Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-27 / 43. szám

melyek a magok összefüggésökben azt a gyanút keltik fel, hogy a felekezetiesség szelleme készül tanyát ütni közöttünk". Megemlékezett György Endre a ref. lelkészegyesület megalakulásáról is s erre nézve a következő kijelentést tette: „Nem értek egyet azokkal, a kik ezen lelkészegyesülettől bizonyos mértékben féltik az egyház jövőjét. Én a magam részéről azt tartom, hogy nem csak joguk volt külön tömörülni^a protestáns lelkészeknek, de azon fontos teendők szempontjából, melyeket hivatva vannak ellátni, egyenesen kívánatos is, hogy e teendőiket megbeszéljék, a köztük előforduló bajokat orvosolni megkíséreljék. Örömmel üdvözlöm tehát tömörülésöket. Van azonban mindenesetre egy kérésem és egy figyelmeztetésem lelkészeinkhez, különösen azokhoz, kik tagjai lettek az egyesületnek, és ez az, hogy a mi hitelveink szempontjából a papság magában véve csakis maga magát képviseli, vagyis a miként nem lehet, hogy pl. a gondnokok testülete magában reprezentálja az egyházat, ép úgy ez az egyesület képviselheti lelkészeink egyetemes érdeke t, de nem képviselheti egyházunkat, még kevésbé az összes protestáns egyházak egyetemét. Minden esetre szeretném, ha e distinctiót mindig mindenütt figyelembe vennék és akkor a lelkészegyesület állásfoglalásáért nem támadnák a protestáns egyházakat, azon egyszerű oknál fogva, hogy az az egyesületnek és nem az egyháznak nyilatkozata. Ha e kiilönböztetést mindig óvatosan megtesszük, egyáltalán nincs semmi okunk a félelemre s a legnagyobb örömmel lehet üdvözölni az országos lelkészegyesület megalakultát". Ehhez a komoly és helyes nyilatkozathoz csak azt fűzzük hozzá, hogy a lelkészegyesület megtette a distinctiót önmaga és az egyház egyeteme között és óvakodott attól, hogy önmagát az egyház egyetemének, nyilatkozatatait, állásfoglalását az egyetemes egyház nyilatkozatának és állásfoglalásának minősítse. Nincs tehát semmi ok a félelemre. ISKOLA. Háromszázötven éves iskolai jubileum. A soproni evang. Liczeum f. évi nov. 21-én jubileumot ül. Az intézetet most 350 esztendeje alapította meg a protestáns áldozatkészség. Azóta virágzó intézményé fejlődött. Itt tanultak Kiss János, Berzsenyi Dániel, Döbröntey Gábor és más sok jelese a hazának. Petőfi Sándor, soproni katonáskodásakor, szintén élvezte az intézet melegét. Itt alakította meg lelkes társaival együtt Kis János 1790-ben az első ifjúsági egyesületet, a „Magyarországot", a melynek mintájára szervezték a hazai középiskolákban az ifjúsági Önképző köröket. A jubiláris ünnepély napját a rendező bizottság november hó 21-ére állapította meg. Az ünnepi megnyitót Gyurátz Ferenez, a dunántúli ev. egyházkerület püspöke mondja. A meghívottak között van a vallás- ós közoktatásügyi miniszter (vájjon tudomást vesz-e róla ? Szerk.), a tudományos Akadémia s az összes testvérintézetek. Az intézet volt növendékeinek, a mennyiben lakhelyük ismeretes, névre szóló meghívókat küldenek s a mennyiben meghívót nem kapnának, ezen az úton is meghívják az érdeklődőket. A sárospataki ref. theologián a folyó iskolai évben 23 I. éves, 40 II. éves, 18 III. éves, 30 IV. éves, összesen Ili növendék iratkozott be. Felhívás és kérelem. Tisztelt kartárs urak! Bebizonyított tény ma már a magyar ipar hanyatlása, a kivándorlás emelkedése és a külföldi ipar termékeinek nagymennyiségű beözönlése hazánkba. E három szerencsétlenség egymásból folyik és nagy mértékben járul hozzá a drágaság emelkedéséhez s az ország elszegényedéséhez. Kereskedelmi államtitkárunk, Szterényi József,kimutatta a pécsi iparos kongresszuson mondott beszédében, hogy a magyar ipar hanyatlását a kevés inas és segédmunkás idézi elő. Ma, midőn hazánkban minden tényező azon dolgozik, fárad, hogy népünket az iparűzésre szoktassa s ezáltal hazánkat iparosállammá tegye — megakadályozza ezt azon körülmény, hogy évről-évre kevesebb lesz az inas. Közel fél millió önálló kisiparosunknál mindössze 120,000 inas tanul, kik a segédmunkásoknak 50%-át sem képezik. A kivándorlás legfőbb oka a gazdaságoknak gépekkel való berendezkedése, ez pedig fölöslegessé teszi a kézierő egy részét s így a kereset nélkül maradt földmunkások kénytelenek itt hagyni hazánkat. A külföldi ipartermékek beözönlését pedig természetszerűleg kisiparunk csekély termelőképessége idézi elő, mely a segédszemélyzet csökkenésére vezethető vissza. Tisztelt kartársaim ! Ezen állapotokon egyedül a tanítói kar segíthet. A tanító, ki folyton a nép között él, hazafias és nemes munkát végezhet népünknek s azok gyermekeinek ipari pályákra való terelése által. Alulírott, mint a Lakatosmesterek Országos Szövetségének titkára, elhatároztam, hogy nevezett szövetség fölkérésére inas-elhelyező irodát létesítek, melyből a lakatos és egyéb vasműves mesterségekre évente legkevesebb 15—20 ezer, sőt több inast helyeznék el, mert ennyire tehető a kereslet. A tanítóságra, kartársaimra számítok ezen munkában való segédkezésre. Magam teljesen díjtalanul helyezem el a kartársaim által ajánlott fiúkat, akár fővárosi, akár pedig vidéki lakatos vagy más vasiparosoknál inasnak. Azt hiszem, ha a vidéki, különösen a kivándorlás által sújtott vidékek tanítói minden képességükkel igyekezni fognak rábeszélni tanítványaikat s azok szüleit, hogy ipari pályára szánják magukat, illetve gyermekeiket, akkor kellő számú inas elhelyezése által a föntemlített három szerencsétlenségtől s az elszegényedéstől megmenthetjük hazánkat. Ma egyedül az ipari pályán tud a szegény ember gyermeke boldogulni, mert 3—4 év alatt fölszabadulva, kora ifjúságában is tisztességes keresethez, biztos megélhetéshez jut. Jövője, előhaladása, boldogulása biztosítva van Ismételve kérem kartársaimat, szíveskedjenek ezen hazafias és humánus tervemben segítségemre lenni s bárminő fölvilágosításért levelező-lapon engem fölkeresni. Budapesten, 1907. november hó 10-én. Kartársi üdvözlettel: Zombory Béla, a Lakatosmesterek Országos Szövetsége titkára, Budapest, VII., Dohány-utcza 58. — Ezt a felhívást és kérelmet a magunk részéről is a legmelegebben ajánljuk és pedig nemcsak a tanító, hanem a lelkész uraknak is szives figyelmébe. Nagy ideje volna már, hogy eddig csupán földműveléssel foglalkozott, de abból már megélni nem tudó népünket a tisztességes exisztencziát biztosító ipari pályákra irányítsuk, s ebben a dologban a lelkész és a tanító urak tehetnének legtöbbet. GYÁSZROVAT. Szászy István, a pócsinegyeri ref. gyülekezetnek 46 éven át volt érdemes lelkipásztora, folyó hó 19-én, életének 72-dik, lelkészi szolgálatának 47-dik évében, hosszas szenvedés után jobblétre szenderült. Legyen áldás emlékezetén!