Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-22 / 12. szám

kisebbségnek és felforgatására a vallási és társadalmi békességnek. Ismétlem tehát, hogy én csak az egyháztársadalmi alapon való szervezkedést tartom czélszerűnek, és pedig nemcsak azért, mivel a másik két alap kirekesztése után ez marad maga választhatónak, hanem azért is, mert csak ezen az alapon látom felölelhetőnek mindazokat a czélokat, a melyeket az orsz. prot. szövetség elé szeretnék írni. Melyek ezek 'a czélok? Jó részben bennfoglaltatnak ezek az ORLE. választmánya által ki-. bocsátott alapszabálytervezetben: a protestáns öntudat ébresztése, fejlesztése és terjesztése, az egyháztársadalmi munka felkarolása által a protestáns egyházi élet valláserkölcsi és anyagi felvirágoztatasa, a prot. egyházak között egyháztársadalmi és egyházpolitikai érintkezés megteremtése, az egyház szocziális tevékenységének irányítása, az egyetemes felvilágosodás és nemzeti haladás nagy érdekeinek előmozdítása. Kifogásom e programmal szemben csak az, hogy a míg egyfelől alig-alig mutat reá a czélok elérését szolgáló eszközökre, addig másfelől bizonyos hiányosság és ebből folyólag színtelenség és erőtlenség jellemzi. Hiányosságát látom abban, hogy bár a sajtót és irodalmat segítő eszközei közé sorozza, még sem írja programmjába annak a sajtónak erőteljes, hathatós támogatását, a szükséges irodalom megteremtődésének előmozdítását, sem pedig azt, hogy a protestáns egyházaknak már meglevő irodalmi, humanitárius és egyháztársadalmi szerveit, — a nélkül, hogy azoktól önállóságuk feláldozását kivánná, — egy nagy egységbe összefoglalni és czéltudatos, harmonikus együttműködésre bírni törekszik. Színtelenségét, erőtelenségét pedig látom abban, hogy az általa ébresztendő és fejlesztendő protestáns öntudatnak s az egyetemes felvilágosodás és nemzeti haladás érdekei szolgálásának nem mutat más érvényesülési teret, csupán azt, a mely egy prot. tudományegyetem felállításában és a reformáczió négyszázados emlékünnepének méltó előkészítésében és rendezésében határolódik. Ez igen-igen szűk tér s a rajta kitűzött czélok is csak időlegesek. Nagyobb térre, magasabb, örökös czélok kitűzésére van szerintem szükség, ha azt akarjuk, hogy az a prot. öntudat ne csak felkeltessék, hanem működése közben erősödve, szellemét be is olthassa és vezetővé tegye e nemzet életének minden nyilvánulásában. A mint mondottam, perhorreszkálom ugyan a prot. politikai párt alakítását, de azt igenis kívánnám, hogy az orsz. prot. szövetség azt a lelkiismereti, tudományos és nemzeti szabadságot, — azt a szocziálpolitikai humanitást, — azt a kötelességtudást és becsületességet, a mely a hamisítatlan evangéliom ban foglaltatik, vagy annak természetes folyománya, a legöntudatosabban igyekezzék belevinni nemzetünk egyházi, tudományos, társadalmi, szocziális és politikai közéletébe, hogy mindezeken a tereken új jászülő, megtisztító, fejlesztő hatalomként működjék. Mi, kik a hamisítatlan evangéliom alapján állunk, elvileg jól tudjuk, hogy egy nemzet csak akkor lehet szabad nagy és boldog, ha az evangéliom életet adó, tisztító, fejlesztő, konszolidáló erőit felveszi vérkeringésébe. S azt is tudjuk elvileg, hogy ennek munkálásában a vezető szerepre az evangéliomi protestantizmus van hivatva. Gyakorlatilag azonban — legalább mi, magyar protestánsok — ebben az irányban, az utóbbi időkben, édes-keveset tettünk, hanem engedtük, hogy a vezetőszerepet egyfelől a dogmáiban megkötött, de az életben való érvényesülés közben nagyon is haladó és alkalmazkodó római katholiczizmus, másfelől a vallásellenes szoczializmus, harmadsorban pedig az a bizonyos „keleti" színezettel bíró szabadkőművesség ragadja magához. Ha van szükség az orsz. prot. szövetségre, úgy — eltekintve az egyház belső és külső megerősítésének legelső rangú czéljától — abból a szempontból van arra szükség, hogy ezeket a nem evangéliomi alapokon álló és működő faktorokat leszorítsa a nemzeti élet minden terén és helyökbe oda állítsa a tiszta evangéliomot és annak szellemét. Ámde itt, e másodsorban leglényegesebb pontban látom színtelennek, erőtelennek, szűkkörűnek az orsz. prot. szövetség alapszabály-tervezetének a programmját. Szélesebb kört: a nemzeti élet összes nyilvánulásainak terét kell azért működési térül kijelölni, mert különben az orsz. prot. szövetség összezsugorodik és hamvában hal meg, a nélkül, hogy azzá a tényezővé válhatott volna, a mellyé tenni szerettük volna, s a melyre a magyar nemzetnek, jövendő nagysága és boldogsága szempontjából szüksége lenne. Emelkedjünk azért magasabb álláspontra. Innen tekintsük át a helyzetet, a melyen munkálkodnunk kell, s ennek megfelelőleg tűzzük ki czéljainkat, mert csak akkor találjuk meg azokat az eszközöket is, a melyek azokhoz elvezetnek! Hamar István. ISKOLAÜGY. A ref. theol. akadémiák tanulmányi és vizsgálati rendjének új tervezete. (Folytatás.) C) Modern nyelvek. A három főbb európai nyelv (angol, franczia, német) minden theol. akadémián, illetőleg fakultáson tanítandó s egy mindenkire kötelező.