Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-03 / 5. szám

Hihetetlennek tartjuk, hogy a felekezeti tanítóság épen azon része, mely egy hosszú, erkölcsi és anyagi elismerésben rideg, mostoha múltban emberfölötti önmegtagadással teljesítette kötelességét a nemzetnevelés nagy munkaterén, — a 25—30 éves szolgálatú tanítók, a legkirívóbb mellőzésben részesüljenek. Pedig mindezeket kérlelhetetlenül igazolja a közismert tervezet, mert e szerint mathematikai valóság, hogy a felekezeti tanítók fizetése — a jövő tanítónemzedéké is — 40 évi szolgálatot véve a számítás alapjául, 10 évig évenként 200, 5 évig 300, 20 évig 400 koronával lesz kevesebb, mint az államiaké. A régibb szolgálatú tanítókra nézve pedig — sajátságosan érthetetlen — a szolgálati évek arányában növekszik a fizetés viszonylagos mostohasága, a mi pregnáns kifejezést nyer a 30 éves szolgálatnál. A 30 évet szolgált felekezeti tanító, 1907 július 1-én, az új fizetési rend életbelépése napján, 1200 koronával, 1908 október 1-én, a mikor az új rend kedvezése 200 koronával javít a helyzeten, 1000, 1913 október 1-én — 40 évi szolgálat után — még mindig 800 koronával kap kevesebb fizetést, mint ugyanazon szolgálati idő mellett az állami tanító. Kedves Kartársaim ! Országos Egyesületünk választmánya úgy gondolkozik, hogy önmagunk s közvetve ref. felekezeti népiskoláink eminens érdekei követelik, hogy a ref. tanítóság mint egy ember lépjen sorompóba s a tisztesség, törvényesség és lehetőség határai között mindent megtegyen a fizetésrendezésnek ebben a, reá nézve sérelmes, méltánytalan alakjában keresztülvitele ellen. A választmány január hó 16-dikán, Debreezenben tartott gyűlésében megállapította az akczió terveit, részleteit, mellyel a küzdelem terére lép. Elhatározta a következőket: a) Lehető rövid idő alatt egy nagyobb küldöttséggel járul a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr elé, a fizetések méltányos rendezése ügyében. Ezt a küldöttséget az orsz. egyesület választmányi tagjai, az összes hazai ev. ref. tanító-egyesületek, nagyobb testületek megbízottai s a ref. tanítóság ügyét támogatni kész országgyűlési képviselők fogják alkotni. b) Kérvénnyel járul a zsinathoz, hogy a maga részéről is írjon fel az államkormányhoz, s erkölcsi erejének, tekintélyének egész súlyával sürgesse a felekezeti tanítók fizetésének, az állami tanítókéval ugyanazonos alapon való rendezését. c) Felhívja a hazai ev. ref. tanító-egyesületeket, testületeket, hogy egyházmegyénként és kerületenként ugyanazt kérelmezzék. E határozatokból kifolyólag testvéri szeretettel és bizodalommal hívom fel a hazai összes ev. ref. tanítóegyesületeket, testületeket, hogy a miniszter úr őnagyméltósága elé járuló küldöttségbe nevezzék meg minél nagyobb számú megbízottaikat s úgy ezeket, mint az egyesületük (testületük) kötelékéhez tartozó orsz. egyesületi választmányi tagokat — a kik állásuknál fogva a küldöttségnek tagjai lesznek — anyagilag támogassák, hogy a feljövetelben akadályozva ne legyenek. Megbízottaik neveit közöljék velem február hó közepéig. Egy alkalommal közöljék velem azoknak az országgyűlési képviselő uraknak is a neveit s pontos czímét, a kik tudomásuk szerint megnyerhetők volnának arra, hogy a küldöttségben részt vegyenek, a kiket erre az elnökség lehetőleg egyénenként fel fog kérni, de az egyesületek (testületek) is már előzőleg kérjenek fel. A küldöttség fogadásának pontos idejét lapunk, általában a sajtó útján fogom közzétenni. Az egyházmegyei egyesületek, testületek szerkeszszék meg a lehető legrövidebb idő alatt az egyházmegyékhez s kerületekhez benyújtandó kérvényeket. (Ezekre nézve mintául szolgálhat a Sinka Lajos tisztb. elnökünk által megszerkesztendő s hivatalos lapunk útján közzé teendő zsinati kérvény.) S a mennyiben lehetséges, küldöttség által adják azt be az illetékes egyházi hatóságok elnökségeinek. Kedves Kartársaim ! Nagy, a ref. tanítóság s népiskola sorsának alakulására elhatározó horderejű küzdelem az, a melyre hívlak benneteket, arról a helyről, a hova a ti bizalmatok állított. Azt hiszem, mindnyájan egész lélekkel átérzitek ezt. S felesleges minden buzdítás, minden izgatás ott, a hol maga az ügy, maga a czél a legnagyobb izgató. Remélem, hiszem — s engedjétek meg, ha a követelés hangján is szólok — elvárom, hogy mindenki megtegye kötelességót. Isten legyen velünk s juttassa jóvégre igaz ügyünket! Hajdúhadház, 1907. január 22. Simon Károly, orsz. egyesületi elnök. BELFÖLD. Az ország 1905. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. (Folytatás.) Horvát-Szlavonországokban 1905-ben összesen 449 vegyes házasság köttetett. A gyermekek vallására vonatkozólag 122 megegyezés létesült. Az apa vallására 34, az anya vallására 88. A róm. kath. egyház javára 108; gör. kath. 1, ev. ref. 2, ág. h. ev. 3, gör. kel. 8. Azon 37 vegyes házasságnál, hol a vőlegény róm. kath., a menyasszony ág, h. ev., megegyezés szerint 8 esetben az apa, 2 esetben az anya vallását fogják követni a gyermekek. Veszteség 6. Azon 35 vegyes házasságnál, hol a vőlegény ág. h. ev,, a menyasszony róm. kath., 12 megegyezés szerint mind az anya vallását fogják követni a gyermekek. Veszteség 12. Azon 37 vegyes házasságnál pedig, hol az egyik fél ág. h. ev., a másik fél nem róm. kath., de más vallású, megegyezés szerint 1 esetben az ág. h. e.v,,. 2 esetben a más