Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-27 / 4. szám

lyan akarja az általam jelzett irányban a segélyt nyúj­tani, alig hiszem, hogy ezen összeg keretében annak eleget tudjon tenni. Mert hiszen, hogy ne szóljak több­ről, csak az erdélyi egyházkerületről, 63 olyan közsé­günk van, a mely feltétlenül kivánja, hogy anyaegyház­ként szerveztessék. Körülbelül hetven egynéhány ezer korona az, a mi erre a czélra szükséges volna és ezzel a hetven egynéhány ezer koronával ezt a 63 egyház­községet nemcsak a református egyházi életnek, de a magyar nemzeti életnek is lehetne és kellene megmen­teni. Hát ez nagy összeg. Természetesen e 95,000 ko­rona többletet az erdélyi egyházkerület reformátusai a maguk részére igénybe nem vehetik, bárha nem is szük­séges egyszerre az egész összeg, mert hiszen bizonyos számú évek alatt oldható meg a kérdés; de még így, időre felosztva is, tekintettel a többi felekezetek igé­nyeire, én ezt az összeget kevésnek tartom. A miniszter úr talán módját fogja találni annak, hogy póthitel igénybe­vételével, vagy más úton rendezze ezen kérdést, segítse a nemzeti érdekeket, a melyek itt talán nagyobbak, mint a felekezeti érdekek. A rendes kiadások ezen tétele I. pontjának 14. rovatához kell, hogy még szóljak. Ez szól a magyar­országi református és ágostai hitvallású evangélikus egyháznak az 1848. XX. t.-cz. 3. §-a értelmében leendő segélyezéséről. E czélra a miniszter úr a költségvetésbe 1 millió koronát vett fel az 1907. évre. Ez az egy millió korona ebbe a költségvetésbe felvétetett a miniszter úrnak egy irata alapján, a melyet a magyarországi református és ágostai hitvallású egyházak közös bizott­ságának 1904. év elején az 1848. XX. t.-cz. végrehaj­tása tárgyában benyújtott emlékiratára válaszul adott. Ezen iratban, a melynek szószerinti felolvasásával talán nem fogom terhelni az igen t. képviselőházat, a minisz­ter úr azt mondja az 1848. XX. törv.-czikk 2. és 3. §-ára vonatkozólag, hogy a 2. §-t illetőleg ebben a leiratban intézkedéseket tenni nem kiván, azok egy más megoldásnak tartatnak fenn. Ne méltóztassanak rossz néven venni, hogy én kénytelen vagyok most, ebből az alkalomból, a két pro­testáns egyház szempontjából és talán nevében is, be­szélni. Talán bizonyos határig az érdekeltség színeze­tével bír, a mit mondani fogok. Azt gondolom, hogy a legnagyobb tárgyilagosság mellett is kötelességem elmondani, hogy az 1848. XX. t.-czikk 2. §-a, vagyis a teljes jogegyenlőség és viszo­nosság kérdése ezzel a leirattal még megoldva nincs. Felterjesztéseink rendjén a sérelmeknek egy egész soro­zatát hoztuk fel, a melyek feltétlen orvoslást igényelnek. Az 1848. XX. t.-czikk 2. §-ában kimondott elv ma még nincsen végrehajtva, — és ezt animozitás nélkül mon­dom — a törvény értelmében pedig nekünk a végre­hajtást követelnünk feltétlen jogunk van Azt hiszem, a kívánság jogos, és remélem, hogy a miniszter úr maga is fogja keresni az alkalmat, hogy a törvény erre vonat­kozólag is teljes értelmében, és itt hangoztathatjuk, hogy betűszerinti értelmében is — végrehajtassék. Példaképen reámutatott itt báró Bánffy arra, hogy a fővárosban, az 1868. LIII. t.-cz. 23. §-ának ellenére, mily aránytalan a felekezetek községi segélyeztetése; hogy az evangélikus egyház, az arányszerinti 52,900 korona helyett csak 44,900, a református egyház 88,700 korona helyett csak 53,000 koronát kap. Majd pedig így folytatta: Említettem a kérdést, csak azért, hogy a t. minisz­ter úr legyen szíves figyelmére méltatni és a megindí­tott tárgyalások rendjén keresse meg a módját, hogy a két protestáns felekezet által beadott memorandum és későbbi iratok alapján végre egyszer rendeztessék tel­jesen is, az 1848. XX. t.-cz. 2. §-ának megfelelően, a teljes jogegyenlőség és viszonosság kérdése. Az 1848. XX. t.-cz. 3. §-át illetőleg a t. miniszter úr leiratában a két protestáns felekezetnek 3.000,000 korona állandó tételt helyez kilátásba, a harmadik évtől kezdve. Az 1907. évre egy milliót, 1908-ra két milliót vesz fel és az 1909-ik évtől kezdve három millió lesz állandóan a költségvetésben felvett összeg, — az 1848. XX. t.-cz. által megállapított elvnek szem előtt tartásá­val, a nélkül, hogy azt mondaná, hogy ezzel az 1848. XX. t.-cz. betű szerinti végrehajtására vállalkoznék. Kétségtelen, hogy ez az összeg a két protestáns fele­kezet nyomott helyzetén sokat fog segíteni. Beismerem, hogy kérésünk részben való teljesítését jelenti ez, és beismerem, hogy első sorban azoknak a kérdéseknek rendezésére megfelelően felhasználható, a melyeket a t. miniszter úr is leiratában kijelölt. Az az összeg a szerint első sorban az adóterhek könnyítésére használható fel, másodszor a papi nyugdíj­intézet létesítésének biztosítására, harmadszor kisebb összegben a központi közigazgatási költségek czéljaira, a mi szorosan véve ugyancsak a hívek terheinek köny­nyítése, mert hiszen a közigazgatási költségeket a hívek fizetik. Mikor elismeréssel és hálával mondom ezt el, akkor úgy a magam, mint, azt hiszem, az összes két protestáns felekezethez tartozó hívek nevében azt is ki kell jelentenem, hogy ezzel mi a kérdést megoldott­nak nem tekinthetjük. Nem tekinthetjük végrehajtottnak az 1848. XX. t.-czikket sem; nem tekinthetjük azonban kielégítve azokat az igényeinket sem, a melyeket jogo­san állítottunk fel, és a melyek számszerűleg abban az emlékiratban nyertek kifejezést, a melyet 1904-ben az akkori miniszterelnök úrhoz intéztünk és a melyen több, mint hat millió korona igényt mutattunk ki, daczára annak, hogy némely intézményünk czéljaira még szám­szerűleg az igényeket ki nem mutathattuk akkor. Mi úgy tartjuk, hogy az 1848. XX. t.-cz. értelmében ezek­hez a nagyobb összegekhez is jogunk van. A mostani intézkedéssel nem látjuk a kérdést megoldottnak, csak átmenetileg a nyomasztó helyzeten való segítésnek te­kintjük, köszönetünk ós hálánk kifejezése mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents