Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-25 / 34. szám

Meggyőződésem szerint ez képtelen dolog lenne. Én úgy értem, hogy ha valaki 1908-ban visszamenőleg például 14 évre befizette a befizetendőket: akkor 1914-ben már 20 évi nyugdíjjogosultsága leszen. Magános s nyilvános összejöveteleken is volt már erről szó, de a felfogások nagyon különbözők voltak. Szerintem az említett eljárás lehet csak természetes és igazságos, mert a ki többet fizet, annak több jogot is kell adni, mint a ki kevesebb terhet emel. Ugyanazon kategóriába sorozni azt, a ki például csak 1908 jan. 1-én lesz tagja a nyugdíjintézetnek s visszamenőleg egy fillért sem fizetett be, azzal, ki 14 vagy 20 évről is teljesítette terhes kötelességét, a legnagyobb képtelenségnek tartom. Másik megjegyzése a 20. §-ban foglaltakra vonatkozik, melyek szerint az özvegy évjáradéka, tekintet nélkül a nyugdíjas férj által befizetett összegre évi 500 koronában állapittátik meg. Az özvegy és árvák ellátása sokkal fontosabb dolog, ha meg akarjuk őket menteni az Ínségtől és nyomorúságtól. Abból az 500 koronából pedig még száraz kenyér se jut az özvegynek! Még kevésbbé az árvának 100 korona alamizsnából. Az igazság és méltányosság tehát azt hozza magával, hogy a férj által befizetett belépési és évjáradékot útján megszerzett nyugdíjigénynek megfelelő százaléka adassék az özvegynek, a melyből ha nem fényesen is, de annyira a mennyire tisztességesen megélhessen. Arra példát, a mit itt látunk, nem is találunk sehol a világon. Nem alkottak még soha oly nyugdíjtörvényt, a melynek áldását az özvegyre ki ne terjesztették volna. Ez a mi nyugdíjtörvényünk pedig csupán ezen egyetlen §-ánál fogva is átokként fog nehezedni az özvegyek és árvák életére. Igaz, hogy a hivatolt szakasz kilátásba helyezi az özvegyi évjáradéknak esetleges felemelését, de hát ez alig több a semminél. Reménységgel találkozni, a mikor az inség küszöbeinken és a pajzsos férfiú az Özvegyek ajtaja előtt, már nem elég. Ugyancsak a Debr. Prot. Lapban egy 65 évet már betöltendő öreg lelkész írja a következőket: Az országos lelkészi nyugdíjintézeti törvény egyes homályos pontjaihoz annyi hozzászólás és különféle magyarázat volt már a különböző lapokban a nélkül, hogy azok homályosságát és kétségeit eloszlatni sikerült volna, hogy az újabb felszólalás, igazán felesleges, miután csakis a mielőbb összehívandó zsinat — mely egyedül hivatott az általa hozott törvények magyarázására — lesz képes azoknak kétes szakaszait felvilágosítani. Csak az késztet mégis a felszólásra, mivel dr. Baltazár Dezső esperes és Böszörményi Lajos lelkész urak úgy magyarázták a VII-dik törvényczikk 26. §-ának 1., 2. pontjait, hogy a most szotgálatban levő s 65 éven aluli életkorú lelkészek, a nyugdíjintézetbe nem fizetnek egyebet, mint törzsfizetósük 23^ százalékát s ennek az összegnek négyes kamatát, szolgálati éveik számával megszorozva. Míg 65 életévüket már betöltött lelkészek, ha a nyugdíjintézetnek tagjai akarnának lenni, ezenkívül 1 százalékos évi járulékot s ennek 4 százaléko-s kamatát szolgálatbalépésük idejétől, tehát esetleg 39—40 évről, tartoznak befizetni. Ez a magyarázat indít engem a felszólalásra, mert lehetetlennek tartom, hogy a zsinati atyák ilyen képtelen és igazságtalan törvényt hozhattak volna. Igaz, hogy íj az ügyrend 11. §-a világosan kimondja, hogy a 65-dik évüket betöltött lelkészek is, ha be akarnak lépni a nyugdíjintézetbe, ez esetben kötelesek mind a pótló 23 százalék belépési járulékot, mind a szolgálati éveik után járó kiegészítő 1 százalékos tagdíjat 4 százalékos egyszerű kamatjával egész szolgálati idejükre visszamenőleg befizetni: de azt sehol sem mondja, hogy a 65. évet még el nem ért lelkészek ez alól fel volnának mentve. Tehát vagy mindegyik köteles az 1 százalékos fizetésre is, vagy egyik sem. Különös is volna, hogy azon lelkész, a ki 65-dik életévét betölti —mondjuk — ez év decz. 31-én s már 39 év óta szolgál, 2000 kor. évi jövedelem esetén fizessen 23 százalékot 460, K-t, ennek 4 százalékos kamatával 39 évről 716.60: 1177 K 60 fillért Ezenkívül fizessen 1 százalékot tagdíj s ennek 4 százalékos kamatával 39 évről 1205 K 88 fillért tehát összesen 2383 K 48 fillért. Míg azon lelkész, a ki —teszem fel — másnap, tehát, jan. 1-én született, már csak 1177 koronát fizessen, ugyannyi szolgálati év után. Nem is lehet feltenni, hogy a zsinat bölcsesége teljesen ki akarta volna zárni a nyugdíj jótéteményéből a 65. évüket betöltött öreg lelkészeket, mert ez esetben ezt nyiltan hat év múlva veszi kezdetét s mely időt a most már kimondta volna. Hiszen a nyugdíjaztatás úgy is csak 65 éven felüli öreg lelkészeknek legalább 90 százaléka, aligha éri életben s az általuk befizetendő járulékok mind a nyugdíjintézet javára maradnak. Az erdélyi piispökválasztási jog kérdése tárgyában Váró Ferencz országgyűlési képviselő, zsinati tag a következő sorokat küldötte az egyházakhoz: Kegyelem mindnyájunknak és békesség az Istentől! Erdélyi ref. egyházkerületünkben az új Egyházi Törvények immár kihirdettettek és életbe lépnek. Ez bevégzett és bírálatot kizáró dolog. Csakis a törvényes úton eszközlendő jövő fejlődés szempontjából kívánom tehát bizodalommal kikérni elsőben is lelkész atyámfiai figyelmét és érdeklődését az iránt a „további kérdés" iránt, a melyet az Erdélyi Prot. Lap 27. számában jelezni bátorkodtam, s a melyet ottan bővebben is fejtegetni czélul tűztem ki. Ez a kérdés a pnspökválasztási jog kérdése, a melynek jobb megoldását szükségesnek keli látnunk. Tudjuk, hogy erdélyi reform, anyaszentegyházunk első századaiban, a mikor még presbitériumokat szervezni nem is lehetett és a gyülekezeteket a lelkipásztoraik személyesítették: a püspököt, a dolgok természetes rendje szerint, majd a Geleji-Canonok értelmében is, magok soraiból elsőnek, vezetőjüknek a lelkipásztorok összesége választotta. Ez az ők joguk volt, a melyet generális synodusukon gyakoroltak, a fejedelmi megerősítés fen tartásával. Az 1871-iki keletű erdélyi ref. egyházalkotmány a generális synodust megszüntetvén, a püspökválasztás jogát az egyházkerületi közgyűlés ragadta magához ós azt mostanig — mindössze is két esetben •— gyakorolta. Ámde az egyházkerületi közgyűlésen a lelkészi elem feltétlenül kisebbségben vala eddig, s kisebbségben marad ezutánra is; az egyházközségek közvetetlen képviselete pedig mostantól kezdve teljesen meg is szűnik. Mivelhogy a fejlődés rendjén immár a presbiteri rendszer elvei nálunk Erdélyben is meghonosidtak, s ezen elvek szerint- a gyülekezeteknek képét a presbitériumok viselik: természetszerű volna, hogy a püspökválasztás jogát nálunk is — miképen a többi egyházkerületekben történik •— a presbitériumok gyakorolják. Ez hangzik össze az apostoli korszak evangéliomi szellemével. Ez a legtisztább, legközvetetlenebb ós magyarországi egyetemes ref. egyházunkban már rég kipróbált önkormányzati joggyakorlat. Ehhez a közvetetlen joggyakorlathoz hajlik magyar fajunk öröklött szabadságszeretete s történelmi intézményekben megtestesült alkotmányos érzéke. Ez a jog mindenképen megilletné már a mi erdélyi ref. gyülekezeteinket is, melyeknek hitbeli és értelmi nagykorúságát ép úgy el kell ismernünk, vagy ha még fogyatékos volna, ép úgy elő kell segítenünk, intézményesen gyarapítanunk, mint a többi egyházkerületekben, a melyeknél hátrább maradni bizonyára nem