Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-08 / 49. szám

A felső leányiskoláknál és a polgári iskolai kinevezéseknél egyedül állt elő az az eset, hogy a kinevezett katholikusok számaránya nagyobb, mint az országos számarány. T. i. a kinevezett huszonkilencz felsőbb leányiskolái tanerő közül huszonegy volt katholikus, tehát hetven százalék, ami 1065 százalékkal felette áll az országos népességi számaránynak, hat pedig protestáns, a mi két százalékkal alatta áll az országos számaránynak. A polgári iskoláknál a dolog úgy áll, hogy százhatvanhat kinevezésből száztizenöt esett katholikus vallásúra, a mi nyolcz százalékkal több, mint az országos népességi számarány, negyven pedig protestánssal, a mi Szintén két százalékkal több, mint az országos népességi számarány. Molnár János : Azért ők a szegény elnyomottak! Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: A tanítóképezdei és polgári iskolai tanítóképezdei kinevezéseknél pedig — méltóztassanak egy kis türelemmel lenni, míg erre vonatkozó feljegyzésemet megkeresem, mert nem szeretnék semmit sem mondani, a mi nem felel meg a tényeknek — mindössze öt kinevezés történt, ezek közül három katholikus, kettő református. Az elemi iskola tanítónő és tanítóképző intézetekben kineveztetett 22 tanerő, ezek közül 12 római katholikus, nyolcz protestáns, kettő pedig izraelita. Szmrecsányi György : Interpellálja a pénzügyminisztert, hogy a korcsmárosoknál milyen a felekezeti számarány. (Zaj.) Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ezeket a számokat a t. képviselőház elé terjesztem, nem úgy, mint hogyha azt mondanám, hogy ennek mindig így kell lenni; nem úgy, mint hogyha én szavatosságot vállalnék azért, hogy ezek az arányok mindig meg fognak maradni, ezek talán jövő évre máskép fognak alakulni, a szerint, hogy az arra való emberek milyen felekezethez tartoznak, (Helyeslés és taps.) csak annak bizonyítására — bocsánat a kifejezésért — hogy milyen frivol játékot űznek azok (Igaz! Úgy van ! Taps.), a kik nem tudván a dolgokat, csupán azért, mert szupponálják, ilyen vádakkal akarnak a közoktatási kormány tárgyilagossága ellen bizalmatlanságot gerjeszteni, ezek az hiszem, megérdemlik azt a megszégyenülést, a melyet evvel nekik szereztem. (Élénk helyeslés és taps. Szmrecsányi György közbeszól.) Elnök: Szmrecsányi képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Egyet azonban rektifikálnom kell minapi állításomban, úgy a t. képviselő úrnak egy állítását, mint az én beszédemből egy árnyalatot ki kell igazítanom. T. képviselőtársam arra hivatkozott, hogy a sárospataki középiskola fölé egy szerzetesrendű tanár került a kassai tankeriilethez főigazgatónak. Nem Sárospatakról, hanem Máramarosszigetről van szó. Én azt mondtam, hogy csak helycsere történt, hogy nem Szegedre, hanem Kassára neveztetett ki a főigazgató. És azt hoztam fel a helycsere indokául, hogy a kassai tankerületben kevesebb a protestáns tanintézetek száma, mint a szegedi kerületben. Ez nem áll; nem ez volt az indok, hanem az indok az volt, hogy a kassai tankerületben, azokban az intézetekben, a melyek a tankerületi főigazgatónak vezetése és rendelkezése alatt állanak, hogy ott azoknak nagyobb része katholikus intézet, holott a szegedi tankerületi főigazgató közvetlen vezetése és rendelkezése alatt álló, általa igazgatott tanintézetek közül csak három katholikus és tiz állami gimnázium van. Ebből a szempontból tartottam czélszerűnek, hogy Szegedre világi tankerületi főigazgató helyeztessék és Kassára, a hol hót katholikus gimnázium van öt államival szemben, szerzetesrendű tankerületi főigazgató. Mert méltóztassék meggondolni, hogy a tankerületi főigazgató alkalmazásának súlypontja azokban az intézetekben rejlik, a melyek vezetése allatt állanak. Egészen más az autonom protestáns gimnázium viszonya és helyzete a tankerületi főigazgatóval szemben, mint az autonómiával most még eddig fel nem ruházott egyházaké és mint a községi és államiaké. Az autonom protestáns és görög-keleti gimnáziumokkal szemben a tankerületi főigazgató csak állami felügyeletet gyakorol, tehát felügyel a felett, hogy a törvény megtartassék; ennek a missziónak teljesítésénél valóban a felekezeti szempont alig jöhet tekintetbe; holott katholikus gimnáziumokkal szemben a tankerületi főigazgató a vezetésnek és rendelkezésnek a jogával bír, úgy hogy addig, míg ez az állapott fennáll, a tankerületi főigazgatónak, ha itt egyáltalában felekezeti szempont tekintetbe jöhet, ezekre az intézetekre való tekintettel kell kiszemeltetnie, a melyekkel szemben neki egészen más hatásköre és jogköre van, mint az autonómiával felruházott egyházak intézményeivel szemben. (Helyeslés.) Végiil t. képviselőtársam a keresztény szocziális tevékenységről beszélt. Szmrecsányi György: Hát milyen szocziális tevékenységet fejtsünk ki ? (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk I) Az elnök (csenget): Csendet kérek! Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Én t. képviselőház (Zaj. Halljuk 1 Halljuk!) korántsem azonosítom a szocziális tevékenységet a szocziális pártalakulással, akár keresztény-szocziális, akár ilyen jelző nélküli szocziális tevékenység legyen. Én most foglalkozom azzal, ámbár a zavaros politikai idők tárczabeli munkámat sok tekintetben megakasztották, hogy a tanítóképzőknek tantervében a tanítók szocziális kiképzésére nagyobb súly helyeztessék (Élénk helyeslés ós taps.), hogy azok abba bevezettessenek, hogy a népet az ő szocziális bajaiban, a létért való küzdelemben vezethessék, irányíthassák. (Elénk helyeslés.) És hogyha akármelyik egyháznak tanítótestülete ugyanebben az irányban halad, akár katholikus. akár protestáns, akár görög-keleti tanítótestület, hogy szocziális tevékenységre akarja képesíteni és buzdítani a tanítókat, úgy ez részemről csak rokonszenvre találhat. (Élénk helyeslés.) Szmrecsányi György: Ez a legszebb hivatás ! Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : Ha pedig az keletkeznék, a mit t. képviselőtársam mond, hogy e keresztény szocziális tevékenység, hogy úgy mondjam leple annak, hogy a keletkező félben lévő keresztény-szocziális vagy más párt korteseiül avattassanak fel a tanítók, erre csak ez a válaszom: azt, hogy. a tanítóságnak bármely része, mint testület, akármilyen pártpolitika szolgálatába szerveztessék belé, megengedhetőnek nem tartom (Helyeslés.), nem is fognám megengedni; az egyes tanítóval szemben pedig valamint a vezetésem alatt álló minisztériumban működő valamennyi ^ közeggel szemben álláspontomat a politikai mozgalmak tekintetében világosan megjelöltem mindjárt kormányvállalásom első heteiben, a mely időpont összeesett az országos választásokkal, a midőn az összes tanügyi hatóságokhoz és alkalmazottakhoz a következő körlevelet intéztem (Olvassa): „A képviselőválasztási mozgalmakra való tekintettel felhívom a Czím figyelmét a kormánynak azon elhatározott akaratára, hogy az összes honpolgároknak, tehát az állami alkalmazottaknak is törvényes politikai szabadságát mindenkivel szemben megóvja. A