Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-22 / 51. szám
kívül is olyan kulturális és humanitárius intézményeket tart fenn, a melyek által a főváros lakosságának javára szolgál, felekezeti különbség nélkül. Hivatkozván tehát az 1868: LIIÍ. törvényczikk 28. §-ára, kéri a főváros tanácsát, hogy jelenlegi 14,000 kor. felekezeti segélyét 40,000 koronára emelje fel. — Folyó hó 15-én volt a Kálvin-téri templomban az ifjúság számára rendezett második vallásos estély. A fiatalok mellett azonban eljöttek arra az öregebbek is és pedig oly tömegben, hogy a nagy templom alig volt képes befogadni a hívek seregét. Zsúfolásig megtelt a templom, akárcsak a sátorosilnnepeken, vagy esztendő utolsó napján. A szép, lélekemelő eredmény, a mellyel ezek a vasárnap esti vallásos estélyek járnak, méltán buzdíthatja a lelkészeket azoknak folytatására, sőt valóságos rendszeresítésére. Degel Frigyes orgonajátéka és közének után a Bethania-egylet kara énekelt, Kováts Lajos vallástanár vezetése alatt. Izsák Ferenez vallástanár bibliát olvasott; majd újra a Bethania-egylet kara énekelt. Okos Gyula theologus vallásos költeményeket olvasott fel Sörös Bélától, dr. Kecskeméthy Istvántól és Vargha Lászlótól. Központját képezte az estélynek dr. Szabó Aladár lelkész felolvasása, a melyben a tőle már megszokott nagy erővel szólott a protestáns keresztyénség terjedéséről, befolyásáról és erőforrásairól. Nagy Ferenez segédlelkész imádsága után a Bethania-karának, majd a gyülekezetnek az éneke rekesztette be a szép estélyt, — Deczember 16-án presbiterialis ülést tartottak, a melynek legfontosabb tárgya a jövő évi költségvetés volt. Az elnöki bejelentések során örömmel vették tudomásul, hogy az egyház részére Marossy János egy Pesti Hazai Takarékpénztári részvényt, Thaly Emil és özv. Babos Emiiné 2000 2000 koronát hagyományozott, s hogy a Józsefvárosi templomra is folytak be kisebb adományok. A gimnáziumi tandíjmentességek elintézése után a jövő évi költségvetés került szőnyegre. Tekintettel azonban arra, hogy a költségvetés egyes tételei a fővárosi segélyek felemeltetésétől függenek, az egyháztanács kimondta, hogy a költségvetést csak tervezetnek tekinti, a mely majd csak a fővárosi segély kérdésének elintézésekor fog véglegesítetni. Az elnökséget azonban felhatalmazta arra, hogy a kiadásokat a tervezet keretében addig is utalványozhassa. A költségvetési tervezetből kiemelkedik a gimn. tanári fizetések rendezésére felvett 1900 ós az V—VII. kerületi papi állás szervezésére (az 1908. év utolsó negyedére) felvett 2000 korona. A költségvetés ideiglenes megállapítása után az újabb rendszeresített katecheta állások szervezése következett. Az egyháztanács a jelenleg működő ideiglenes katecheták közül újból ötöt állandósított, nevezetesen Böszörményi Jenőt, Izsák Ferenczet, Nagy Dénest, Szinok Zoltánt és Tóth Józsefet, s ezek után a lelkészi nyugdíjintézetet illető 2°/0 -os járulék fizetését is magára vállalta. Tárgyalás alá került a budai egyházrész helyi bizottságának az egyházrész különválására vonatkozó előterjesztése is. Az egyháztanács ennek érdemleges tárgyalásába nem bocsátkozott bele, hanem arra utasította a budai egyházrész helyi bizottságát, hogy ebben a fontos ügyben, a budai egyházrész adófizető tagjainak szabály-' szerű meghallgatása után tegyen részletes és indokolt propozicziót. Akadémiai istentiszteletek. A mint az Erdélyi Prot. Lap írja,, a kolozsvári ref. theol fakultás imatermében, advent első vasárnapjától kezdve, vasárnap délelőttönként istentiszteleteket tartanak, a melyeknek megkezdését az igazgató-tanács örömmel vette tudomásul. Az istentiszteletek vezetése a gyakorlati theologia tanárának a kezében van, de a munkában részt vesz az egész tanári kar is. A r. kath. népszövetség gyümölcse. Csak legközelebb emlékeztünk meg a rkath. népszövetség új alapokra fektetéséről és akczióba indulásáról. S most már azokról az eredményekről is hirt adhatunk, a melyek a népszövetség első gyümölcseiként jelentkeznek. Ezek az eredmények valóban igazolják az „Alkotmány" kijelentését, hogy a népszövetség „fegyvertára és mindenhova kiter;sdő kortesintézménye a katholikus politikai törekvéseknek". Az ország ószaknyugoti ós nyugoti vármegyéiben a néppárt, a népszövetség útján már felforgatta a belső békességet. Nemcsak régi, neki nem tetsző tisztviselőket és megyebizottsági tagokat restaurálnak ki székeikből, hanem még itt-ott, pl. Nyitrában, egyenesen a főispán fejét kívánják áldozatul. De dolgoznak az országban mindenfelé. Az „Alkotmány" f. hó 15-diki száma vezető helyen örvendezik a felett, hogy Baranya-Szentlőrinczen, a megyebizottsági tagok megválasztása tárgyában a népszövetség tagjai gyűlést tartottak, jelöltjeiket megállapították, s ennek az lett az eredménye, hogy a betöltendő kilencz helyre mind a népszövetség tagjai választattak be, a mi a szentlőrinczi községi birót is arra indította, hogy belépjen a népszövetségbe. Ezek az eredmények, az „Alkotmány" szerint, még csak a fiatal fa első gyümölcsei. De mily gazdag lesz a termés, ha ez a fa az egész országra ki fogja bocsátani ágait! A községi, társadalmi életben egyszerre meg fog jelenni a katholiczizmus, mint tényező! Ily nyíltan, leplezetlenül hangzik immár a klerikális dicsekedés. S a magyar protestantizmus? Az hallgat, az alszik 1 Vájjon mikor fog már egyszer felébredni?! Egyházmegyei tisztújítás. A kézdi ref. egyházmegye legközelebb tartotta tisztújító közgyűlését, melyen a főbb tisztségekre mind a régi tisztviselők választattak meg. Esperes lett Bodor Géza, leik. főjegyző Kiss József, leik. aljegyző Ósz Lázár, világi főjegyző M. Székely János ig. tanító, világi aljegyző Kocsis András ig. tanító, pénztáros Volloncs Miklós, számvevő Czirmay Zoltán, ügyész dr. Réz Béla, könyv- és levéltáros Megyaszai Mihály. Egyházmegyei tanácsnokokká választattak: Zajzon Lajos, Szabó Jenő, Volloncs Miklós és Czirmay Zoltán egyházi, M. Székely János és Könczey Domokos világi részről; tanácsbirákká Zajzon Lajos, Szabó Jenő, Czirmay Zoltán, Volloncs Miklós egyházi, M. Székely János és Domokos Dénes világi részről. Harcz a világosság ellen. X. Pius római pápa egymásután bocsátja ki intézkedéseit, hogy a „modernizmust", a mely több kétségbevonhatatlan tévedése daczára is, a szabadabb és bibliásabb kritikai irányt képviseli, kiirtsa a róm. kath. egyház tudományos theologiájából. Kibocsátotta először a „modernizmus" tanításait kárhoztató új Syllabust; azután ennek álláspontját szokatlan nagy terjedelmű encyklikában magyarázta meg; nov. 18-án pedig motu propriot bocsátott ki, a melyben minden r. kath. hívőnek, a herezis és következményeinek súlya alatt, kötelességévé teszi a biblia tanulmányozására kiküldött bizottság döntvényeinek való engedelmeskedést; továbbá felhívja a püspököket és a kongregácziók vezetőit, hogy szigorúan ellenőriznék a tanárokat, különösen a szemináriumok tanárait, hogy nem a „modernizmus" hívei-e; s ha azok volnának, távolítsák el őket a kathedrákról; azokat a papnövendékeket pedig, a kik a „modernizmus" bűnében leledzenek, ne szenteljék fel papokká. Mindezen pápai intézkedésekre mi csak azt mondhatjuk, hogy a haladó idő és a terjedő felvilágosodás óramutatóját visszaigazitani nem áll hatalmában még szent Péter állítólagos utódának sem!
