Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-01 / 9. szám

Connell, liverpooli lelkész „A missziói mező jelen állapota és Isten felhivása az egyházhoz", Mott János, a Ker. Diákok Világszövetségének titkára pedig „A távol keleti krizis sürgős volta" czímen tartott előadásával sorakozott az előbbiekhez. Azért említettem e kettőt külön, mert ha e két beszéd tartalmából mondok el egyetmást, érthető lesz, mi adott különös, mint mondottam, világrészekre kiható jelentőséget a brit diákok liverpooli gyűlésének. Mint az elsorolt czímek mutatják, a ügyelem túlnyomó része a keleti népek és államok, India, Kína, Japán és Korea felé fordult. Es ennek alapos oka volt. Mint Mott mondotta, minden kornak sajátsága az, hogy válságosnak, forduló pontokban gazdagnak tartja magát. De a mi korunkról, napjainkról igazán elmondhatjuk, hogy a világtörténelem válsághoz jutott. Nagyobbhoz mint valaha. A világtörténelem súlypontja eddig Európán nyugodott. Néhány évtized múlva Keleten fog nyugodni, egyhangú bizonysága szerint azoknak, kik ismerik a Kelet mostani helyzetét és eseményeit. Kelet befogadja a nyugoti kulturát. Japán az elmúlt 25 év alatt szédítő sebességgel utolérte a nyugot államait; Kína pedig megötszörözi e sebességet. Kár, hogy oly kevés hír jut el hazánkba (vagy tán a hír eljut, csak nem érdeklődünk) azokról a mesékbe illő eseményekről, melyek Kína képét egynéhány év alatt átalakítják. "Nincs idő, hogy részletekbe bocsátkozzam. De egy adat elég jellemző lesz. A Ker. Diákok Világszövetségének most megindult „Diákvilág" czímű lapja, Mott János tollából czikket közöl „A kínai diákok vándorlása Tokióba" czímen. Csak egy-két adatot belőle. 10 évvel ezelőtt küldték ki az első két kínai diákot Japánba, hogy tanulmányozza a modern műveltséget. Négy évvel ezelőtt 400-an voltak már; a következő évben 2000 en. 1905-ben 8000-en felül, 1906-ban már 13.000 en, úgy hogy a népvándorlásnak korlátokat kellett szabni, de ennek daczára is pl. 1907-ben 11,000-en felül volt a tokiói egyelemet hallgató kínaiak száma. Tessék ehhez hozzászámítani az amerikai és európai egyetemeken nevelődő mandarinivadékokat és sejtelmünk lesz arról, hogy öt óv múlva Kína nyomában lesz már Erópának. S ha meggondoljuk Kína lakosságának félelmetes nagyságát, beláthatjuk, hogy itt valóban világtörténelmi krízissel állunk szemben. Nem a „sárga veszedelem" ábrándos réme az, a miről itt szó van, hanem — „veszedelembe vagy nem, majd a jövő mutatja meg — mindenesetre világtörténelmi krizis. Japán is átalakuló félben van; még nem állapodott meg. Korea szintén ébred. Hogy pedig Indiáról ne mondjak többet, a kik hallottak egyet-mást az angol fensőbbségtől való függetlenítésért megindult hindu nemzeti mozgalomról, szintén észrevehetik, hogy itt is milliók történetében válságok előtt állunk. S a világtörténelemmel együtt a Krisztus egyháza, a keresztyénség is válságos időket élt. A kelet millóinak ébredése, száz meg száz válaszfal ledőlése, eddig megközelíthetetlen helyek feltárulása, az átalakulás forrongó állapotában levő tömegek lelki fogékonysága, mindezek meghatványozták a missziói munka alkalmait, lehetőségeit, de ezzel együtt feladatait és felelősségeit is. Lesz-e elég ember, ki a műveltségért kiáltó népnek műveltségnél többet: evangéliomot adjon? Vagy elmúlik az alkalom, a megnyílt ajtók bezárulnak s mi lesz aztán'? „Japán vezeti az Orienst, de hova?" Kína ugrásokban halad, de mely czél felé ? Mi lesz pl. Koreával, a hol tízezrenként jelentkeznek az emberek keresztségre ós a szó szoros értelmében ezrenként kell őket visszautasítani, mert nincs elég missziói munkaerő a velük való foglalkozásra. Ha a Nyugat keresztyénsége megérti e félelmetes felelősséget, mely a Kelet ilyetén helyzetéből reá háramlik, akkor a Keletnek és nem is olyan távoljövőben, a világnak vezető államai hódolni fognak a királyok Királyának és Jézus Krisztus úr lesz milliók ezrei felett. De ha most, öt év leforgása alatt — ki tudja annyi is elég lesz-e — az egyház nem érti meg kötelességét a maga ép úgy lesújtó, mint felemelő és fenséges nagyságában, akkor a keresztyénség Keleten továbbra küzködő, megtűrt, elnézett, tán megvetett ügy marad, a keleti államok pedig lesznek a merkantilizmusnak, materializmusnak stb.. de nem az altruizmusnak bástyái. E felelősséget az angol keresztyén diákság érzi. S a liverpooli gyűlésnek nagy jelentősége épen abban állott, hogy e nagy, Istentől a keresztyénség elé szabott és a világ jövőbeli képét kialakító küzdelemre megfújta a riadót. Es nem hiába fújta. Amerikából, Angliából és Európa számos országából csapatokban fognak kivonulni a küzdőtérre a protestáns diákok. Magyarország protestáns diáksága pedig? Hiányzik a küzdők sorából Elég anyagot ad a gondolkodásra mindenkinek. De van egy másik nagy kérdése is a keresztyénség terjedésének. Az Izlám problémája. Egyfelől a prárierűz féktelenségével terjed, hódít, különösen a Szudánban, másfelől saját vezetői érzik a talajt ingadozni ós gyűléseznek Kairóban, tanácskoznak, mint kellene reformálni Mohám ni ed vallását. Még sürgős válságot nem nyújt a keresztyén egyház terjedésének az Izlám, de egy-két évtizeden belül nyújtani fog. S nekem szilárd meggyőződésem, hogy a kik meg fogják érni a „távol Kelet" krízise után az ébredő „közelebbi Oriens" krízisét, a szellemi nagy keresztes had sorai között ott fogják látni az ón hazámnak protestáns keresztyén ifjúságát is. (Folyt, köv.) Ifj. Victor János. NEKROLOG. B0SZNAI SÁNDOR. (1840—1908) Eggyel ismét kevesebb! Egyenként teszem le a czipruságakat legjobb barátaim újonnan felhantolt sírjára. A meghatottságnál jóval több az az érzelem, mely minden új alkalommal szívemre nehezedik. Azok, a kik