Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-03 / 44. szám

Sztehló Kornél a jogügyi bizottság néhány kisebb fontosságú ügyre vonatkozó jelentését terjesztette ezután elő. Haendel Vilmos, a kultuszminiszternek a 48. XX. végrehajtása tárgyában a közös bizottsághoz intézett, már ismeretes leiratát s a közös bizottságnak arra adott, szintén ismeretes válaszát mutatta be, a mely utóbbit a gyűlés helyeslőleg vett tudomásul. Zsigmondy Jenő előterjesztése mellett megállapította a gyűlés az újabb államsegély felosztásának módozatait, olyképen, hogy annak 1

/3

részét a lelkészi nyugdíjintézetnek juttatja, V3

részét pedig a közigazgatási és az egyházi adóterhek csökkentésére fordítja. A harmadik napi, okt. 25-diki ülés főtárgyait az egyetemi prot. theol. fakultás szervezésének kérdése és a horvát-szlavonországi ügyek képezték. Az egyet, gyűlés felterjesztésére a kultuszminiszter azt válaszolta, hogy az egyetemi prot. theol. fakultás szervezése kérdését az egyetem reorganizálása idejére kívánja halasztani. Zsilinszky Mihály hosszabb beszédben mutatott reá, hogy az egyetemi prot. theol. fakultás szervezésének halogatása szintén egyik komoly sérelmét képezi a prot. egyháznak és kívánta, hogy a fakultás ügye állandóan felszínen tartassék, mindaddig, a míg az egyház joga nem érvényesül. A gyűlés ilyen értelemben határozott. Zsigmondy Jenő, a jogügyi bizottság nevében a horvát bánnak az egyetemes egyházhoz intézett amaz átiratát ismertette, a melyben a bán a zsinati törvénynek a horvát-szlavonországi autonom törvényekkel harmóniába hozását s egyebek között a horvát-szlavonországi evang. lelkészekkel és tanítókkal szemben az oklevélnek Magyarországon megszerzésére és a magyar nyelv tudására vonatkozólag fennálló követelmény elejtését kívánja, miután Horvát-Szlavonországban egyedül a horvát nyelv tudása lehet csak kötelező, s egyben jelenti, hogy ezekre nézve már tárgyalásokba is bocsátkozott a horvát-szlavon egyházmegyével. A jogügyi bizottság izekre szedte a bánnak ezt a nagyon különös átiratát s reá mutatott annak tarthatatlan álláspontjára. A zsinati törvények kihirdettettek Horvát-Szlavonországban is s miután azok rendelkezései ellen kifogások nem tétettek, kötelezőkké is váltak. Ezek alapján, már csak a hivatalos intézkedés szempontjából is, joga van az egyetemes egyháznak megkövetelni a lelkészektől és a tanítóktól a magyar nyelv tudását, annyival is inkább, mivel semmiféle horvát törvény sem gátolja ezt a követelményt. S különös, hogy míg a horvát kormány nem kifogásolja, sőt a Bécsben tanulhatás kieszközlése által egyenesen ajánlja a német nyelv megtanulását, addig tiltakozik az ellen, hogy a prot. papokra és tanítókra nézve a magyar nyelv tudása kötelező legyen. Az pedig, hogy a zsinati törvény revíziója tárgyában a bán, az egyetemes gyűlés és a zsinat kikerülésével, az arra illetéktelen horvát-szlavon egyházmegyével érintkezett, egyenesen beleütközik az autonómiába. Indítványozta tehát a bizottság, hogy a gyűlés ilyen értelemben adja meg a választ a bánnak s ragaszkodjék az egyházi törvényben biztosított jogaihoz. Ezzel a nagyfontosságú kérdéssel kapcsolatban Scholtz Gusztáv püspök beszámolt horvát-szlavonországi látogatása eredményével, a melyből sajnálattal értesült a gyűlés a felől, hogy az evang. gyülekezetek, egy kivételével, mind az anyaegyháztól elszakadás és a külön horvát-szlavonországi evang. egyház szervezése mellett foglaltak állást. Janoska György, Belohorszky Gábor, Gyurátz Ferencz és Haendel Vilmos hozzászólásai után a gyűlés a jogügyi bizottság javaslatát fogadta el. Hörk József az akadémiai nagybizottság jelentését terjesztette ezután elő. Ennek során a gyűlés a pozsonyi theol. akadémián Stromp László halálával megüresedett tanszékre Kovács Sándor helyettes tanárt választotta meg rendes tanárrá, Kovács Sándor tanszékére pedig elrendelte a pályázat kihirdetését. A 48. XX. alapján nyújtandó dotáczió tárgyában a kormánnyal érintkezendő közös bizottságba- a gyűlés Meskó Lászlót, Beniczky Árpádot, Haviár Dánielt és Berzsenyi Jenőt választotta meg. A negyedik napon, okt. 26-án egész nap folyt a tanácskozás, hogy a tárgysorozat letárgyalható legyen. Góbi Imre a középiskolai bizottság jelentését mutatta be. Tudomásul vétetett és javaslatai elfogadtattak. Ezután az egyetemes levéltár rendezése és kezelése került napirendre. Az e felett megindult vitából úgy látjuk, hogy evang. testvéreink levéltára is csak olyan Augiás istállója, mint a mienk, és hogy annak rendbehozására ós becsületes kezelésére a költség épolyan nehezen akar fesleni, mint minálunk. A jóakarat mellett különben épen nem nehéz kérdés ideiglenes megoldására csak úgy sikerült, hogy a levéltárnok 1200 K tiszteletdijának felét Sztehló Kornél vállalta magára. Bizony, úgy látszik, nekünk protestánsoknak nem sok érzékünk van könyvtáraink ós levéltáraink kincseinek megbecsülése iránt. Majd a Szeberényi Lajos Zsigmond ellen a kerület által elrendelt fegyelmi eljárás ügye foglalkoztatta a gyűlést. Szeberényi a kerületi gyűlés végzését megappelálta, s az egyet, gyűlés előtt is próbálta magát tisztára mosni ; a gyűlés azonban helybenhagyta a kerület határozatát. A gyűlés egyéb végzett dolgai közül még megemlítjük, hogy a számvizsgáló bizottság jelentése tudomásul vétetett, az 1908. évi költségvetés megállapittatott, a gyámintézet és a lelkészi nyugdíjintézet jelentései tudomásul szolgáltak, a lelkészfiakat segítő egyesület az egyházak támogatásába ajánltatott, a misszió egyesület alapszabályai helybenhagyattak, az evang. orsz. tanáregyesület alapszabályai pártolólag terjesztettek fel a belügyminiszterhez, és bizottság küldetett ki annak tanulmányozása végett, hogy az egyetemes egyház épületében miként volna lehetséges egy diákotthon létesítése. A szokatlanul hosszára nyúlt ülésezést 26-án este Baltik Frigyes püspök hálaadó imádsága rekesztette be. IRODALOM. A „Hozsanna" bővített kiadása. Hozsanna énekes könyv. Összeállította: Victor J. Kiadta a Londoni Traktátus Társulat. Kotta nélkül. Olcsó kötésben 60 fillér. 10 példány 5 korona. Vászonkötésben 90 fillér. Kissé késve jelent meg a Londoni Traktátus Társulat e legújabb kiadása. Az első kiadás példányai már néhány hónapja teljesen elfogytak a raktáron s a második kiadás, daczára a sokoldalú sürgetésnek, mégis csak késett. Ennek oka az volt, hogy a Társulat nem akarta a régi kiadást úgy, a hogy volt, ismét forgalomba hozni, hanem többet és jobbat akart adni az érdeklődő közönségnek. Az első kiadás néhány lényegtelen kibáját könnyű volt kijavítani. Nehezebb volt azonban a kibővítés munkáját eszközölni. Nem azért, mintha időközben kevés új ének keletkezett volna, sőt az új énekek úgy külső, mint építő szépségüknél fogva igen nagy számmal követeltek helyet az új kiadásban. Az eredeti és külföldi, valamint az egyházban használt énekek közül csak 70 énekre esett a választás. Ha a szerkesztő minden új és szép éneket felvehetett