Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-17 / 46. szám

azoknak fentartói olyan kiváltságokat élvezhetnek, a melyek az 1848. XX. érvényben létele mellett csak a magyar iskola-politikának az egyenlőség és viszonosság tekintetében retrográd irányba csapódását mutatják. Ezt tagadni csak annak lehet, a ki az egyenlőség és viszonosság törvényét úgy értelmezi, mint gróf Apponyi Albert, hogy „jogegyenlőség olyan országban, a mely történelmi alapon fejleszti tovább intézményeit és a mely a dolgok természetén nem akar erőszakot ejteni, nem jelentheti minden egyes esetben a jogszabályok egyformaság át /" Itt, itt, az egyenlőség és viszonosság törvényének ilyetén felfogásában van az az eltérés, a mely elválaszt bennünket a miniszter úrtól, s ez az, a mely gyakorlati érvényesülésében olyan eredményekre vezet, a melyek ellen fel kell szavunkat és tiltakozásunkat emelni, nemcsak azért, mivel protestánsok és sérelmeket szenvedett felek vagyunk, s nem is azért, mintha titkos politikai czélok szolgálatában állanánk, hanem azért, mert a törvényt megbecsüljük és azt eredeti értelméből kiforgattatni nem engedjük. Szerk. TÁRCZA. Dobos János két levele Török Pálhoz. I. Édes Barátom Pali! Decemb. 9. 10. napjain ott jártam volt Budán, és így a tőszomszédban, és bár mint vágytam, bár utam fő czélja a ti meglátástok volt, mégis a Duna jege miatt el kelle jőnöm a nélkül, hogy a Pesti parton kiszállhattam volna. Vágytalak pedig látni, tőled dolgokat hallani, mellyeket itt fülem lévén nem hallhatok, szemem lévén nem láthatok. Vágytam nődet látni azon erős hittel, hogy én hozzátok keresztelőbe megyek s elsőszülött gyermekedet beneventálhatom az adventi napokban, azonban mindezekből semi lett és én csak tornyotok tetőjét láthatára meg, a Duna száz mértföldnyi távolságra vetett tőletek, nem maradt egyéb, mint dohogni a jobb parton, és sinával (?) a balpartra irigykedve pislogni át. Ha én ezt előre képzelhetem, inkább abbahagyom Pomázi utamat, s veled töltöm el a néhány órát, melly Pomázon is jól teldegélt. A czikkekkel, mellyeket küldöttem, nem vagyok elégedett. Megtettzik rajtuk a beteges kedvetlenség, melly itt nyakamra nehézkedett' és öklöz, mint Jób ördöge, nem sok idő múlva küldöm a három imádságos könyv ós Édes János predikáczióinak bírálatát, nem sok kedvezéssel. Azután küldöm meglehet az itteni szavazási rendszerre írt észrevételimet Sárközyével együtt, a tisztújítás ügyében és a protestáns lap mellett. Sárközy nem tudom nálad létében praenumerált-e a lapra, ha nem, küldjétek el okvetlenül számára. Hanyagok ezek a mi embereink minden jóakarat juk mellett is, ezen emberek hátára a gályát vonó rabok kalapácsa kellene, melly őket mindannyiszor oldalba ütné, valahányszor tágítnak. Mióta írtam, azóta a fiatal Pázmándyval többször valék, ő meglehetős véleménnyel van maga felől, többet mint a mennyit a nemes öntudat megengedne, attyától észt öröklött, elveket mennyiben? azt még nem tudom. Hozzám jó, nehéz ugyan neki engemet fellebb tenni vagy tolni azon alacsony fokon, hová ő a református lelkészeket sorba ülteté, s félek tőle: hogy az irántami difiidentia, vagy lenézés azon mértékben nevekedik majd nála, a menyiben magamat az itteni paphadtól megkülönböztetem. Van egy neme a magyar nemességnek, melly még a szellemi elsőségeket is egyedül magának vindikálja, mint a földbirtokot és alispányi hivatalt. Perczel Móriczot azóta közelebbről tanultam ismerni, még pedig olyan helyeken és viszonyokban, honnan embert jobban lehet ösmerni, mint az alsó tábla mellől. 0 eddig elvből volt az oppositió szélein, sebes combinatio, virágzó képzelődés, új féltudományosság, annak a mit tud és a mit tanult mesteri feldolgozása, sebes sajátitás, lobogó tüz, és még, gyermekes egyszerűség az, mi ez embert olyanná tette, a milyen, és leend egykor, néhány év múlva az alsó tábla legelső szónokává. — Szemerénél ő most is több, mert Szemerének azt tanulni kell, a mi nála természetes és rögtön jő. Budáról megérkezvén, fejem veszélyesen megfázott, orrom és alsó ajkam kisebesedett, féltem, hogy nagy beteg leszek, de már most lábbadó félben vagyok. Házam népe meglehetős egésségben van. A Biblia fordításról most már határozottan lemondok, mióta Luthernek önvallomását olvastam, azóta nem merek a munkára gondolni, ha szükség, adjátok tudtára a közönségnek. — Pázniándy urat megkértem, hogy Tóth Ferenez Magyar Ország reformatioját illető kéziratait leiratás végett kerítse meg, igérte szolgálatát, ha meg kapom, majd hozzávetek belőle, mikor kezdjek a nagy munkához, vagy kezdjek-e, nem-e? — Ars longa, vita brevis ! életem hidegülni kezd, mint a föld vég sarkai felé. Székácsot, és jó barátinkat csókolom. Mond meg Székácsnak, hogy vettem levelét az újságokkal együtt, nem sokára küldök négy öt iv zagyvalékot és neki egy levelet, mellyben még most nem tudom mit, de sokat irok. — Egyházkerületi szavazat bontó gyülésünk Jan. 16. lész helyben, lész módom a gyáva, tudománytalan, felüleges, szélleibéllelt Pápai szellemet közelebbről megismerni, megismerni a szolgalelkü paphadat, melly N. Mihályt Ön meggyőződése ellenére választá félelemből püspökének. — Hetényi kisszerű, bujkáló szerepet játszott. Püspökké nem lehetvén, le készül tenni a papságot, ő kimegy a nyájból, ha a kolompot nem az ő nyakába kötik — senki a catliolicismus elveit nem pártolhatja, hiú és gőgős uralkodni vágyó szellem nélkül. — Itt van embered! a Sarolta hires írója. Az Úr áldjon meg édes Palim ! az apai legédesebb, nem képzelhető örömöket nem "sokára izelítni fogod,