Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-06 / 1. szám

házunkat; sőt a vezérek mellett a minorum gentium sorából is többen vannak, a kik szép sikerrel pengetik Dávid szent lantját és sokat Ígérnek a jövendőre. A régiek és az újabbak, a vezérek és a minorum gentium szellemi termékeiből Payr Sándor összegyűjtögette mindazt, a miben építő tartalmat talált. Sőt még nem protestáns szerzőktől is vett fel néhány általános keresztyén tartalmú költeményt. Anyagi és egyéb okok azonban arra kényszerítették, hogy gyűjteményét csaknem felére vonja össze. így is azonban értékes maradt a kötet, s azt lehet mondani, hogy teljes egészében mutatja be az irodalmi színvonalon álló magyar protestáns vallásos költészetet. A felölelt anyagot, a melyben — hogy csak a nevesebb és a termékenyebb költőket említsük — találunk Arany Jánostól 6, Albert Józseftől 7, Ábrányi Emiltől 1, Berzsenyitől 1, Béry Gyulától 7, Baksay Sándortól 1, Csengey Gusztávtól 20, Endrődi Sándortól 2, Fejes Istvántól 2, Gyulai Páltól 3, Győry Vilmostól 8, Hegedűs Istvántól 9, Jakab Ödöntől 3, Kecskeméthy Istvántól 3, Kozma Andortól 4, Lampérth Gézától 7, Lévay Józseftől 6, Nagy Lajostól 10, Petőfitől 4, Porkoláb Gyulától 9, Sántha Károlytól 39, Szász Károlytól 10, legifj. Szász Károlytól 3, Székács Józseftől 4, Szabolcska Mihálytól II, Szalay Károlytól 2, Tompától 11, Torkos Lászlótól 4, Vargha Gyulától 4, Vargha Gyulánétól 3, Várady Antaltól 10, Vojtkó Páltól 6, Vörösmartytól 1, Zábrák Dénestől 9 darabot, a szerkesztő tárgycsoportok szerint osztotta be, hogy kiki könnyebben megtalálhassa a kötetben azt, a mire szüksége van. Tizenhat csoportot alkotott a szerkesztő, a következőleg: I. Isten dicsősége, II. Ünnepnapok, advent, karácsony, az évforduló, böjti napok, húsvét, áldozó-csütörtök, pünköst, reformáczió ünnepe, III. Mózes és a próféták, IV. Jézus, születése és gyermekkora, beszédei és csudatettei, szenvedése és megdicsőülése, V. Az apostolok, VI. A reformátorok, VII. A magyar reformáczió, VIII. Az egyházi élet, IX. Az igaz keresztyénség, X. Hit, remény, XI. Szeretet, XII. Erkölcsi mesék és regék, XIII. Halál és örökélet, XIV. Keresztyén családi élet, XV. Keresztyén hazaszeretet, XVI. Függelék. Az eklézsia humora. Ezek a csoportok nemcsak a kötet könnyebb kezelhetését segítik elő, hanem egyszersmind reámutatnak arra is, hogy vallásos költészetünk mely témák megéneklésében erős s melyekében fogyatékos, tehát hol van szükség a pótlásra. így első tekintetre is látszik, hogy Isten dicsősége, az áldozó-csütörtök és a pünköst magasztos eseményei és eszméi kevésbbé hangolták éneklésre poétáinkat, mint egyéb tárgyak; s nem lenne kár, ha a halál és örökélet, a keresztyén családi élet s a keresztyén hazaszeretet csoportjai gazdagabbak volnának. A mi pedig az egyes csoportokba beosztott darabok vallásos és költői értékét illeti, van bizony azok között halványabb, erőtelenebb is; de hát — a mint a szerkesztő mondja is — minden egyes helyre bajos megfelelő költeményt találni és a jók mellett a gyengébbeket is el kell fogadnunk, ha egyébként épületesek. Payr Sándor munkája különben is úttörő munka, a mi — a dolog természeténél fogva — nem lehet hijjával minden fogyatkozásnak. 0, a buzgó gyűjtögető, bizonyára azt válogatta ki anyagából, a mi a legkiválóbb volt, s nem az ő hibája, ha néha a legkiválóbb is csak azért ilyen, mert ez idő szerint még nincs jobb nála. Vallásos költőink azért jól teszik, ha forgatgatják ezt a gyűjteményt. Látni fogják, hogy hol vékony a költői ér, hol halvány a vallásos tartalom s hol van még pótlandó hiány, s okulni fognak belőle. Forgassák azonban legelső sorban és leggyakrabban azok, a kiknek szánva van: a lelkipásztorok, az ifjúság nevelői s használják fel annak gazdag tartalmát híveik, növendékeik lelkének gazdagítására. De forogjon ez a kötet és az utána következők ne csak a vallásos estélyek szavalói és a serdültebb iskolás növendékek kezein, hanem hatoljon be a protestáns családok hajlékaiba is és foglalja el helyét a legjobb és a legkedvesebb olvasmányok között! A kötetért melegen üdvözlöm a Luther-Társaságot s a buzgó szerkesztőt! Adja Isten, hogy fáradozásuk gazdag jutalmat találjon a kötet kelendőségében ! H. I. BEI,FÖLD. Egy érdekes tervr. Nem régiben dr. Matthews-tói, a presbiteri szövetség titkárától kaptam levelet, a melyben e kiváló férfiú azt a kérdést veti fel, nem tarthatná-e a presbyteri szövetség, a mely most már az egész világ református egyházait magába foglalja, legközelebbi — szűkebb körű — gyűlését, Magyarország valamely részében? Hogy a kérdés fontosságát megértsük, tudnunk kell a következőket. A presbiteri szövetség egész 1904-ig csak nagy világgyűléseket tartott, hol Nagy-Britannia, hol Észak-Amerika valamely nevezetesebb városában. E világgyűlésekre meghívták a világ összes református egyházait, még azokat is, a melyek nem léptek be a szövetségbe. A gyűléseken mindazokat a kérdéseket tárgyalni szokták, a melyek a presbiteri szervezetű, reformált egyházakat bármely szempontból érdekelték, tehát nemcsak szervezeti kérdésekre, hanem a bibliára, hitczikkekre, belmissziói és külmissziói tevékenységre is kiterjeszkedtek. így volt ez Liverpoolban is, a hol az utolsó világgyűlést tartották, a melyen a magyar reform, egyházat György Endre és alólírott — a másik két küldött gróf Degenfeld József és Csiky Lajos nem jelenhetvén meg — képviselték. De épen a liverpooli gyűlésen kezdték erősebben hangoztatni ázt a már régebben felvetett eszmét, hogy a kontinensen is kellene gyűléseket tartani. Ily gyűlés tartása elé azonban majdnem legyőzhetetlen akadályok