Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-15 / 50. szám

a melyek az európai kultura jegyében a Kongó melletti tartományokban folynak le. A belső politikai és szocziális kérdésekben is bátor és a lelkiismereti szabadsággal teljes összhangban álló nézeteket hangoztatott és határozatokat hozott mindkét egyházi gyűlés. Ámbár a legutóbbi liberális iskolai törvényjavaslatot az angol felsőház elvetette, ez a kérdés csak egy bizonyos időre került le a napirendről. Az új miniszter, Mac-Kenna az 1902-iki Balfour-féle iskolai törvény alapján néhány, a nonkonformistáknak kedvező rendeletet bocsátott ki, különösen a tanítóképzésre vonatkozólag. Az ellentétes nézetek, úgy látszik, mindinkább közelednek egymáshoz és azt hiszem, hogy egy ilyen kompromisszum utján benyújtott új törvényjavaslat nem fog az előbbinek sorsára jutni, mert a lordok is nagyon meggondolják majd, hogy tanácsos-e szembeszállniok a nemzeti közvéleménnyel és ellenállásukkal éleszteni és terjeszteni a felső-ház vétó jogának megnyirbálására irányuló vágyakozást ? Hogy milyen élénk érzékkel bírnak az angol egyházak a szocziális kérdések iránt, mutatja az is, hogy az independens egyházi gyűlés elnöke: Compton Rickett, megnyitó beszédében ilyen kérdéssel foglalkozott: „Church and Labour" — „Egyház és munka". Előadásában főleg arra mutatott reá, hogy a munkásoknak joguk van megkérdezni az egyházaktól: mit tesztek értünk ? és az egyházaknak, ha nem akarják, hogy ezek elidegenedjenek tőle, kötelességük e kérdésekre tettekben megnyilvánuló választ adni. Mint mindenütt, úgy Angliában is, valóban nagy problémája minden egyháznak a munkásosztály megtartása, megnyerése. Az angol munkások legnagyobb része már régen jól szervezett trade anionokba tömörült a tőke kizsákmányolása ellen, és az angol liberális szociálpolitika alkotásai megakadályozták azt, hogy az angol munkásnép a nemzetközi szocziáldemokrata párt karjai közé vesse magát. De mégis ott is általános jelenség, hogy a munkásosztály egy része elfordult a szervezett egyházaktól, sőt részben a keresztyénségtől is. A Blatschford vezérlete alatt álló szocziálista munkások, a kik a Clarion hangjai után indulnak, Isten, vallás, egyház nélkül dolgoznak ott is. De egy pótválasztás alkalmával az angol józan közvélemény épen azért buktatott meg egy munkáspárti jelöltet, mert ilyen vallásellenes elemek korteskedtek mellette. Az angol munkáspártban, a mely már eddig is nagy eredményeket ért el a parlamentben, nagy számmal vannak komoly ós józan, többnyire valamely szabad egyházhoz tartozó keresztyének, a kik arra törekesznek, hogy pártjukat távol tartsák a Clarion párt nézeteitől. Az independens egyház is nagy munkát végez a pogány külmisszió terén is. Nagy missziói társasága, a „Londoni missziói társaság", a mely 1795-ben alakult, szintén nagy múltra tekinthet vissza. Ez küldte ki 100 évvel ezelőtt Chinába az első angol prot. misszionáriust, Morrison Róbertet. Ebben az évben ünnepelték úgy Angliában, mint Chinában a chinai misszió 100 éves jubileumát. Chinában ennek emlékére, Shanghaiban nagy missziói konferenczia is volt, mely alkalommal számba vették ez évszázados munka eredményeit. „ China millióihoz" képest bizony a számbeli eredmények nem túlságosan biztatók ós Chinában nemrég is sok helyen vérbe folytották a hittérítők munkáját; de azért a keresztyén egyház újkori történetének bizonyára a legfényesebb lapjai azok, a melyeken egy Morrisonnak és Afrikában úttörő munkát végzett és e társaság szolgálatában álló Moífatnak, Mackaynak, Livingstonenak stb. nevei és tettei vannak feljegyezve és ezen egyházi gyűléseknek megható mozzanatai azok, midőn a nehéz, sok lemondással, nagy önfeláldozással járó munkára induló hittérítők nagy közönség jelenlétében ordináltatnak. Az anglikán egyházi körökben nagy, de most már elcsendesült mozgalmat okozott az angol parlament azon házassági törvénye, a mely megengedi az elhalt nő testvérével való törvényes egybekelést. Ez a törvény már rég ott vesztegelt a törvényhozás küszöbén, az anglikán főpapság azonban eleddig sikerrel akadályozta meg győzelmes bevonulását. Az anglikán püspökök nagy része most is heves ellenállást fejtett ki e törvényjavaslat ellen a főrendiházban, sőt azzal fenyegetődzött, hogy azokat, a kik így kötnek házasságot, nemcsak egyházi áldásban rem részesíti, hanem a komunniótól is eltiltja. A mérsékeltebb irányú canterburyi érsek azonban, okulva az angol társadalom felzúduló állásfoglalásán, megtiltotta papságának az exkommunikáczió alkalmazását a házasulandókkal szemben; a megkötés tilalmát pedig nem tette feltétlenül kötelezővé. Angliában fakultatív polgári házasság lévén, az anglikán lelkészek sokféle okból bizonyára csakhamar beletörődnek az új rendbe. Az állam és egyház szétválasztása, azt lehet mondani, állandóan napirenden levő kérdés Angliában, illetve Walesban. A walesi szétválasztásra vonatkozólag a jelenlegi minisztérium határozott Ígéretet tett és a walesi liberális nonkonformista képviselők hevesen sürgetik ezen igéret beváltását, a walesi képviselőből lett kereskedelmi miniszter, Lloyd George utján. Hogy miként vélekednek sokan az angol egyház és állam szétválasztására vonatkozólag, arra nézve álljon itt az anglikán egyház egy előkelő tagjának, Sir Russel Richárdnak, az ez idei anglikán egyházi kongresszuson — Church Congress — elhangzott véleménye. A szétválasztás előnyeiről tartott felolvasásában u. i. azt mondotta, hogy az államegyház az általános vallási líjraébredés — revival — következtében mindinkább egy szektává válik. Megkötöttségénél fogva mind kevesebbé lesz efficziencziája, miután, különösen a „magas egyházi" törekvések folytául mindinkább tisztán klerikális egyházzá válik. Elhanyagolják a klérus tudományos kiképzését. A szétválasztás sok mindent elvenne az egyháztól, de ez által megerősödnék a lelkiekben. Lehet, hogy ez a szétválasztás szakadást idézne elő az egyházban; de ez sem volna baj, mert megszüntetné ebben azokat az áldatlan 100