem a központi szervezet kontemplálásában van szerintem a hiba, hanem abban, hogy nincs gondoskodás a tervezetben a gyülekezetben élő hívek szervezéséről és a szövetség aktiv munkájába való bevonásáról. S végül még csak egy pár szót az egyház hivatalos szerveihez való viszonyról. Csak egy pár szót, hogy ne láttassam feleleveníteni azokat a rekriminácziókat, a melyek az ORLE. alapszabályának idevonatkozó pontja nyomában támadtak, — de másfelől mégis kifejezem őszinte meggyőződésemet. A rekriminácziókat nem kivánom feltámasztani, mert dr. Baltazár Dezsőnek a „Lelkészegyesület" folyó évi 10. számában megjelent vezető czikke az ORLE.-nek a hivatalos egyházhoz való viszonya tekintetében olyan koncziliáns hangokat hallat, a melyek után — ha az ellenkező oldalon is meg van az őszinte jóakarat — a megzavart harmónia könnyen helyreállhat. De másfelől őszintén óhajtom, hogy ez a koncziliáns szellem belevitessék az orsz. prot. szövetség alapszabálytervezetének megfelelő szakaszába is, hogy már eleve kikerültessék minden diszharmónia és hogy az orsz. prot. szövetségben — adja Isten, hogy épen annak élén — ott láthassuk mindazokat, a kik az egyház hivatalos testületeiben vezető szerepet játszanak. Szövegezzék azért az orsz. prot. szövetség kezdeményezői az alapszabály 4. §-át így, a mint Baltazár hajlandó volna az ORLE. alapszabályainak megfelelő szakaszát módosítani: „A szövetség az egyházi hatóságokkal karöltve, azok védelme alatt, támogatása mellett kiván működni, bár a munkában nem hivatali függésben tőlük" (NB. Erre a szövegezésre még ráfér egy kis stilizáczió!), — s akkor, szeretem hinni, hogy az országos prot. szövetség már az indulásnál úgy fog fellépni, mint a melyekhez a legjobb reménységet fűzhetjük! Ezeket kívántam elmondani — egyelőre — az országos prot. szövetség alapszabály tervezetével kapcsolatban. Nem a kákán is csomó keresésnek, hanem a jóakaratnak indulata vezérelt az elmon-