Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-23 / 8. szám

nem tanulja meg, de vannak ennél sokkal fontosabb szellemi és erkölcsi hatásai is. Az elme fogékonysága nem gyakoroltatik, a szellemi training teljesen elmarad. Ez az oka annak, hogy a magyar közvélemény, politikusok, társadalmi és közigazgatási vezető emberei az elvont gondolkozástól annyira irtóznak s arra képtelenek. Pedig vannak nagy kérdések és nagy problémák, melyeket másként, mint elvontan tárgyalni nem lehet, s az elvont gondolkozásra való képtelenség egész közéletünkre rányomta bélyegét. Nem a magyar géniusz tesz képtelenné minket az elvont gondolkozásra — Isten őrizzen, hogy a magyar géniusz kulturellenes legyen — hanem képtelenné tesz arra a szellemi training azon teljes hiánya, mely oktatási rendszerünkből ered. A középiskola nem tanit gondolkozni és a felsőbb iskola, a tanszabadság mai rendszere mellett, henyélni tanít. Nem adja meg a szellemnek azt a hajlékonyságot, a mely nagy kérdések megfontolására képessé teszi. Innen közéletünkben a hirtelen gyanúsító személyeskedés (mert hiszen a primitív ember a közéletben sem tud objektív természeti erőket és törvényszerűséget látni és így gonosz szellemeket látni kénytelen), s nem adja meg az impulzust arra, hogy az élet későbbi szakaiban a kultura iránt érdeklődéssel viseltessék. Magyarországon olvasni nem igen szokás. De ne tévesszük szemünk elől e rendszernek káros etikai következményeit. A demokráczia jelszava divatos ma; sokan oly téren kívánják azt szolgálni, melyen annak nemzetrontó tendencziája nyilvánvaló. Mert ne keressük olyan messze a megoldást. Minden téren lehet annak érdekében tenni valamit. Azt mondják, hogy egy, még ma is kiváltságos osztály kiszorítja a hivatalokból és a befolyásos állásokból mindazokat, a kik arra valók, csak azért, hogy előnyben részesüljenek olyanok, a kiket születési előnyük arra mintegy predesztinál. E vád ily terjedelemben igazságtalan; de a mennyiben igaz, lehet azon segíteni. Adjanak hatalmat a kultura munkásainak, hogy qualifikáczió megadásánál alkalmazhassák a kellő szigort; hogy csak olyanoknak adjanak diplomát, a kik azt valóban megérdemlik, s akkor hivatalba érdemetlenek nem juthatnak. Az osztályok közötti ezen harczban a birói tiszt a kultura munkását illeti; adják meg tehát neki az erőt, hogy független és pártatlan biró legyen. De ne tartsanak fenn továbra is egy olyan közoktatási rendszert, mely minden egyébre neveli a fiatalságot, mint azon józan és ma már mindenki által helyesnek elismert demokratikus elvre, hogy az érdemé a jutalom. Mai rendszerünk arra szoktatja őket, hogy a szabályok alól való kibúvókat keressék s hogy azoknak megkerülésében a szerencsére, vizsgázásoknál pedig a véletlenre bízzák magukat. Ez a rendszer nem sújtja az érdemetlent és az érdemest nem jutalmazza. Ne kicsinyeljük az egyes intézmények etikai nevelő erejét, és ne kicsinyeljük különösen abban a korban, mely a benyomásokra legfogékonyabb. Annak a kornak idealizmusát megtörni bizonyára nem lehet feladatunk. Pedig ez a rendszer épen ezt teszi; a kötelesség elvét tanítja kijátszani, s a kötelesség érzetét tompítja meg. Gyermekekhez illőnek nyilvánítja a komoly munkát s annak elhanyagolását nem bünteti. Ha az a tananyag haszontalan és szükségtelen: változtassák meg a rendszert és állapítsanak meg olyan tananyagot, a melyet az életben is szükségesnek ismernek el. De ne hagyjanak meg egy olyan rendszert, mely önmagát haszontalannak deklarálja, s mely, midőn kitűzi a munkát, egyszersmind azt is kijelenti, hogy azt elvégezni szükségtelen. Mert, hogy egy fél óra alatt egy egész évi munkásságot igazán meg lehessen bírálni, azt tán senki sem hiszi. És így felsőbb oktatási rendszerünk a fiatalság erkölcsi érzésére is rendkívül káros hatást gyakorol. A gyermekkorban szigorúan munkára szorítva, az életben nem élhetve meg munka nélkül, mégis ebben az átmeneti időszakban a gyermekkor ós az élet komoly törekvései között, nem eszközt adunk nekik arra, hogy ott küzdhessenek; nem képességet és kedvet a munkára, hanem attól a tanszabadság rendszere által még elszoktatjuk. Az alatt a négy értékes, soha többé vissza nem térő év alatt a fiatalság nagy része nemcsak szellem, de karakterbeli trainingjét is elveszíti s sem gondolkozni, sem dolgozni nem tanul. Ez a rendszer kijátszásra, a véletlenben való bizakodásra nevel; nem tanít önerőnkön megállani, s ezért ezt a rendszert tovább fentartani nem lehet. Nézzünk végig közéletünk mai szomorú helyzetén; nézzünk végig azokon az óriási nagy feladatokon, a melyeket ennek az országnak el kell végeznie; idézzük fel lelkünkben a mindinkább és minden oldalról tornyosuló veszélyeket és gondoljuk meg, hogy minő rendkívüli feladat az, mely egész súlyával a jövő generáczióra nehezedik. Adjunk neki szellemi erőt, hogy megtalálják a helyes utat, és adjunk erkölcsi erőt, hogy ezt követni bírják. Vannak, a kiket szomorúsággal tölt el, midőn megműveletlen, parlagon heverő földeket látnak és elgondolják, hány ember jólétét mozdíthatná elő azon a munka és a szorgalom. És ez valóban így van. De nem sokkal nagyobb kár, nem sokkal szomorúbb-e. midőn egész generácziók szellemi és erkölcsi ereje parlagon hever és midőn egy nemzet a létért való erős küzdelmében mindezen hatalmas erőket nélkülözni kénytelen egy abszurd rendszer súlya alatt, mely kedvez a hanyagságnak, a kijátszásnak, mely czinikus gondolkozást teremt, mely elaltatja az ébredező erőket s a fiatalság legszebb éveit értéktelenekké, improduktivekké teszi ?! BEI,FÖLD. Az erdélyi püspökválasztás. Az erdélyi ref. egyházkerület rendkívüli közgyűlése f. hó 18-án ült össze, hogy a néhai Bartók György elhunytával megüresedett püspöki széket betöltse és intézkedésttegyen a püspökbeiktató közgyűlés összehivásairánt.