Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-01 / 48. szám

istentisztelettel vette kezdetét. Itt Brunner János esperes mondott imádságot, utána pedig Gyúr átz Ferencz püspök tartott alkalmi beszédet. A templomból a lyceum nagytermébe vonult át az ünneplő közönség, a hol Poszvék Sándor főiskolai igazgató mondott megnyitó beszédet és melegen üdvözölte a kultuszminiszter képviseletében megjelent Molnár Viktor államtitkárt. Erre adott válaszában Molnár Viktor köszöntötte az intézet vezetőségét és biztosította azt a kormány jóindulatáról. Gyurátz Ferencz köszönte meg a jóindulatú biztatást s örömét fejezte ki a felett, hogy a kormány együtt ünnepel az iskolát fenntartó egyházzal. Hetvényi Lajos vallástanár mondta az emlékbeszédet s az intézet negyedfélszázados múltjából megragadó példáit mutatta fel a nehéz küzdelmek között is soha el nem fogyott kitartásnak, áldozatkészségnek és a hazai kultura oltárára hozott drága áldozatoknak. Payr Sándor theol. tanár alkalmi ódában dicsőítette az intézetet, annak alapítóit és fenntartóit. A szép és ritka ünnepélyt a Hymnus eléneklése rekesztette be. Az ünnepély után közebéd volt, a megye, a város, az egyházmegyék és a testvérintézetek képviselőinek részvételével. Az intézet ifjúságát pedig maga az intézet vendégelte meg; délután pedig Nádassy színigazgató nyújtott neki kellemes és ingyenes élvezetet a Sárga csikó czímű színdarab előadásával. Referens, TÁRCZA. Az elmúlás költészete. I. Ne mondjátok nékem, Hogy a sárga lombon, Hulló leveleken Nincs semmi költészet I Hogy a búsan hajló, Szirmait hullajtó Kerti virágokon Nem láthattok szépet! Ne mondjátok nékem, Hogy az őszi tájon, Hangtalan erdőkön A némaság halál I Hogy az elmúlásban, Csendes hervadásban Vigaszt, reménységet A lélek nem talál! Ne mondjátok nékem, Hogy a koporsónál Minden ember útját Örökre bevégzi!... Hogy a sírból többé, Meghalt reményekkel Nem lehet... nem lehet Az egekre nézni!! .. . II. Nézzétek meg jobban a sárguló lombot Mosolyogva hull le az anyai földre. Mint a ki világát boldogan leélte, Azt susogja minden elszáradt levélke: Takargass be lágyan, hantjaiddal födj be! Nézétek meg jobban a kerti virágot, Napsugárban fürdik halála percziben. Rózsapír ég arczán, úgy készíti sírját... Szerelmese a szél csókolja le szirmát. . . Harmatkönnyel szemén boldogan elpihen. Nézzétek meg a kik koporsóba térnek: A lélek mind küzköd, remény-kétség között; S mikor földi lánczát, a testet lerázta : Kisimul az arczon az élet barázda, S az ég felé mosolyg, mind ki elköltözött! Gyönk. Domby Béla. BELFÖLD. A tiszántúli ref. egyházkerület közgyűlése. A tiszántúli nagy egyházkerületnek régen nem volt oly izgalmas közgyűlése, mint az, a mely november hó 21-én nyittatott meg. Az az izgatottság, a mely ma a protestáns körökben uralkodik s a melyet a minden téren megnyilatkozó klerikális reakczió támasztott fel, a tiszántúli nagy kerület közgyűlését is elfogta, nemcsak, hanem izgalmas jeleneteket is támasztott a tárgyalások során. Gróf Apponyi Albert kultuszminiszter váltig hangoztatja, hogy a felekezeti béke nincs megzavarva s hiszi, hogy nem is lesz. A tények azonban szomorúan bizonyítják az ellenkezőt. A béke állapotát az igaz, hogy még nem váltotta fel a nyilt harcz állapota. Még csak a panaszolkodások folynak protestáns részről. A diadalmasan haladó reakczió azonban már nem marad meg ezen a téren, hanem a legnemtelenebb vádak fegyverét szegezi ellenünk; ócsárol, gyaláz bennünket, a gyalázkodás szótárából nagy gonddal kiválogatott epithetonokkal; mindezeknek tetejébe pedig szervezi seregeit fent és alant és mesterileg szövögeti a politika hálóját is, a mellyel a neki tetsző falatokat kihalássza, mindazokat pedig, a kik törekvései ellen szavokat felemelni merészelik, megfojthassa. Ha azonban így halad tovább, akkor a nemzeti kormány ós az új éra dicsőségére, ki fog törni a nyilt harcz is, — quod Deus avertat I Ideje lesz tehát, szinte az utolsó órája annak, hogy a helyzetet tisztázzuk, nem itt, a holt papiroson, hanem az egyházpolitikának a teljes viszonosság és jogegyenlőség alapelveire fektetése által az életben. Mert ha türelmesek vagyunk is, de a végletekig, a jogainkból való kiforgattatásig és az ultramontán reakczió diadalra jutásáig már nem megyünk, és ha reá kényszerítenek bennünket, felvesszük a nyilt harczot is ! A közgyűlést, a beteg Kiss Áron püspök helyett, Dávidházy János püspökhelyettes nyitotta meg buzgó