Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-10 / 6. szám

ötödrészét: 19'4%-át, a szorosabb értelemben vett Magyarország lakosságának pedig majdnem egy negyedét: több mint 22%-át képezik: nemcsak hogy tisztán róm. kath. theologiai fakultása nem volna, hanem még a párhuzamosan szervezett r. kath. fakultásoknak sem volna se híre, se hamva! Edinburgh. Dr. Kováts János István. (Folyt, következik.) BELFÖLD. A «Lelkészárvák Szeretetháza» kérdéséhez. Nagytiszteletű Szerkesztő úr! Midőn a Prot. Egyh. és Isk. Lap január 27-én megjelent számában Morvay Ferencz lelkésztársamnak a „Lelkész-egyesület" czímű czikkét elolvastam, a sok életrevaló eszme közül különösen az az egy ragadta meg lelkemet, a melyben a „Lelkészárvák Szeretetházá"nak tervét veti fel. Czikkíró csak felveti az eszmét; de a felett gondolkozni, azt megvalósítani, a mi feladatunk, mert sok, nagyon is sok a tennivaló, a mi a lelkészi kar együttes erejét, lelki és anyagi áldozatát követeli, tudván, hogy ha a lelkészek maguk nem dolgoznak bizonyos eszméknek megvalósításán, más tényezőktől egyáltalában nem várhatunk semmit, de semmit. Daczára, vagy tán ép azért, mert már nem vagyok ifjú, én még szeretek álmodozni, s álmodozásom közben látok látásokat, melyek egy szebb, boldogabb jövő reményével táplálják és éltetik az én lelkemet. Nem tudok hinni a hitetlenségnek, az istentelenségnek, a gonoszságnak a diadalában ; sőt hiszem, hogy a jónak a rosszon, az igazságnak a hazugságon, a szabadságnak a szolgaságon, egykor, az Isten kegyelmével, a Krisztus lelkével, az evangéliom mindent romboló és építő erejével győznie kell. Igen, első sorban rombolnunk kell. A lelkészi karnak meg kell törnie azt a makacs közönyösséget, a mely egyházunk tagjainál mind nagyobb és nagyobb tért foglal el, a mely a közjóval épen nem törődik. Küzdenünk kell a vallástalanság és egyháziatlanság ellen, hogy ezek helyét a Kálvin által megtisztított evangéliomi vallás és az egyház javáért, boldogításáért hűség és buzgóság foglalják el. De midőn így rombolva építünk a közegyháznak, ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk magunkról és gyermekeinkről sem. A mint nekem, úgy, azt hiszem, minden lelkésztársamnak nagy gondot, sok aggodalmat és lelket ölő gyötrelmet okozott és okoz ma is az a szomorú tény, hogy a kálvinista pap feleségére és gyermekeire, a családfő halála esetén, a legszánandóbb jövő várakozik. Az egyházmegyei és országos gyámegyletek által adható segély a koldulástól talán megmenti az özvegyet és gyermekeit; de tisztességes megélhetésre, neveltetésre épen nem elég, s a lelkészárvák bolyonghatnak elhagyatva, minden támasz nélkül e siralom völgyében. Ha semmi más nem volna, a mi a kálvinista papságot egyesületbe tömörítse, maga a „Lelkészárvák Szeretetházá"-nak a megalkotása elég arra, hogy egyesüljünk s gyermekeinkről tőlünk telhetőleg gondoskodjunk. Azt hiszem, nem nagyítok, ha hazánkban a lelkészek, theol. akad. tanárok s lelkészjellegű hitoktatók számát circa 2500-ra teszem. Ha, mondjuk, a III. és IY-ed osztályú lelkészek 50, az I. és Il-ik osztályúak 100 koronával járulnának a Lelkészárvák Szeretetházának felépítéséhez s évi 5 és 10 koronával annak fentartásához: én hiszem, hogy a szeretetház felépítése és fenntartása biztosítva volna. Nem akarok részletes programmot készíteni; azt készítse el a Ref. Lelkészegyesületnek egy bizottsága s valósítsa meg maga az egyesület. Én csak az eszmét kívántam támogatni, hogy egyesült erővel, közös akarattal, az egymás iránti szeretet erejével szabadítsuk fel lelkünket egy ránehezedő lidércznyomás alól: alkossuk meg a Lelkészárvák Szeretetházát! Keresztesi Samu. Az ország 1905. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. (Folytatás.) III. Születések. A születések száma az előző évhez képest — sajnos — ismét erős csökkenést mutat. Az 1905. év folyamán élve született ugyanis a Magyarbirodalomban 720,532 gyermek, mely számból Magyarországra 620,176, Horvát-Szlavonországokra pedig 100,356 születés esett. Abszolút számban több, mint 20,000-rel csökkent az élve születések száma; de míg az anyaországban a csökkenés a 21,000 - et is meghaladja, a társországokban ezerrel több élve születés történt, mint az előző évben. Az ezer lélekre eső arány ennek következtében csak az anyaországban csökkent 36'7-ről 35'1-re, míg a társországokban majdnem változatlanul (39'3) maradt; a birodalmi arányszám pedig 35"7 volt az előző évi 37'0-hez képest. Az anyaország születési arányszáma, a mely régebben alig maradt alatta a társországok arányszámának, újabban sokkal erősebb mértékben csökken, mint a társországoké, úgy hogy a különbség a születési arányszámok között az anyaország rovására mindig érezhetőbb lesz. A születések számának a mult évben történt nagymérvű megfogyását első sorban az 1904. évi rossz termésnek, továbbá az 1904. év végén újult erővel megindult kivándorlásnak tulajdoníthatjuk, a melyet a házasságok számának megnövekedése sem volt képes ellensúlyozni. A születési arányszám csökkenése minden országrészben kivétel nélkül mutatkozott, leginkább mégis a Tisza-Maros szögén. Ez utóbbi országrészben volt ezúttal legalacsonyabb (32"9) a születési arány, míg a Tisza bal