Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-27 / 43. szám

megállapítása, hogy valaki többszöri szolgálati helyváltoztatások esetén milyen javadalomban részesült, igen bajos és a kezelést rendkivül bonyodalmassá is tevő volna, s különben is nem esik méltatlanság senkin, ha visszamenőleg a legutóbb élvezett javadalom után fizeti meg a járulékokat, mert azoknak ellenében nyugdíja is a legutóbb élvezett javadalom alapján állapíttatik meg. Ismételjük tehát, liogy nézetünk szerint a konvent megtette a végrehajtás körében mindazokat a könnyítéseket, a melyeket megtehetett. Egy igen fontos pont és az abban foglalt elégtelen intézkedés maradt csak változatlanul. Ez a törvény 20. §-a, a, mely az özvegyi évjáradékot 500 koronában állapítja meg, nagy eltéréssel más nyugdíjintézetek ama rendelkezéseitől, a mely szerint az özvegyet fele illeti meg annak az összegnek, a melyre a férj, mint nyugdíjra, igényt tarthatott volna, Ezen változtatni azonban most nem állott módjában a konventnek. Hisszük azonban, hogy ha a konvent látni fogja a nyugdíjintézet megerősödését és mérlegelheti annak teherbíró képességét, segíteni fog ezen a bajon is, annyival is inkább, mivel a törvény az özvegyi évjáradék fokozására szabad utat nyit. Az egyetemes konventet és a könnyítésekre nézve javaslatot tevő végrehajtó-bizottságot csak elismerés illetheti a tett intézkedésekért. A jóakarat megvolt bennök; a mit megtehettek, megtették s hogy többet nem tehettek, nem rajtok, hanem a a viszonyokon múlt; ezeken a viszonyokon pedig maga a zsinat sem változtathatott volna. Talán maradtak még kielégítetlen kívánságok; de a leglényegesebbek megnyerték lionoráltatásukat s hisszük, hogy az eddigi panaszolkodásokat és nyugtalanságot a békés megelégedés és a jövő iránt való bizalom fogja felváltani. Adja Isten, hogy a nyugdíjintézet legyen áldásává mind a lelkészi karnak, mind magának az anyaszentegyháznak. Hamar István. Kérelem a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság megerősítése érdekében. A M. P. I. T. 1889-ben arra a czélra alakult, hogy az egyházi irodalmat evangéliomi szellemben művelje, magyarnyelven népszerűsítse és a nagyközönség körében terjessze, hogy így a keresztyén vallásos és erkölcsös életet irodalmi úton ápolja és feilessze. Erre a czélra részint tudományos, főleg egyháztörténeti műveket (Tudományos könyvek, 24 kötet, Egyháztörténeti Adattár, 6 kötet) és tudományos havi folyóiratot (Protestáns Szemle, 19 kötet) ad ki, részint népies vallásos füzeteket ^{Koszorú czímen eddig 140 füzet) és népszerű valláserkölcsi munkákat {Házi Kincstár, eddig 8 kötet) készíttet és terjeszt. A tudományos könyvek ós a folyóirat kiadási költségeit a társulati tagok (számuk ezerötszáz) tagdíjai és az alapítványok (befizetve mintegy hatvanezer korona) kamatjai fedezik; de a két népszerű kiadványsorozat (a Koszorú és a Házi Kincstár) csak a nagyon szerény Károli-alapra (eredetileg is csak ötezer korona) és a kiadványok évi forgalmára van fektetve. Ebből a kettős forrásból eddig is csak úgy voltunk képesek az előállítás költségeit fedezni, hogy boldogult elnökünk, Hegedűs Sándor, 13 éven át minden esztendőben 900—1000 koronát adott a Koszorú írói díjaira. Ál lott emlékű elnökünk halálával ez az utóbbi forrás teljesen megszűnt s ezzel a hét legnépszerűbb kiadványunk súlyos válságba jutott, mert a Károli-alapnak 1906. decz. 31-ón immár kétezer koronára lefogyott forgótőkéjét az 1907. évi költségek teljesen fölemésztik. Társulatunk igazgató-választmánya s ennek javaslatára a közgyűlése is, mikor e leverő helyzetről értesült, egy szívvel-lélekkel arra határozta magát, hogy a Károlialap megerősítése s ezzel a Koszorú és Házi Kincstár cz. kiadványok biztosítása érdekében minden tőle telhetőt megtesz: gyűjtést indít, segítséget kér s a forgalom fokozását teljes erővel munkába veszi. Mert azt tartja : Isten és az egyház és a nemzet ellen való vétek volna, hogy ezek a nagy áldással működő kiadványok megszűnjenek. Hálátlanság volna Hegedűs Sándor emléke iránt, hogy a mit ő egymaga példás áldozatkészséggel éveken keresztül meg tudott tenni, azt az áldozatot a másfélezer tagból álló Társaság és a negyedfél millióból álló két protestáns egyház közönsége meghozni ne tudná! Hisz ezek a kiadványok (Koszorú, Házi Kincstár) a magyar protestáns népnek és ifjúságnak valóságos lelki erőtáplálékai lettek. Társadalmi és irodalmi igehirdetői az evangéliomnak, írásos tolmácsai ós terjesztői az evangéliomi keresztyén kultúrának. Sőt egyebek is. Irodalmi ellenszerei a megdöbbentően terjeszkedő nemzetsorvasztó klerikálizmusnak ós a hitromboló nemzetközi szocziálizmusnak; kipróbált erejű hitvédő bástyák, lángnyelvű sajtóapostolok, a melyeknek nemcsak megszűnését nem szabad engednünk, hanem minden erőnket ki kell fejtenünk azok megszilárdítására, hogy nemzetépítő és erkölcsnemesítő munkájukat minél szélesebb körben és minél nagyobb erővel folytathassák. Nekünk erős meggyőződésünk, hogy a M. P. I. T.-nak s közelebbről ezeknek az evangéliom népszerűsítő kiadványoknak megszilárdítása magyar protestáns egyházunknak elsőrendű érdeke és erkölcsi kötelessége. Ezeknél az okoknál fogva, társulatunk közgyűlésésének megbízásából, tisztelettel és bizalommal felkérjük összes hitfeleinket, egyházközségeink, egyházmegyéink és kerületeink elöljáróit, de különösen a M. P. I. T. tagjait 1-ször arra, hogy a Károli-alapra alapítványt, adományt, vagy tetszés szerinti évjáradékot szíveskedjenek 85*