Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-29 / 39. szám

/ ben, hogy a 48- XX.-ban tényleg nincs és sohasem is volt a szekularizácziónak olyan gondolata, hogy a felekezetek kezében levő egyházi és iskolai vagyon elvétessék, s hivatkozott e tekintetben a 48. XX. megalkotásának történeti aktáira. A kongresszus a 48. XX. végrehajtásának követelését írta egyebek közt programmjába ; de ha e mellett meg akar maradni, akkor Kutass és Ferenczy javaslataihoz nem csatlakozhatik, mivel azok nem tartoznak a 48. XX. végrehajtása keretébe, hanem egészen független és attól különálló követelések. Kutass határozati javaslatának az a törekvése, hogy az egyházi kötött birtokoknak a kis emberek kezébe juttatásával nagy nemzeti és szocziálpolitikai kérdések oldassanak meg, méltánylandó ugyan, de megoldható az az egyházi és iskolai vagyon elvétele nélkül, a parczellázás és a hosszú lejáratú vagy épen örök bérletbe adással is. S gondolja meg a kongresszus a döntés előtt azt is, hogy ha a szekularizáczió francziás módját követeljük, annak megvalósulása esetén a mi egyházi és iskolai vagyonunk is elvétetnék. Nagyon szép elv a „szabad egyház a szabad államban", valamint az is, hogy „semmit nekünk, mindent a nemzetnek", de vegyük komoly megfontolás alá, hogy mi sors várna reánk a francziás szekularizáczió és az állam és az egyház elválasztása esetén. Vagy az, hogy az állam fizetné összes egyházi és iskolai szükségeinket, de ebben az esetben vége volna minden egyházi és iskolai autonómiának és az államtól teljesen függő helyzetbe jutnánk; vagy az, hogy teljesen magunkra hagyatván, a magunk erején kellene magunkat fentartanunk. Vájjon ma, a mikor úgyis a felett panaszkodunk, hogy híveink nem bírják már a terheket, és arra törekszünk, hogy ezeket a terheket lehetőleg csökkentsük: a teljes összeroppanás és tönkremenés veszedelme nélkül bele merhetnénk-e menni a szeparáczióba?! A teljes szeparáczió és minden állami anyagi támogattatás megszűnése mellett, ha meglevő institúczióinkat meg akarnánk tartani, híveink terhei megsokszorozódnának s ez csak megsemmisülésünket vonhatná maga után. Maradjunk meg tehát a törvény álláspontján és annak intencziói mellett. A 48. XX.-ban benne van a szekularizáczió is, de nem a franczia rendszer szerint, hanem úgy, hogy az állami eredetű javak ilyenekül tekintessenek és azoknak kezelése, jövedelmeztetése, felhasználtatása szigorú állami ellenőrzés mellett történjék. Ennél tovább nem mehetünk, ha csak harczot és veszedelmet nem akarunk felidézni. Kutass és Ferenczy indítványa mellőzésével, ajánlja határozati javaslata elfogadását. Kutass Bálint szerint a 48. XX. végrehajtását követelni képtelenség és istentelenség; mert az, a felekezeti vagyonnak a felekezetek kezében hagyása mellett, csak az állam terheit szaporítaná, holott népünk már ma sem bírja az állami terheket s másutt keres magának jobb hazát. Fentartja és ajánlja határozati javaslatát. Ferenczy Gyula sajnálja, hogy az előadó az ő javaslatához nem járult hozzá, de a már elmondott okoknál fogva azt továbbra is fentartja. Miután Hézser Emil az előadói javaslat III. pontja mellett felesleges indítványát visszavonta, a kongresszus általánosságban és a részleteket illetőleg egyszerre szavazott s az előadó határozati javaslatát fogadta el, Ferenczy Gyula pótló javaslatával együtt. így Kutass Bálint határozati javaslata mellőztetett. A kongresszus tehát, bár emelkedtek hangok mellette, egyáltalában nem írta zászlajára a szekularizácziót. A kérdést nem ejtette ugyan el teljesen, mert hiszen a választmányt megbízta annak tanulmányozásával, de meg vagyunk győződve a felől, hogy ha ez a tanulmányozás igazán alapos és jót és rosszat elfogulatlanul mérlegelő lesz, abból egyáltalában nem a Kutass Bálint javaslata fog kibontakozni, hanem csak egy olyan álláspont, a mely a Hamar-féle elfogadott határozati javaslatnak tovább fejlesztése lesz, abban a tekintetben, hogy az állami eredetű egyházi és iskolai vagyon olyatén jövedelmeztetésére mutat reá, a mely, míg a vagyont sértetlenül megóvja, másfelől nagy szocziálpolitikai kérdések szerencsés megoldására is elsegíthet. Öt perez szünet után Nagy István előadó szólott hosszabb tanulmányban a lelkészi fizetések rendezéséről és végül azt a határozati javaslatot terjesztette elő, hogy az országos lelkészegyesület készíttessen egy bizottság által munkálatot, emlékiratot és azt küldje meg csatlakozás végett az összes református, esetleg lutheránus 3gyházmegyei lelkészértekezleteknek. Az összes csatlakozottak nevében készített emlékiratban forduljunk a Konventhez tiszteletteljes, de nyomatékos kérésünkkel, hogy ezen hatóságunk a legsürgősebben váltsa valóra az egyházi törvény I. czikk 114. §-ában kimondott minimális fizetést és korpótlékot. Benedek Pál arra nézve terjeszt be indítványt, hogy a fizetésrendezés már az 1908-dik év január 1-től kezdődjék és ez iránt a kultuszminiszter és a képviselőház kerestessék meg; továbbá az iránt, hogy miután a kongruás lelkészeknél eddig nem tétettek meg a törvény 11. §-a által megengedett összes levonások és ennek következtében a kongruás lelkészek nagy károsodást szenvedtek, kerestessék meg a kormány a hiány sürgős pótlására. Az előadói és a Benedek-féle javaslatokhoz Kiss Lajos, Szuhay Benedek, F. Varga Lajos és Hamar István szóltak hozzá. F. Varga Lajos azt a közvetítő indítványt tette, hogy ha a konvent nem tenné magáévá a lelkészi fizetések rendezésének sürgetését, akkor forduljon az egyesület a kormányhoz és a törvényhozáshoz. Hamar István, a 48. XX. végrehajtására vonatkozólag már meghozott elvi határozat alapján azt hangsúlyozta és az előadói javaslatba annak bepótlását kívánta, hogy a konvent sürgesse a fizetésrendezést a kormánynál ós a törvényhozásnál „addig is, míg az egyház azt, a 48. XX. végrehajtása mellett, belkörűleg eszközölheti". Nagy István előadó záróbeszéde után a kongreszszus az előadói javaslatot fogadta el, a Hamar-féle pótlással, Benedek és F. Varga javaslatait pedig mellőzte, meg lévén a felől győződve, hogy a konvent a lelkészi fizetések rendezését komolyan sürgetni és megoldani igyekezik. Ezzel a délelőtti ülés berekesztetett. Délután, mivelhogy a múzeum nagyterme nem állott tovább rendelkezésre, az egyházi elöljáróság engedélyével, a gyűlés a ref. főgimnázium nagytermében folytatódott és fejeződött be. Ekkorára a kongresszus tagjai már jó nagy részben eloszlottak s a kongresszus jelentékenyen lefogyott. Pedig még fontos tárgyak voltak hátra, a melyeknek megvitatásánál bizony jó lett volna, ha a higgadtabb elemek is jelen vannak. Péter Mihály előadó a kivándorlás kérdését és annak ellenszereit fejtegette, beható tanulmányon alapuló előadásában. Határozati javaslatában kimondani kérte: 1. a kötött birtokok parczellázását és azoknak vagy eladását vagy örök bérletbe adását; 2. a kis emberek terheinek a helyesebb adórendszer útján való könnyítését ; 3. az iskolázás intenzivebbé és hazafiasabbá tételét; 4. a papságnak a szocziális tevékenységre felhívását és 5. a korcsmák vasárnapi bezárását. Kontra Aladár az előadói javaslatot még az uzsora-és a végrehajtási törvény revíziójának sürgetésével kívánta megtoldani; Benkö Albert pedig, a saját munkálkodásá-