Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-15 / 37. szám

szó által: A hol a bűn elhatalmasodott, ott az Isten kegyelme még hatalmasabbá lett. 4. Á megszentelődés útján megtudja a lélek azt is, mi a győzelmes imádság. Imádság, a mi nem döczögve megy az Űr trónja felé, hanem rohanva száguld a kegyelem kapujához és megostromolja és meghódítja az Urat a leglehetetlenebbnek látszó kérések megvalósítására, pl. arra, hogy legyen a szövetségeseknek szép nagy házuk Budapesten és más városokban is, s hogy egy sereg megedzett s megszentelt lélek járhasson-kelhessen az országban a tudakozódók megvilágosítására, a kezdők nevelésére, a munka hatalmas szervezésére és mélyítésére. 5. A keresztyén életben előre haladt lélek mind könnyebbé teszi Krisztusnak azt, hogy királyságát érvényesíthesse s a bűn támadásait is mindig lehetetlenebbé tegye. Oh, kezdetben hányszor szerzünk fájdalmat az Úrnak! Hányszor keserítjük meg a Szent Lelket! Hányszor látszik úgy, mintha hiába vettük volna a kegyelmet! Épen elbizakodottságunk hányszor juttat botlásra ! Hányszor teszünk makacsságból olyat, a miről tudjuk, hogy az Úrnak nem tetszik, s még többször mulasztunk el még nagyobb makacssággal olyasmit, a mit ha megtennénk, másoknak is megkönnyítenénk a Jézushoz térést. Később ez az Úrral való ellenkezés mind teljesebb összhangba megy át, s Jézus mindig többször győz bennünk és győzelmei mind dicsőségesebb diadalok lesznek. 6. így jutunk el aztán oda, hogy Jézusért nemcsak a hatalmas prédikátori szó küzd, hanem a még hatalmasabb keresztyén gyülekezeti élet. A félreértések s még inkább a félremagyarázások eltűnnek az Úr gyermekei közül. A szeretet mindig nagyobb lesz, de nem a bűn szeretete. Szavak jönnek az ajkamra, a melyek még jobban hatnak, mint sok ékesszólás, mert az Istennel való élet felséges csarnokának ajtaját nyitják meg, s a ki abba betekint, az megkívánja, nem a szóló dicsőítését, hanem a Jézus által szerzett békét s hogy az Isten ő reá is barátságos arczával tekintsen. E mellett mind többen imádkoznak hittel az Isten országa terjedéséért. Mind többen ismerik fel, hogy testvérek, mert egy Atyjok s egy Megváltójuk van. Mind több szívben éled a Jézus várása s mind több ajkról kél fel az élet által is megbizonyosítva az a hatalmas bizonyságtétel, a mely megenyhíti minden szenvedéseinket, kezesség minden reménységeink teljesedése felől: A Jézus Krisztus tegnap és ma ugyanazon volt; mindörökké is ugyanazon lészen. KÖNYVISMERTETÉS. Ravatalnál. Halotti imádságok és gyászbeszédek. írta: Gulyás Benő mezöcsáthi ev. ref. lelkész. Miskolcz. Kiadja Lővy József fia. Ára 6 korona. Midőn a „Ravatalnál" czímű könyvet olvasgatom, folyton előttem áll Gulyás Benő az ő nemes egyszerűségében s hallani vélem őt, a mint fátyolozott hangjával, de mégis igaz lelkesedéssel, bizonyos tűzzel beszél vagy a résztvevő szeretet hangján kenetteljesen imádkozik. Halotti beszédei és imái — mint prédikácziói is — nem szóvirágok halmaza, hanem a nemesen érző, mások bújában-bajában osztozó s vigaszt nyújtani akaró szívnek gyümölcsei. Sokat írt, sokat dolgozott és pedig nem dicsőségkeresésből, hanem mert a munka mindennapi kenyere volt, mert munkájával használni akart, mert hivő lelke Isten országának keresésében találta meg fáradozásainak jutalmát. Én hiszem, hogy megtalálta és pedig nem csak földi vándorlásában, hanem annak befejezése után is. A hű sáfárra bizonyára több bízatott ott, hol nem e világ szerint mérnek és ítélnek. Előszó helyett az „Igazolás "-ban a következőket mondja: „Azzal az őszinte kijelentéssel kezdem a magam igazolását, midőn „Ravatalnál" czímű munkámat közrebocsátom, hogy erre engem senki nem buzdított; sem azzal nem hitegetem magamat, mintha könyvem valami kiváló értékes volna; hanem hogy mégis átadom a közhasználatnak, azt egyedül azért teszem, mert ma már minden halottat — legalább a tiszáninneni kerületben — a lelkésznek lévén kötelessége eltemetni, s mivel a halálozás a gyermekek közt a legnagyobb mérvű, az eddig megjelent halotti imádságos könyvekben pedig csak csekély számú a gyermekek fölött mondandó imádság: olyan könyvet szándékoztam t. lelkésztársaim kezébe adni, melyben a túlnyomó részt épen az ilyen imádságok képezik. Más oldalról azonban azt is bevallom, hogy nevesebb íróink gyászbeszédeit magam is használtam ; de mert azokat az egyes alkalmakkor meg nem jegyeztem: ma már nem tudom ellenőrizni, hogy mely gyászbeszéd részben vagy talán egészben nem az enyém." A könyv 374 lapra terjed és van benne 28 előfohász, 78 imádság, 21 gyászbeszéd, 75 utóima ós 33 rövid síri beszéd. Az imádságokat szépeknek és használhatóknak tartom, mert hivő és imádkozó lélekből fakadtak és szívhez szólanak. Ha itt és ott olyan kifejezések fordulnak elő, a melyek nem egészen imaszerűek s néhol hosszú körmondatokat használt is szerző: nem tartom olyan hibáknak, melyek miatt el kellene ítélnünk; —ilyen fogyatékosságokat találunk más nagy imaíróink munkáiban is. Az imák, daczára, hogy sok egészen hasonló gyászesetre Íratott, eléggé változatosak, a mi azt bizonyítja, hogy Gulyás Benőnek voltak gondolatai s gondolatait többféleképen ki is tudta fejezni. A nélkül, hogy az imádságok értékét kisebbíteném, a gyászbeszédeket határozottan fölébe emelem az imádságoknak. Míg az imádságoknál kötve érzé magát, a beszédekben a lélek magasabban szárnyal; az élet küzdelme, keserve, fájdalma és gyásza — s az isteni kegyelem ereje, az élő hit vigasza és megnyugvása — mind erőteljes kifejezést nyernek e beszédekben. A könyvhöz dr. Tüdős István miskolczi ref. lelkész írt „Előszót". Az „Előszó"-ból vett pár mondattal fejezem be rövid ismertetésemet: „Tulajdonképen nem is