Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-29 / 39. szám

ból felhozott érdekes adatok mellett, a leendő lelkészeknek a gazdasági és házi ipari ismeretekre is nevelését sürgette, Szuhay Benedek, dr. Székely József és Czeglédy János hozzászólása után az előadói javaslat, Kontra és Benkő pótlásaival, egész terjedelmében elfogadtatott. Csia Kálmán előadó az egyházi sajtó és közelebb­ről az egyesületi közlöny kérdését vezette be, s határo­zati javaslata értelmében kimondatni kérte: 1. egy protestáns politikai napilap megindításának szükséges­ségét ; 2. egy egyesületi közlöny megindítását; 3. az előkészületek megtételére egy sajtóügyi bizottság kikül­dését ; 4. a prot. napilap érdekében való országos gyűjtés megindítását; 5. a lelkészegyesület tagjainak arra fel­kérését. hogy az előzetes költségek fedezésére államadójuk 10°/ 0 -át fizessék be; 6. addig is, míg a prot. napilap létre­jöhet, a Magyar Szónak a tagok támogatásába ajánlását. A határozati javaslat utolsó pontjával beledobatott a kongresszus tárgyalásaiba az a bomba, a mely igen könnyen veszedelmes robbanást okozhat a csak épen megalakult lelkészegyesületben. Bár Csia javaslatának ez a pontja, a 12-es bizottságban felmerült ellentétek következtében jelentékenyen enyhittetett, mégis csaknem két órás heves vitát eredményezett, a melyben a javaslat többi pontjai szinte egészen tárgyalatlanul maradtak. Az a hang, az a modor, a mely a Magyar Szót jellemzi, elriasztotta magától a prot. papság legnagyobb részét, a hírlapirodalomban, a politikai és a társadalmi életben pedig szinte bojkott alá vetette ezt a lapot. Vannak azonban a lelkészi karban mégis olyanok, a kik vagy egyenesen reá esküsznek, vagy ha ezt nem teszik is, de szolgálatait nagyobbnak tekintvén, mint az általa okozott károkat, támogatandónak ítélik. A kongresszus végén jelenvoltak között, — esetlegesen-c vagy előre úgy rendezve ? nem keressük — a Magyar Szó hívei voltak numerikus többségben, és bár volt egy elfogad­ható közvetítő indítvány, mégis az előadói javaslat fogadtatott el 27 szavazattal 21 ellenében, azzal a ki­bővítéssel, hogy a Magyar Szónak eddigi fáradozásaiért is köszönet szavaztatott. Az előadói javaslat pontjain kivül Kovács László ama javaslata is a sajtóügyi bizott­sághoz tétetett át, hogy az egyesület indítson meg egy illusztrált egyháztársadalmi lapot is. Hogy a számban erősen lefogyott kongresszus 27 szóval 21 ellenében bölcsen cselekedett-e, a mikor a Magyar Szó mellett így állást foglalt és mintegy egyesületi lapnak jelentette ki? a következmények majd megmutat­ják. Nézetünk szerint ezt a nagyon is kontrovórz kérdést igen kár volt a kongresszus zöld asztalára hozni, mert igen könnyen meglehet, hogy sokakat elidegenít a lel­készegyesülettől és már az első lépésnél megbénítja az egyesület működését és szépen indult hódítását. A meg­hozott határozat nyomában mindjárt mutatkoztak is a bomlás szimptomái, a tisztségekről és a választmányi tagságról való lemondásokban; az az ítélet pedig, a mely a napi sajtóban és a társadalmi és politikai körök­ben a határozat felett elhangzik, sajnos! minden lehet, csak nem hízelgő. No de azért nem esünk kétségbe felette, ha őszintén sajnáljuk is. Meg vagyunk győződve a felől, hogy ha ez a kérdés az első napon, vagy legalább is a második nap délelőttjén kerül is szőnyegre, egész más megoldást nyert volna. S talán . . . talán, az után a fejmosás után, a mit a szóban forgó lap kapott, még a saját hívei részéről is, esetleg változtathat is irányán, modorán! Talán . . . talán; de mi nem igen tudunk bízni ebben. Inkább bízunk a jövő iévi kongresz­szus higgadtabb és az igaz közvéleményt inkább kifejező állásfoglalásában! Hamar Istvánnak az ügyvezető titkárságról lemon­dása és helyébe dr Ferenczy Gyulának megválasztása után a kongresszus az indítványok tárgyalására tért át. Indítvány, kisebb-nagyobb jelentőségű, volt egy egész rakás. Ezekből azonban csak Morvay Ferencznek dr. Székely József által előterjesztett és az új zsinati törvény VII. czikkére vonatkozó indítványát vették tár­gyalás alá, a többi indítványokat, tárgyalás és előkészítés végett, a választmányhoz tették át. Morvay Ferencz indítványát, többek hozzászólása után, Benkö Albert módosításával fogadták el, kimond­ván, hogy a konvent útján kérik a zsinat összehívását, a végből, hogy az, figyelembe véve a megnyilatkozott kifogásokat és óhajtásokat, olyan változtatást tegyen a nyugdíjintézeti törvényen, hogy a tagokra nézve meg­állapított kötelezettségek elviselhetők legyenek. Végül megválasztotta a kongresszus a sajtóügyi­bizottságot. Elnök dr. Balthazár Dezső; tagok: Kiss József, dr. Tüdős István, Birtha József, Csia Kálmán, dr. Ferenczy Gyula, Kerekes János, Nagy Lajos, Sütő Kálmán, Szuhay Benedek és Nagy István. A kongresszus, dr. Balthazár Dezső elnök záró szavaival és Kiss József alelnök imádságával ért véget. A tárgyalások befejezése után a még jelenvoltak értekezletté alakultak át, a melyen dr. Pályi Ede, a Magyar Szó szerkesztője azt az Ígéretet tette, hogy ezentúl még odaadóbban fogja szolgálni a protestantizmus érdekeit. A vértesaljai egyházmegye egyházi értekezlete és közgyűlése. (Folyt, és vége.) A közgyűlés szept. 12-én délelőtt féltíz órakor vette kezdetét, énekléssel s Koncz Imre esperesünk buzgó imájával. Az ügyek tárgyalását egy kis ünnepség előzte meg : gróf Dégenfeld Lajos gondnokunk jubileuma. Huszonöt éve épen most, hogy a vértesaljai egyházmegye gyülekezeteinek bizalma őt a gondnoki székbe ültette, s ezen idő alatt mindig zavartalan békességben, sőt szeretetteljes viszonyban volt, úgy elnöktársával, mint mindnyájunkkal. Azért e nevezetes évfordulót nem enged­hettük elmúlni a nélkül, hogy egyszerű keretben bár, de mégis kifejezést ne adjunk gondnokunk őnagyméltó­sága iránt érzett tiszteletünknek és szeretetünknek. Mindenekelőtt őszbeborult esperesünk emelt szót s hálával emlékezett meg a Gondviselésről, mely neki 8G éves életpályájából 34 évet engedett esperesi minőségben, négy gondnok társa mellett eltölthetni. Szívből üdvözli a jubiláns férfiút, kivel őt e huszonöt év alatt mindig kölcsönös egyetértés és bizalom kapcsa fűzte össze. Kívánván neki, hogy még számos éven keresztül lehessen vezére egyházmegyénknek, a maga részéről viszont igérte, hogy ha a kegyelem Istene számos éveihez még több éveket adand, örömmel fog munkálkodni vele továbbra is egyházmegyénk javára. Erre Báthory Dániel leg­idősebb lelkészi tanácsbíró vette át a szót, rövid vissza­pillantást vetve a világi elem térfoglalására s mindeddig üdvösnek bizonyult működésére protestáns egyházunk kormányzatában. Mély tisztelettel köszönti a gondnok urat, úgy is, mint egy vallásos buzgóságáról országosan ismert főúri családnak tagját és úgy is, mint egyház­megyénknek huszonöt éven át gondnokát, kinek minden időben tapasztaltuk vallásunkhoz való hűségét, egyház­megyénk ügyei iránti meleg érdeklődését és mi lelkészek, hozzánk való jóindulatát. Beszéde végeztével a mai öröm-

Next

/
Thumbnails
Contents