Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-27 / 43. szám

„Az Igét hallották azelőtt sokan, de nem hallgatták meg, nem fogadták be, csak kevesen. Őszintén szólva, a mai állapotot jobban szeretem, mert tisztább, világosabb.'1 „Régen abban az illúzióban voltunk, hogy íme az emberek keresztyének, mert a hit külső formáinak eleget tettek. Ez a keresztyénség azonban nem vetett gátat a részegeskedésnek, nem korlátozta a törvénytelen gyerme­kek számát, sem a fösvénységet, sem a kereskedelem fogásait, sem a családok gyűlölködését, sem a politikai raffinériákat, sem a megtűrt bűnöket. Amaz illúziónál jobb­nak tartom az új szituácziót; legalább tájékozódhatunk." „Legyen világosság és lőn világosság". Az Úr el­választá a világosságtól a sötétséget. Elismerem, hogy van ebben megdöbbentő ; félek, hogy Krisztus egyházára fájdalmas kor következik, de hát a tisztázott helyzet mégis többet ér! Az egyház a holt tehertől megszaba­dulva, a veszély által ösztönöztetve, azzá lesz, olyanná lesz, a minek és a minőnek lennie kell „U. i. Ne értsenek félre ! Az aggodalom érzésével nézem én a vallástalanság terjedését, azt siratom is, de a jelennek megmérésére mérléket keresvén a múltban, Izrael népének történelméből azt olvasom, hogy ott a haladást ugyanezen bajok mozdíták elő. „Elhagytak engem, élő kútfejet és magoknak kutakat ástak, beom­lott kutakat, melyekben nincsen víz". „Az evangéliumban való előrehaladásnak első fel­tétele, hogy a helyzet a maga valójában álljon előttünk. Bármily fájdalmas lenne is a válság. .. áldjuk az Istent. Az igaz helyzet felismerése mindig előhaladást jelent az illúzióhoz képest". Közli: Dr. Pruzsinszky Pál. BELFÖLD A ref. egyetemes konvent ülései. Részint a zsinat előkészületei, részint a megalkotott törvények végrehajtása szokásossá tette az utóbbi évek­ben, hogy a konvent egy évben kétszer is ülésezzék. Ez az utóbbi ok tette szükségessé jórészt most is, hogy az elnökség a folyó évben is immár másodszor tanács­kozásra hívja össze a konvent tagjait. A lelkészi nyug­díjintézeti törvény, a mint igen jól tudjuk, nagy terheivel nem nyerte meg az érdekeltek rokonszenvét. Szüksége forgott fenn tehát annak, hogy a konvent a végrehajtás mikéntje tekintetében olyan nyilatkozatokat tegyen, illetve határozatokat hozzon, a melyek az aggodalmaskodókat és panaszkodókat lehetőleg megnyugtassák. Megoldandó kérdésként állott a konvent előtt a konventi központi épület emelése és a konventi központi iroda szervezése s. S ezeken kivül tárgysorozatra került még egy csomó adminisztratív ügy is, a melynek elintézése szükségessé tette a konvent egybehívását. Kíváncsian vártuk azt is, hogy vájjon a konventi elnökség szóvá teszi-e a lelkészi egyesület ügyét s ha szóvá teszi, milyen álláspontot fog elfoglalni? A meg­nyitásnál azonban elmaradt minden elnöki megnyitó és így a lelkészegyesület felől való véleménynyilvánítás is, a mit csak helyeselni tudunk a jelen körülmények között. Az ülés okt. 22-én, délelőtt 10 órakor a reform, főgimnázium nagytermében vette kezdetét, Kun Bertalan lelkészi elnök buzgó imádságával. Ennek elhangzása után báró Bánffy Dezső világi elnök, üdvözölvén a meg­jelenteket, minden beszéd nélkül megnyitotta az ülést. Az alakulás formaságain átesvén s az egyet, tan­ügyi bizottságba, dr. Ballagi Géza helyébe dr. Finkey Ferencz sárospataki jogtanárt választván meg, rátértek a tárgysorozat elején helyet foglalt különböző jelentések tárgyalására. Minden vita nélkül, egyszerűen tudomásul vették, hogy a kerületek megalkották az egyetemes adó­alapi végrehajtó-bizottságokat; hogy a kultuszminiszter kiutalványozta a folyó évre a 200,000 korona évi segélyt, a tanári fizetések kiegészítésére szolgáló összeget és a három millió újabb segélyből már az idén esedékes egy millió koronának a ref. egyházat illető részét, 698,800 koronát, a melyből az egyet, adóalapnak esik 489,160 kor., a lelkészi nyugdíj- és özvegy árva gyámintézetnek 133,333 kor. 34 fillér, a közigazgatási alapnak pedig 76,306 kor. 66 fillér. A kultuszminiszternek ama leiratát, a melyben azt kívánja, hogy a közalapi végrehajtó­bizottság elnöke a közalap jövedelmeinek felhasználásá­ról a jövőben, minden évben lezárt, okmányolt szám­adását a konvent jóváhagyása után két példányban mutassa be és csatolja ahhoz a földhitelintézet által kiállítandó tőkeálladék-kimutatást is, a közalapi végreh. biz. javaslata alapján a prot. közös bizottsághoz tették át, az egyöntetű eljárás megállapítása végett. Tudomásul vette a konvent, hogy a kultuszminiszter a káplántartási kongruát 45,000 koronára emelte fel; azt azonban már nem fogadta el a konvent, hogy a miniszter ezt az összeget olyan átalányösszegnek kívánja tekinteni, a melynél nagyobbat nem hajlandó utalvá­nyozni. íme, egy újabb példája a kultuszminiszter ár jóindulatának. Szerzeteseknek, apáczáknak felsegélésére, a nagy egyházi javadalmasoknak a róm. kath. lelkészi .kongrua rendezése alól felmentésére van pénz az állam­kasszában, de a prot. egyházak segélyezése, a kultusz­miniszter szerint immár „nyugvó pontra jutott", azaz elérte a maximumát! A konvent azonban, nagyon helye­sen, nem fogadta el ezt a miniszteri álláspontot és el­határozta, hogy felterjesztést intéz a kultuszkormányhoz az iránt, hogy a káplántartási kongrua ne átalányösszeg­ben, hanem a tényleges szükségletnek megfelelőleg utal­ványoztassék, elég garanczia levén a konvent arra nézve, hogy a káplántartási kongruában csak azok részesülje­nek, a kik arra valóban rá vannak szorulva. Ugyanezzel az íigygyel kapcsolatban került tárgya­lás alá a dunántúli kerületnek ama felterjesztése, a mely szerint káplántartási kongrua volna kérendő az olyan lelkészek részére is, a kik nem kongruások ugyan, d^

Next

/
Thumbnails
Contents