Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-10 / 45. szám

hogy a nyugdíjintézeti járulékokat az egyházi főhatóságok a lelkészi kongruákból visszatarthassák, illetőleg közvetlenül a rendeltetési helyökre juttathassák. 12. A nyugdíjtörvény 9. szakaszának végső rendelkezése kimondja, hogy „a nyugdíjösszeg megállapításánál 40 évnél hosszabb szolgálat nem számítható be" ; ennek megfelelőleg az egyetemes konvent kimondja, hogy 40 éven túl tagdíj fizetésére senki se kötelezhető, még abban az esetben sem, ha az illető nem megy nyugdíjba. 13. Félreértések elkerülése végett az egyetemes konvent elhatározza, hogy a 65 éves korra nézve az 1908. évi január 1-je az irányadó. 14. A tagok befizetési kötelezettségére nézve mindig a választást, illetőleg az állás- és javadalomváltozást követő óv január 1-je az irányadó. 15. Azok a gyámintézeti tagok, a kiknek a törvény értelmében vagy nem szabad belépniök (15. § d.) vagy nem akarnak belépni (7. §) a nyugdíjntézetbe, az egyesített nyugdíj- és gyámintézetnek 1908. január elsején túl is tagjai maradhatnak, de csak gyámintézeti tagsági joggal és ha a gyámintézeti tagsági joggal kötelezettségöket tovább is teljesítik. 16. Lelkészjellegű nyugalmazott tanár, ha lelkészi állást nyer is, a nyugdíjtörvény 15. §-ának d) pontja értelmében a lelkészi nyugdíjintézetnek tagja nem lehet. III. Egyéb fölterjesztések. 1. A dunántúli és dunamelléki egyházkerületek közgyűlései egybehangzó felterjesztéssel azt kérik, hogy a nyugdíjtörvény 8. §-ának utolsó pontjában az a rendelkezés, hogy az ideiglenes szolgálati évek visszamenő beszámításánál az összes nyugdíjintézeti járulékok befizetése az után a rendes lelkészi javadalom után teljesítendő, a melyre a javadalmas megválasztatott, akként alkalmaztassék, hogy ne az utolsó javadalom, hanem az időnként élvezett javadalom után fizessenek az érdekeltek. Végrehajtó-bizottságunk, bár a kért törvényalkalmazást méltányosnak tartja, de tekintve, hogy a szakértő számítás mindenütt a legutolsó javadalmat vette alapul, hogy azok a régebbi lelkészi fizetések, a melyekről itt szó van, okmányilag nehezen igazolhatók s hogy a különböző fizetések a járulékkiszámítást nagyon megnehezítik, tisztelettel kéri az egyetemes konventet, hogy egymásután több javadalomra választott lelkészeknél mindig a legutolsó javadalom tekintessék befizetési alapnak. 2. Az alsószabolcs-hajduvidéki egyházmegye kérése a nyugdíjintézeti végleges szabályrendelet elkészítése és a nyugdíjintézeti járulékok szabatosabb megállapítása iránt az e tárgyban hozott fenti határozat által elintézést nyert. 3- A kolozsvári egyházmegye az a kérelme, hogy a 65 évnél idősebb leikészek visszamenő befizetésénél az 1 százalék kiegészítő tagdíj után kamat ne szedessék, mint a törvény 8. §-ával ellenkező kérelem, nem teljesíthető, valamint ugyanezen egyházmegyének az a kérése is mellőzendő, hogy a 6 karenczév ne az 1908. év január 1-én, hanem az 1907. év augusztus 1-én vegye kezdetét. 4. Az erdővidéki egyházmegye ama felterjesztése, hogy a nyugdíjtörvény életbeléptetése mindaddig halasztassék el, míg az állam a lelkészi korpótlékot meg nem adja, e jelentós 1. p. részében kifejtett okoknál fogva figyelembe nem vehető. 5. Az erdélyi egyházkerület igazgatótanácsának fölterjesztésében fölemlített amaz eshetőségre nézve, hogy lelkészjellegű nyugalmazott tanár, ha rendes lelkésszé választatnék, tagja lehetne-e a lelkészi nyugdíjintézetnek, a végrehajtó-bizottság kimondandónak véli, hogy ezt a lehetőséget a nyugdíjtörvény 2. §. és 15. §-ának d) pontja egyenesen és határozottan kizárja. 6. A tiszáninneni egyházkerület fölterjesztésének 9. pontja kéri annak határozati kimondását, hogy ha valamely gyámintézeti, 1908-tól nyugdíjintézeti tag, az 1908—1914-ig terjedő karenczévekben hal meg, az elhunyt tag családjának kamat nélkül fizesse vissza a nyugdíjintézet a befizetett járulékokat. A végrehajtó-bizottság e kérelem mellőzését kéri, mert a nyugdíjtörvény 16. §-a egyenesen kimondja, hogy „az egyszer befizetett belépési járulékok és tagdijak visszakövetelésére senki semmi esetben nem nyerhet jogot". 7. Zoványi Jenő, előbb tiszaföldvári lelkész, most sárospataki theol. tanár s kezdet óta gyámintézeti tag, kérdésére a végrehajtó-bizottság tisztelettel kéri, mondja ki az egyetemes konvent irányelvül azt, hogy az eddigi gyámintézeti lagok, ha a nyugdíjintézetbe nem is szabad, vagy ha nem akarnak is belépni, 1908. jan. 1-én túl is tagjai maradhatnak az egyesített orsz. ref. lelkészi nyugdíj és gyámintézetnek, de csak gyámintézeti tagsági joggal és csak ha a gyámintézeti kötelezettségöket tovább is teljesítik. Budapest, 1907. okt, 21- Kiváló tisztelettel Dókus Ernő, a végrehajtó-bizottság elnöke. Szőts Farkas, végrehajtó-bizottsági előadó. BELFÖLD. A ref. lelkészi nyugdíj- és özvegyárvagyámintézet 20-ik szakasza. Vonatkozik az özvegyek évjáradékára, melyet 500 (ötszáz) koronában állapít meg. E rendelkezésről a konventnek október 23-ikán tartott ülése kijelentette, hogy azon változtatni, azaz, e megállapított összeget az özvegyek javára emelni nincs módjában. Eleitől fogva két pontot tartottam elfogadhatatlannak nyugdíjtörvényünkben; ezt egyházmegyénk lelkészértekezletén ki is fejtettem, s a lelkészegylet felszólalása folytán a hevesnagykunsági egyházmegye ilyen értelemben tett felterjesztést az egyházkerülethez. E két szakasz a 19. és 20. Amaz a 2-ik bekezdésben elrendeli a