Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-22 / 51. szám

Az utóbbi években a presbiterián és német eredetű ref. egyházak lelkészei közül többen szóvá tették a két felekezet egyesülését s az unió mellett elszántan harczoltak. De előállott a ref. egyházban a másik párt, mely az egyesülés ellen ilyen érveket hozott fel: „Egyesítse előbb a presb. egyház kilencz különböző alfaját s majd azután hívjon bennünket". „Miért nem a holland eredetű ref. egyházzal lép először unióra a presb. egyház, mikor szellemök azonos lévén, közelebb állanak egymáshoz, mint a német ref. és presb. egyház?" Különösen érdekes a dr. Richards, lancesteri ref. theol. tanár érve, a ki szerint a német-svájczi-huguenotta vér még nincsen megérve ahhoz, hogy egyesüljön az angol-skót-ír vérrel! A „Reformed Church Messenger" f. évi 37. számában pedig egy ref. lelkész ezen indokot hozza fel a presb. egyházzal való egyesülés ellen: „Ha valaki megfontolja, hogy a presb. egyház mily nagy zöme törölte el a katechetikai oktatást és ker. nevelést s „revival" (újraébredés, újjászületés) módszert alkalmaz, csodálkozni lehet, hogy az állított „azonosság" mily irányban fog munkálkodni. Az egyesülés barátainak befolyást kell gyakorolni a presb. egyház zsinatjára, hogy térjen vissza a „nevelésen alapuló vallás" régi mesgyéihez, mert különben nem érezzük magunkat jól a presb. egyház kebelén s nem óhajtunk oly házasságot, mely rövid idő múlva törvényszéki válásban végződik." Ugyancsak a fentemlített lap 38. számában dr. Russel lelkész ellenzi a presb. egyházzal való elhamarkodott egyesülést. Szerinte azért egyesülni a presb. denomináczióval, mert az nagyobb és gazdagabb, gyönge, meg nem állható érv, mert a kis Benjámin háza hozhat annyi áldást Krisztus egyházára, mint a nagyobb törzsek. A ref. egyház gazdagon részesült az evangéliomi keresztyénség kiváltságaiban s nevére, sakrainentumaira, nevelésen alapuló vallására mindenkor büszke lehet. Ez utóbbi kijelentésnek megvan a háttere. A presb. egyház a sakramentumok dolgában túlzó zwingliánus, reájok nagy súlyt nem helyez; a német ref. egyház pedig szigorú kálvinista e tekintetben, s főleg a mercesburghi theologiai irány több becset tulajdonít nekik, mint az anglikánokat kivéve, bármely prot. felekezet. A presb. egyház újabban mellőzi az ifjak vallásos oktatását s megelégszik igen sokszor azzal, ha gyermekei „revival meeting"-eken (miket a baptistáktól és methodistáktól vettek át) a Szentlélek hatása folytán kijelentik, hogy Krisztushoz tértek és követői óhajtanak lenni. Ezek után hadd vonjam le röviden a tanulságot az Amerikában folytatott magyar missziói munkára vonatkozólag. A holland, német és angolnyelvű ref. egyházak szervezkedését figyelemmel kisérve, láthatjuk, hogy milyen helyes úton jár a magyar ref. egyház konventje, midőn „nemzeti" egyházba gyűjti össze Amerikába szakadt gyermekeit, s mint más nemzetbeli egyházak is cselekedték, segíti őket addig, míg teljesen a maguk erejéből nem tudnak fennállani. S ha dr. Richards és nagy pártja azt mondja, hogy a német-svájczi-franczia és angol-írskót vér évszázadok leforgása alatt nem tudott annyira átalakulni és módosulni Amerika talaján, i ogy a kettő által képviselt német ref. és presb. egyházak egyesüljenek : akkor bátran merem állítani, hogy a pár esztendő óta Amerikában lakó magyar ref. nép még kevésbbé alkalmas arra, hogy akár a német ref., akár a presb. egyházban igazi otthonra találjon. S ha a német reformátusok féltik híveiket a presbiteriánusok revival meetingjeitől, mi annyival inkább aggódhatunk a presb. táborban elhelyezkedett magyar népünkért. S ha a német ref. egyház nem akarja feladni nevét a gazdag és hatalmas presb. felekezet kedvéért, a magyar ref. Siónnak, dicső múltjára tekintettel van joga s jövője síkra szállani Amerikába szakadt gyermekeiért, kiknek igaz menhelyet, hol otthon érezhetik teljesen magukat, egyedül csak ő tud nyújtani. Lehet, évtizedek múlva, midőn a magyar gyülekezetekben angolul is kell prédikálni s évszázadok múlva, midőn fel lehet tenni azt a kérdést, hogy az amerikai magyar reformátusok otthon érezhetik-e magukat más országból kivándorolt reformátusok felekezeteiben : más leend a helyzet; de ma nem vághatunk a jövő elébe, s épen azért, mert a prot. egyházak nemzeti egyházak, nemzetiségünkre és faji jellegünkre tekintettel egyedül a magyar ref. egyház hivatott arra, hogy amerikai gyermekeire gon-lot viseljen. Mert, ha a német ref. és presb. egyházak népünk lelki szükségleteit kielégítik is, nem várhatjuk tőlük, hogy mint amerikai felekezetek, népünknek nyélvéhez s nemzetiségéhez való ragaszkodását is ápolják. E körülményekre is figyelemmel kell lennünk a ref. egyháznak Amerikában folytatott missziói munkája elbírálásánál. Mert a symbolikus iratok többé-kevésbé a dogmatika theologia köntösébe vannak burkolva, épen azért változnak is az idők folyamán (a mint pl. az amerikai presb. egyház 1903 ban módosította a westminsteri confessiót, a kálvinista predestináczió eltörlésével); az egyházkormányzati különbségek másodrendűek (noha meg kell engedni, hogy a mi episkopális-presbyteri ós az amerikai ref. és presb. egyházak tisztán presbyteri szervezete között kirívó, éles különbözet van); a liturgiában észlelhető eltérés pedig annyival kevésbé jöhet számba, mert e téren épen most van a magyar ref. egyház az alkotás és fejlődés terén, s még közelebb fog jutni remélhetőleg a külföldi protestánsok kultuszához : de egy nemzeti egyháznak jellegzetes iránya, speczifikus szelleme, fok ént faji és nyelvi kiváltságai megkövetelik azt, hogy. az illető egyháznak nemzeti karaktere mindaddig fentartassék, míg csak lehetséges. Nánássy Lajos, amerikai magyar ref. lelkész. RÉGISÉG. A régi időkből. A tizenhetedik század közepe táján erős vallási villongások színhelye volt Kassa városa, melynek elöljárósága és lakosságának nagyobb része az ágostai hitvallású evangélikus (köznyelven lutheránus) egyház erős ós buzgó híve volt. A római katholikns és református vallású lakosok csakis az 1649. évi XII. törvényezikk rendelkezése alapján alakulhattak egyházközséggé s gyakorolhatták nyilvánosan vallásukat. Azonban békét még az országos törvény sem tudott eszközölni a különböző vallású lakosság között. A viták, súrlódások, kellemetlenségek napirenden voltak és a három egyház közül mindeniknek meg volt a maga nagy pártfogója ; a lutheránusokat a város, a reformátusokat a vármegye, a r. katholiku^okat a királyi hatóságok (főkapitány és szepesi kamara) vették védelmük alá. Az 1656. évben történt, hogy egv temetés alkalmával tartott halotti beszédben Osztropataki, máskép 102