Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-08 / 10. szám

minden anyagot csupán eszközként tekintsen s csak annyira becsülje, a mennyiben összhangzó életműködése czéljából értékes. „Keressétek először istenországát és annak igazságát és mindenek megadatnak néktek". A legmélyebb élettani igazság van kifejezve e figyelmeztetésben. A föld és minden földön levő és a mi a földből kihozható: mind Isten adománya és szeretetének bizonysága. Ezeket az ő törvénye szerint felhasználni és felhasználására vezetni embertársainkat, nem lehet vallásellenes dolog. Azt mindig visszás helyzetnek tartottam, hogy a földi jók ellen szenteskedő papság ezredek óta elsőrangú gondjainak tartotta a földi jók összegyűjtését, s elkezdve az angyalváron, végezve a falusi plébániákon, lehető jó életre törekedett . . . Úgy gondolkodom a biblia nyomán, hogy a jó Isten nem azért helyezett elibénk annyi szépséget, gazdagságot és nem azért adott e kincsek élvezetére alkalmas érzékeket, hogy elkerüljük, vagy gonosz indulattal egymás elől elfoglaljuk, hanem inkább arra törekedjünk, hogy a közjólét növekedjék. Új időket élünk. A mai korra illik igazán: „a század viselős!" Nekünk, lelkészeknek kötelességünk első sorban megérteni az új idők szellemét; aztán közremunkálni, hogy megértsék minél többen, és egy pusztán czeremóniás keresztyénség helyett, bevezetni egy Krisztus szerinti, tevékeny valláserkölcsi életet. Eljön az idő, — és jöjjön minél hamarább! midőn az egyén értékjelzője ama tevékenység lesz, melyet istenadta tehetségeinek okos felhasználása folytán kifejteni tud, önmaga — és a köz javára. „Nem minden, a ki mondja: Uram, Uram ! megyen istenországába, hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát!" Jézus mondja ezt, kiről fenséges életjellemzését eme pár szóba foglalta az apostol: „a názáreti Jézus szertejárt, mindenfelé jót tevén!" Szégyenteljes és nyomorult állapot egy lelkészre nézve, ha ő gyülekezetét leginkább saját megélhetése eszközének tartja s űgy viselkedik vele szemben ! Keki mindent el kell követni gyülekezete egyes tagjainak s összeségének javáért. Egy gondolat, egy érzés vezesse őket. Pál apostol azt írja: „mindenre képes vagyok, életem sem drága, csakhogy elvégezzem az én futásomat!" De ha nem lehetünk is mindannyian ilyen teremtő lélekkel, kötelességünk a nálunk letett egy-két talentumot alkalmas módon kamatoztatni. A kamatoztatási mód és eszköz időnként különböző, de a mód és eszköz mindig megvan. Én ez alkalommal a szövetkezeti életre mutatok. Mások másra mutathatnak. Hogy miként lehet felhasználni a szövetkezeteket a ker. vallásos élet keretében s micsoda eredményeket érhetünk el? erre óhajtunk némi feleletet adni. Tíz éves mult van a hátam megett, nem fogok hangoztatni ékes frázisokat, tényekre mutatok. Lelkem előtt gyakran felvetődik Krisztus urunknak két kijelentése. Az egyik az, midőn már harmadnapja tanítván a sokaságot, ezek megéheztek s a tanítványok ezt látván, így figyelmeztették a Mestert: bocsásd el a sokaságot, hadd vegyenek ennivalót a közeli helységekben! Jézus, szinte szigorúan utasítja őket: adjatok enniök ti!.. Ekkor történt, mint tudjuk, a hét kenyér és két halacska csodája. A második nagyjelentőségű kijelentése, midőn Keresztelő János tanítványai, küldőjük nevében kérdezik: te vagy-é, a ki eljövendő vala ... vagy mást kell várnunk? Jézus válasza egy isteni kijelentés: mondjátok meg Jánosnak a melyeket láttok és hallotok: — a vakok látnak, a siketek hallanak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangéliom prédikáltatik I Tehát tények ... tények .. . tények !.. Még beszéde sem hang, hanem: lélek és élet! Azt mondják : a számok beszélnek . . . / tehát — hadd beszéljenek a számok. Azután némi magyarázat is fog következni. Az én községem lakosságának száma 3500 lélek körül van. Ezek közül, a határban levő közeli tanyákon 4—500. Felekezet szerinti megoszlás: református 800, rkath. 950, gkath. 1400. zsidó 350. Csak kerekszámot véve. Ezelőtt 30—40 évvel még középbirtokos uri családok is voltak, aztán földmíves nemesi osztály a reformátusoknál, a gör. katholikusok jobbágy-zsellérek maradékai; a róm. katholikusok, kevés földmíves gazda kivételével, változó cseléd és dohányos. A birtok valamikor reformátusok kezén volt leginkább; de aztán csak fogyott, az uri rend elfogyott, a gazdák is fogytak, a zsidók, mint kis és nagyobb bérlők, majd tulajdonosok, szaporodtak ; de általában az elszegényedés következett az egész vonalon. Sok évi sikertelen kísérletezés után, 1897. óv augusztus hó 2 án kezdte meg működését a Hitelszövetkezet. Még akkor nem volt meg az országos, csak az úgynevezett Károlyi-féle szövetkezeti típus. A lehető legroszszabul álltunk, nemcsak vagyoni, de általános emberélet! szempontból is. Az anyagi szegénység nem lehet táplálója semmiféle humanitásnak. A felekezeti viszonyok is élire voltak állítva. Különösebben az eszlári bűnper, itt a szomszédban, felszínre vetett mindenféle szemetet. Egész vidékünk hasonló légkörben élt. Lakosságunk, közel és távol takarékpénztárak adófizetője volt. Csak postán elküldöztek évenként, kamat és törlesztés czímén 40—50 000 koronát; személyesen fizethettek ugyanannyit. Utánanéztem, a mennyire csak tudtam. Beszéljenek hát már a számok. 1897. évben tag volt 61, 165 üzletrésszel 788 kor. befizetéssel 1898. „ „ 139, 326 „ 3501 „ 1899. , „ „ 177. 399 „ 3790 1900. „ „ , 207, 451 „ 4358 „ 1901. „ , 255, 545 „ 5086 „ 1902. „ ., „ 315, 670 „ 5447 „ 1903. „ „ „ 344, 732 „ 5632 „ 1904. „ , „ 360, 746 „ 5906 „ 1905. „ „ „ 414, 840 „ 6452 , 1906. „ „ „ 454, 831 „ 6259 „ 1907. „ „ „ 489, 904 „ 6538 „