Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-15 / 37. szám

A felsőborsodi reform, egyházmegye őszi közgyűlése. Egyházmegyénk szokásos vándorgyűlését a regényes fekvésű Martonyi egyházban tartotta meg aug. 27—28-án Vadászy Pál esperes és Ragályi Béla egyházmegyei gondnok elnöklete alatt, hol úgy a tanácsbirák, mint a jegyzői kar, lelkészek úgy mint tanítók és egyházak küldöttei szép számmal jelentek meg. Gyülekezeti ének és Pozsga József segédlelkész áhítatos imája után esperesi rövid fohász, majd gondnoki megnyitó következett, mire a közgyűlés megalakult. Első helyen tárgyaltatott az esperesi rövid félévi jelentés, mely elég megnyugtató képet fest egyházmegyénk szellemi és anyagi életéről. Bízik ugyan az új törvény erejében és hatalmában, de tart különösen a VII. t.-cz.-től, mely szokatlan terhet rak a lelkészek vállaira. Egyházmegyei aljegyzővé Szentmártoni Dániel lelkész választatván, az esküt ünnepélyesen letette s jó reménységgel üdvözöltetett a vezetők részéről. Beerősítettek mint lelkész: Jósvai Dénes Zilizre; mint tanítók: Tóth Kálmán Lakra, Balogi Lajos Sajó-Lászlófalvára. Bekebeleztettek mint segédlelkészek: Pozsga József, Fóris János, Varga Imre, Nagy Lajos. A lelkészértekezleti jegyzőkönyv kapcsán Szuhay Benedek főjegyző felolvasta „az orsz. ref. lelkészi nyugdíjintézetre" vonatkozó észrevételeit a kiküldött bizottságnak, mely munkálatot a közgyűlés minden vita nélkül magáévá tett. E munkálat lényege az, hogy a nyugdíj törvény módosíttassék. Üljön össze a zsinat s ennek életbeléptetését függessze fel mindaddig, mig a lelkészi fizetések és korpótlékok rendezve nem lesznek. A jegyzői kar véleményes javaslata alapján megalkottatott az egyházmegye „Tanácskozási ügyrendijének szabályrendelete is, mely függelék gyanánt a jegyzőkönyv végén olvasható. Hosszasan s behatóan tárgyaltatott a tanügyi bizottság jegyzőkönyve kapcsán a tanügyi elnöki jelentés. A rajzolt kép iskoláinkról elég megnyugtató. Itt-ott tartermek, tanítói lakok épülnek, de bizony a taneszközök teljes mértékben még a legtöbb iskolában nincsenek meg. Sok a kívánni való, a követelés; de a földhöz ragadt szegénység a semmiből a legtöbb helyen nem tud teremteni. Jóleső örömérzéssel vette tudomásul közgyűlésünk, hogy a tanító-egylet Nagy Sándor nevére és emlékezetére 500 koronás alapítványt tett a sárospataki főiskolában, melynek kamatait mindig a sárospataki if.kolában tanuló legjobb felsőborsodi tanító fia kapja.. Az elnökség (Szuhay, Bárczay, Göőz F.) készíti el az alapító-levelet s küldi meg az összeget a sárospataki főiskolának. Érdeklődéssel hallgattuk végig Botos Jézseí tanácsbiró szakszerű fejtegetései az új törvény rái k vonatkozó intézkedéseiről. Kevés módosítással elfogad! ük javaslatait s köszönettel adóztunk neki ezért is, de még azért is, hogy a kegyeleti óv átmeneti intézkedéseiről rajzolt tiszta elfogadható képet. A nyugdíjbizottság tagjai lettek esperes elnöklete alatt: Botos József, Elek József, Szekrényessy Árpád, Bárczay László. Pénzkezelő: Svingor József. Úgy az egyházmegyei, mint a kerületi skontrók letárgyalása után megbíráltuk a tőke-segélykérvényeket. Itt tűnt ki;

hogy milyen szegények vagyunk. Tömérdek a segélyt kérő egyház s kevés a segélyösszeg. Több mint 80,000 korona tőkesegély kellene, csak a mi egyházmegyénkben, hogy düledező templomainkat, iskoláinkat, paplakjainkat rendbeszedlietnénk. 13 egyházat ajánlottunk kisebb-nagyobb segélyre. A segélykérvények száma szintén nagy. Ezeket a segélyosztó bizottság fogja elbírálni s érdemileg tehetsége szerint segélyezni. Sok a segélyért folyamodó szegfr

ny lelkész is. A Sárospatakon 1907. szept. 24—25. napjain tartar dó kerületi közgyűlésre, elnökségen kívül, kiküldettek mint képviselők: Bodnár István, Dávid József, Elek J >zsef, Szekrényessy Árpád, Zsóry Gusztáv, Zsóry György t mácsbirák. Jövő közgyűlésünk helye : Sajó-Kápolna lesz. Szuhay Benedek, egy hm. főjegyző. Közgyűlés Külső-Somogyban. Aug. 28—29. napjain tartotta meg a külső-somogyi egyházmegye — Kőröshegyen — évi közgyűlését. Maga az egyházmegye képe, az utolsó pár év alatt ] ífolyt választások folytán, nagyon megváltozott; példát erre talán egy egyházmegye se tudna felmutatni. Csak néhány év előtt is hajlott korú, ősz pátriárkák tették „csendessé" Külső-Somogyot, s most, kevés kivétellel, ifjú Timotheusok egész serege népesíté be a „Pál"-ok kisded gyülekezeteit. A közgyűlést imával a helyi lelkész nyitotta meg a templomban, s Vécsey Tamás gondnok üdvözlő szavai után felolvasta Kálmán Gyula esperes évi jelentését, a melynek úgy tartalma, mint hangja lekötötte a gyűlés figyelmét. Megemlékezett az 1907. évi XXVII. t.-cz.-ről, az ország — bennünket is érdeklő — jelesei elhunytáról, majd a dunántúliak öröméről: gróf Tisza István főgondnokká történt megválasztásáról stb. Azután az új zsinati törvények életbeléptetése által előidézett új helyzettel foglalkozott. Megyénk életét tüzetesen ismertette. Örvendetes jelenségek szép számmal vannak, pl. ez a húsz ezret alig meghaladó népességű egyházmegye 40 ezer koronát áldozott a mult esztendőben kulturális ós egyéb czélokra. s az áldozat nagyobbrészt Önkéntes ajándékozás. Anyakönyvek rendben. Istentiszteletet látogatják, az úrvacsorázók száma még a régi hit melegéről beszél. Csak azt hallottuk elszomorodva, hogy egy leányegyház-