Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-08 / 49. szám

tanügyi tanács november 28-ikán tartott gyűlésében a«| "katholikus tanítók keresztény-szocziális tevékenységének® szervezéséről volt szó, amiből a t. képviselő úr azt aW következtetést vonja le (Elénk mozgás és felkiáltások a néppárton: Hát ez hiba ?), mintha ezzel az a szándék lenne összekötve, hogy a katholikus tanítók az alakulófélben levő keresztény-szocziálista párt korteseit szervezzék itt, és arra kér engem, hogy én az ilyen törekvéssel szembe helyezkedjem. A mi az 1907. XXVII. t.-czikk 35. §-át illeti, a mely a szerzetesredi tanítókról és tanítónőkről szól, ez alkalommal nem szándékozom erre részletesen kiterjeszkedni az idő előrehaladottságára való tekintettel . . . (Élénk felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Szmrecsányi György : Meghallgatjuk szívesen! Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter... hanem egész egyszerűen állítom, hogy azok a vádak, a melyek ezen szakasz tartalmából, még pedig nagytekintélyű egyházi gyűlések részéről is formuláztattak, ezen gyűlések félrevezetésén alapulnak. Magában véve az a tény, hogy egy külön intézkedés vétetett fel a szerzetesrendi tanítók és tanítónőkre nézve, éppenséggel nem tekinthető a jogegyenlőség és viszonosság megsértésének, (Elénk helyeslés a néppárton.) mert hiszen, ha ez volna, akkor ez megtörtént volna már több törvényünkben ; megtörtént volna az 1883.: XXX. középiskolai törvényben, a melyben szintén külön intézkedések foglaltatnak a szerzetesrendi tanárok által vezetett középiskolákra nézve, anélkül, hogy akár akkor, akár azóta bárki is ezen tényben a jogegyenlőségnek és viszonosságnak megsértését látta volna. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Az egyenlőség, t. Ház, nem jelent egyformaságot. A különböző viszonylatok nem tűrik az egyforma, egységes jogszabályok által való elintézést az egyházi téren sem. Hiszen más a protestáns egyházaknak autonómiája, más azoknak históriai viszonya az államhatalomhoz, más a görög keletieknek autonómiája, más alakja lesz a szervezendő katholikus autonómiának is. Az a tény magába véve, hogy nem egyformák az intézkedések a különböző társadalmi tényezőkre nézve, a jogegyenlőség sérelmét nem képezi. (Úgy van!) A jogegyenlőség sérelme csak abban foglaltatnék, hogyha ezen intézkedéseknek érdemében akár valakire nézve hátrány (Elénk helyeslés a jobboldalon.), akár valakire nézve előny foglaltatnék (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és a mit állítok, az az, hogy a törvényszakaszban és az azt kisérő végrehajtási utasításban azoknak szemében, a kik úgy azt a törvényszakaszt és annak hivatkozásait, mint ezt az utasítást arra méltatták, hogy elolvassák és hogy annak tartalmát átgondolják, a jogegyenlőség megsértésének, a kedvezésnek egyáltalában árnyéka sincs. (Úgy van!) Mert miben keresik a kedvezésnek jelenségeit ? Azzal az állítással találkoztam — csodálatosképpen (Halljuk! Halljuk !) — hogy ez a törvény a szerzetesrendű tanítókra és tanítónőkre nézve nem állapítja meg azt a feltételt, hogy magyar honpolgároknak kell lenniök. Hát bocsánatot kérek, ezt csak oly valaki állíthatja, a ki a törvényt el nem olvasta. (Igaz! Úgy van!) A törvény ezekre a tanítókra és tanítónőkre az általános tanítói kvalifikáczióra vonatkozó szakasz összes intézkedéseit kifejezetten kiterjeszti (Igaz! Úgy van!), a mire talán szükség sem volt, mert ipso jure kiterjeszkedtek volna a törvény általános intézkedései, mikor tehát a törvény kifejezetten kiterjeszti, egész világosan megállapítja az egyenlőséget. i Azt is állítják, hogy nem kötelesek az esküt letenni. [(Zaj.) Bocsánatot kérek, a törvénynek az esküre vonatkozó intézkedései a szerzetesrendű tanítókra és tanítónőkre is kifejeztetnek, még pedig ugyanannak az eskünek a letételére vonatkozó intézkedések, a mely eskünek letétele a többi tanítókra és tanítónőkre nézve is megállapíttatik. (Igaz! Úgy van! Zaj. Elnök csenget.) Az is állíttatott, — még pedig igen tekintélyes oldalról — hogy a szerzetesrendi tanítók és tanítónők egyáltalában nincsenek alávetve az állami felügyeletnek, hogy szabadon intézkedhetnek iskoláikban, véghez vihetnek állam- és nemzetellenes dolgokat is, anélkül, hogy az államhatalomnak módjában volna beavatkozni. Molnár János: Sokkal inkább, mint a többiekkel szemben! Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Bocsánatot kérek, az állami felügyeletet szabályozó 1876: XXXVIII. törvényczikk, a mely teljes kiterjedésében életben marad, kivévén a fegyelmi szakaszokat, a melyek módosultak, nem tesz különbséget tanító és tanító közt, úgy hogy a királyi tanfelügyelőnek, a közigazgatási bizottságoknak és általában a többi tanügyi hatóságnak teljesen ugyanaz a felügyeleti hatásköre van a szerzetesrendű tanítók és tanítónők által ellátott iskolákban, mint minden más iskolában. (Igaz! Úgy van!) Azután, t. képviselőház, arra történik hivatkozás (Zaj. Elnök csenget.), hogy kevesebb formalitásba ütközik a segélyre szorultságnak a kimutatása ezekben az iskolákban, mint más felekezeti iskolákban. Különböztessünk, t. képviselőház. Ahol hitközségek alkalmaznak ilyen szerzetesrendű tanítókat vagy tanítónőket és teljesen a hitközségek tartják fenn az iskolákat, ott ugyanazokat a vagyoni kimutatásokat kell eszközölni, mint olyan iskoláknál, melyek világi tanítókat és tanítónőket alkalmaznak. (Ugy van!) Ha egy iskola egy már létező vagyonalapítványból tartatik fenn, — nagyon természetesen, akár szerzetesrendű tanító vagy tanítónő, akár más tanító vagy tanítónő is legyen ott alkalmazva, — ennek kimutatása egyszerűbb, mint egy községi iskola kimutatása; de ezen én, t. képviselőház, nem segíthetek, mert csak nem teremthetek mesterséges akadályokat ott, a hol akadályok nincsenek, csak azért, hogy egy bizonyos könnyebbséget, a melyet a dolgok és viszonyok természete indokol és idéz elő, elhárítsak. Az is mondatik, hogy fegyelmi tekintetben részesülnek előnyben a szerzetesrendű tanítók és tanítónők. Molnár János : Sokkal szigorúbb elbírálás alá esnek! Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Fegyelmi tekintetben merem állítani, hogy ha van különbség szerzetesrendi és világi tanítók között, úgy ez a különbség az, hogy a felekezetiek sokkal súlyosabb helyzetben vannak, mint a világiak. Molnár János: Úgy van, sokkal súlyosabb helyzetben ! Gróf Apponyi Albert vallás- ós közoktatásügyi miniszter: Mert ha áll is a szerzetesrendi tanítókra és tanítónőkre nézve az (Zaj. Elnök csenget.), a mit a középiskolai szerzetesrendű tanárokra nézve már megállapított a törvényhozás, a nélkül, hogy bárki abban sérelmet látott volna, hogy t. i. saját rendjüknek, szerzetüknek a felelőssége alatt állanak, úgy azon állam- és nemzetellenes cselekményekkel szemben, a melyekre nézve egyedül állapította meg az újabb 1893-iki, valamint az 1907-iki törvény az állami fegyelmi hatóságoknak kivételes illetékességét, a szerzetesrendű tanítókra és tanítónőkre nézve is fennáll ez a kivételes állami illetékesség,