Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-24 / 47. szám

Az 1876-iki nagy árviz nagy pusztítást vitt véghez a községében; a templomba is csak csolnakon lehetett menni; a féltve őrzött magtárállomány nagy része elpusztult és a hozzá kapcsolt remények tönkre mentek. A következő évben a filloxera a gazdag szőlőket pusztította el. A nép szegény lett és a gyakori árvizek a jobblétre jutást megakadályozták. Ő megállt a nehéz körülmények között is és körültekintő takarékosságával az adósságtól megóvta a gyülekezetet. Az iskolát rendezte, a 2-ik tanítói állást munkatársaival szervezte. 1895-ben orgonával ékesítik fel a templomot, — és mindezt és a templomjavítást is egy fillér adósság nélkül. Gondos gazdálkodására, nagy takarékosságára és puritán gondolkozására jellemző, hogy magának 46 esztendőn át — pedig lett volna oka rá — nem építtetett új lakást, mint ma nagyon sok lelkész azzal kezdi működését. Sőt midőn 1895-ben, az orgonaszentelés alkalmával, Gyulay Pál, Feleky Miklós és Szász Károly püspök jelenlétében azt az eszmét pendítik meg, hogy kezdjenek adakozást a paplak renoválására, azt felelte: „Nincs rá szükség. Az Isten háza szegényebb, mint a papé." Annyira oda nőtt az egyszerű faluhoz, hogy 46 év alatt alig volt néhányszor távol. Mikor legidősebb fia hívta, hogy lemondva állásáról, nála nyugodtan élje le hátralevő napjait, melancholiával vegyes önérzettel mondá: „A megyeri pap nem megy, azt viszik", — s rámutatott az akáczlombos temetőre. Az u. n. modern theologiának volt a híve szószéken, irodalomban s egész lelkészi munkájában — és mint annak becsületes híve felfogása szerint — mindhalálig való lelkiismeretességgel töltötte be prédikátori hivatalát. Én, mint utolsó esztendejében segítőtársa, helyettese, csak a lemenő nap bágyadt sugarait szemlélhettem s csak halványan következtethettem visszafelé, mikép az archeologus, a művész a csonka darabból a teljes egészet rekonstruálja. A mások vallomására is támaszkodó, így készült rekonstrukczió az előbb mondottakat igazolja. Meg kell emlékeznünk egyéniségének legvonzóbb oldaláról, a családias meleg kedélyről. Öt gyermekét: 3 fiát és 2 leányát nagy gonddal nevelte, tanította éveken át magánúton, — s azután igen nagy súlyt fektetett azok nevelésére és kiváló gyermekeket adott az életnek. Legnagyobb fia, Zoltán, orvos Obecsén, ki mint szakíró, szépirodalmi író, poéta és műfordító és mint zeneszerző értékes munkát fejt ki. Béla fia, volt kecskeméti ref. jogakadémiai tanár, most igazságügyminiszteri osztálytanácsos, kiváló kodifikátor, Heinrich Gusztáv veje. Lajos fia vasúti főmérnök és a villanyosság terén feltaláló. Etelka leánya BenkŐ István rákospalotai lelkésznek, az érdemes egyházi férfiúnak, Margit leánya Szalai László fülei lelkésznek neje, az ároni családnak női ágon folytatói. Gyermekeiben telt legnagyobb öröme, kiket rendkívül szeretett mind haláláig, mely f. évi október 19-én éjszaka következett be hosszas gyengélkedés, teljes végelgyengülés s hű nejének igazán önfeláldozó hosszú ápolása után. Temetése 22-én ment végbe, a gyülekezetnek, a kiterjedt család tagjainak, fővárosi és vidéki ref. és más vallású előkelő és egyszerű résztvevők nagy sokaságának jelenlétében. A háznál Kontra Imre tahi-tótfalusi lelkész, egyházmegyei tanácsbiró imádkozott; a templomban Vargha László elsónémedii lelkész, egyházmegyei tanácsbiró, az elhunyt régi barátja prédikált ; a sírnál alulírott, mint segédje és helyettese tartott síri beszédet. A társadalomnak nemes munkásokat nevelt gyermekeiben, egyháza haladásáért lelkiismeretesen dolgozott. Emléke a patriarkhiális családiasság áldott erejét s a kötelességhűséget hirdeti mindkettőben szegény korunknak. Használja fel a pásztorok Pásztora ennek az életnek emlékezetét is a „teljes evangéliom" Szolgálatában buzgólkodó pásztorok nevelésére s pásztorsága mezejének, az Isten országának hathatósabb terjesztésére! Veress Jenő. FRODALOM. Előfizetési felhívás Barde Eduárd „Sámuel" cz. bibliai tanulmányára. Kónya Gábor, a magyarországi evangéliomi ifjúsági egyesületek országos titkára magyar nyelvre fordította Barde Eduárd, volt genfi theol. tanár egyik kedves könyvét, melyet a budapesti ref. ifjúsági egyesület ad ki. Á szerző neve nem ismeretlen a magyar prot. közönség előtt. Személyesen is járt hazánkban; „Márta és Mária" cz. műve pedig közkézen forog (ford. Vargha Gyuláné, kiadta a Magy. Prot. Írod. Társáság, a „Házi Kincstár" sorozatban). Barde egész életében egyik legbuzgóbb munkása volt a keresztyén ifjúsági egyesületeknek. Az „öreg genfi szikla" — a mint nevezték — hazája erősségét a szilárd meggyőződésű evangéliomi ifjúságban látta. Ezért tartotta méltóknak az ifjakat arra, hogy a közöttük való munkálkodásban töltse idejének legnagyobb részét. Az ifjúság iránt való szeretet indítá a szóban forgó mű írására is, a mely Sámuel próféta történetét tárgyalja, a biblia vonatkozó helyeinek magyarázataképen, összefüggőleg, rendkívül kedves, vonzó modorban. A mű deczember hó első felében fog megjelenni 11—12 ív terjedelemben. Előfizetési ára 2 korona. Tíz előfizetés után a gyűjtőnek egy tiszteletpéldányt adnak. Az előfizetések Forgács Gyula lelkész úrhoz, a budapesti ref. ifjúsági egyesület titkárához (Budapest, V., Hold-u. 17.) deczember hó 5-ig küldendők be. Jézus élete. Ily czímű művét adta sajtó alá dr. Szabó Aladár, budapesti lelkész s előfizetést hirdet reá. Dr. Szabó Aladár neve, egyénisége, roppant tudása és lángoló hite mindenek előtt ismeretes, s azért művére, a mely magyar theol. irodalmunknak bizonyára nagy nyeresége leend, a legmelegebben hívjuk fel olvasóink és általuk a prot. nagyközönség figyelmét. Az előfizetési felhívásból kiemeljük a következőket: „Én a magam részéről igyekeztem SíZt £1 Jézus által rám gyakorolt hatást, mely életembe tartalmat, tüzet, erőt vitt, meghálálni, s igyekeztem nemcsak összegyűjteni a Jézusra vonatkozó adatokat, de azokat akként sorakoztatni, hogy az igazi, küzdő, eleven, hatalmas, tüzet és fényt szóró Jézus személyiségét megvilágosítsák, a helyett, hogy el-