Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-22 / 38. szám

és a módokat és eszközöket, a melyekkel az óhajtott czélokat elérheti. Ez a többség, mind az alapszabályok megalkotásánál, mint fontos határozatai meghozatalánál megbizonyította, hogy a lelkészegyesíilet sem státus nem akar lenni a státusban, sem nem akar frontot vetni a hivatalos egyháznak, sem pedig a hierarchia és küriarchia harczát nem kivánja felidézni. Ezen a komoly és megfontolt magatartáson, a kongresszus vége felé, egy mellékesnek látszó, de a kálvinista papság politikai érettségét és jó ízlését illetőleg, szerintünk fontos kérdésben, esett ugyan egy szépséghiba, de azt talán eltörli majd az idő és a jobb belátás ! Időnk s terünk nem engedi, hogy a kongresszus egész lefolyásáról most számot adjunk. Azért egyelőre csak az előkészítő-bizottság üléséről az és első napot illetőleg referálunk. A 12-es előkészítő-bizottság 17-én tartotta meg tanácskozását a ref. főgimnázium nagytermében. A kik e tanácskozás külső képe után akartak volna ítélni, a legméltóbb aggodalommal tekinthettek volna a kongreszszus magatartása és határozatai elé ; mert bizony ez a tanácskozás, annak következtében, hogy a megjelent érdeklődőknek is megadatott a tanácskozás joga, igen zavaros, igen zajos volt és nem nélkülözte az élesebb hangokat, sőt összeütközéseket sem, a melyek annyira elfoglalták a drága időt, hogy a 12-es bizottság, délelőtti és délutáni ülésezésében csak úgy tudott teendőin átvergődni, hogy végre magok a bizottságon kívül álló érdeklődők mondottak le a tanácskc zásban való részvételről. A bizottság mindenben egyértelmű megállapodásra jutott, csupán egy kérdésben döntött a szótöbbség, a mely kérdés erős ütköző pontjává vált a kongreszszus végén folyt tanácskozásoknak is. A kongresszus szept. 18-án a Kálvin-téri templomban tartott istentisztelettel vette kezdetét. A templomot csaknem egészen betöltött kongresszusi tagok ajkán hatalmas erővel zendült fel a 37. dicséret 1. verse invokácziónak, majd a 135. zsoltár 1. és 6. verse közéneknek. Ennek elhangzása után dr. Balthazár Dezső hajdúböszörményi esperes-lelkész lépett a szószékre és erőteljes, az alkalomnak és a közhangulatnak megfelelő imádság után, II. Móz. 20: 3. verse alapján tartott, tartalmában mély, előadásában komoly méltóságú s mindenkire mély hatást tett alkalmi egyházi beszédet. Miután e beszédet jövő heti számunk egész terjedelmében hozni fogja, méltatásába nem bocsátkozunk, de előre is felhívjuk reá olvasóink komoly figyelmét. Az istentiszteletet a 137. dics. 6. versének eléneklése rekesztette be. Istentisztelet végeztével, zárt négyes sorokban, impozáns menetben a Nemzeti Múzeum nagytermébe vonultak át a kongresszus tagjai, a kiknek a múzeum lépcsőin elhelyezkedett hatalmas seregéről fényképfelvételeket készített egy élelmes fotográfus. Bevonulva és elhelyezkedve a múzeum nagytermébe, nem maradt egyetlen üres hely sem s még a karzatokat is egy részben a kongresszusi tagok foglalták el. Ilyen zsúfoltságot, ily tömött padsorokat ez a terem alig látott egynéhányszor, legfelebb a 48-as időkben és az egyházpolitikai törvények főrendiházi letárgyalása alkalmával! De ha ekkora sereget látott is valaha ez a régi, híres terem, olyat még bizonyára nem hallott, mint a mit hallott akkor, a mikor a benne helyet foglalt sereg ajkán, falakat és egeket ostromló erővel felzendült a „Te benned bíztunk eleitől fogva!" Ha az élettelen dolgok látni és hallani tudnának, akkor a múzeum régi, híres, de ma már hallgataggá vált terme bizonyára felébredt volna szendergéséből e hangok hallatára s szemei ámuló csodálattal szemlélték volna a régi vendégeknek csillogó díszruhái és főpapi talárjai helyén az új vendégek egyszerű öltönyeit és a kálvinista papnak komoly, prófétai palástját! Az ének után Morvay Ferencz, az előkészítő-bizottságnak az elnöki széket, elfoglalt elnöke mondott rövid fohászt, azután pedig, a lapunkban külön közölt beszéddel megnyitván a kongresszust, a 12-es előkészítő-bizottság végzett dolgairól számolt be; a beszámolás, a programúi bejelentése és az előző napi tanácskozás jegyzőkönyvének felolvastatása után pedig letette a kongresszus kezébe a 12-es bizottság mandálumát és felhívta a kongresszust, az alapszabály-tervezet letárgyalása idejére, ideiglenes elnök és jegyzők választására. A kongresszus közfelkiáltással dr. Balihazár Dezsőt ültette az elnöki székbe, jegyzőiül pedig dr. Székely Józsefet és Birtha Józsefet választotta meg. A 12-es bizottság alapszabály-tervezetével szemben Péntek Ferencz egy, a világiakat és a nőket is befoglaló másik alapszabály-tervezetet nyújtott be, a mely egészen eltérő és az őskeresztyénség szervezetét imitálni próbáló módon kivánta volna szervezni a magyar református egyháztársadalmi egyesülést. A kongresszus azonban a 12-es bizottság tervezetét fogadta el a tárgyalás alapjául. Miután pedig részint a Péntek-féle tervezet, részint némely lelkészi körök véleménye, részint egyesek hírlapi nyilatkozatai alapján elvi kérdésként merült fel a szervezkedésbe a világiak be- vagy be nem fogadása, ennek megvitatása és eldöntése végett az elnök zárt ülést indítványozott, a mit a kongresszus el is fogadott. A zárt ülés, bár a leghatározottabban hangsúlyozta, hogy a lelkészek szervezkedésével egyáltalán nem akar hierarchikus tendencziákat szolgálni és fenn kivánja tartani egyházszervezetünkben és egyháztársadalmi életünkben a buzgó világi elemmel való egyetértést és együttmunkálást, mégis, tekintettel a mozgalom előző fázisaira és a lelkészi kar specziális érdekeire, a külön lelkészegye sülét megalakítása és a világiak be nem vonása mellett döntött. Az ülés nyilvánossá tétele után rátért a kongresszus a 12-es bizottság által előkészített alapszabálytervezet megvitatására. A tervezet, némely kisebb, lényegbe nem vágó módosításoktól eltekintve, azzal a változtatással ment keresztül, hogy az egyesület czéljául jelöltetett ki, Balthazár Dezső elnök javaslatára, „a prot. egyházak összes tényezőinek bevonásával országos protestáns szövetség létesítése s ennek alapszabályszerű szervezetén belül az egyetemes felvilágosodás és nemzeti haladás nagy érdekeinek előmozdítása" is; továbbá, hogy a tisztikarban egy ügyvezető titkári állás szerveztetett és végül, hogy a választmány megalakítása, főként az egyházmegyei szervezett lelkészegyesületek és értekezletek bevonása és így az érdeklődés és állandó érintkezés előmozdítása czéljából, akként szabályoztatott, hogy a 112 tagú választmányba 56 tagot a kongresszus választ, 56 tagot pedig az egyházmegyei szervezett lelkészegyesületek, illetve lelkészi értekezletek küldjenek be. Az alapszabály megállapítása és ennek belügyminiszteri jóváhagyásra felterjesztésének elrendelése után a kongresszus a tisztikart alakította meg a következőképen : elnök: dr. Balthazár Dezső, alelnökök: Kiss József esperes és dr. Tüdős István miskolczi lelkész; jegyzők, dr. Székely József szentmártonkátai és Birtha József lévai lelkész; pénztárnok: Csia Kálmán etédi lelkész; ügyvezető titkár : Hamar István, illetve ennek a második napi ülés végső tárgyalásai során bejelentett ilsa után, Ferenczy Gyula, debreczeni főisk. tanár. PÁPA 'ftmám