Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-25 / 34. szám

alapon a s.-lelkészi szolgálati évekre nézve is kérhetnék az illetők ugyanezt a kedvezményt, a mi minden számítást alaptalanná tenne. De a törvény is határozottan és ismételten hangsúlyozza, hogy: az után az állás után, a melyre az illető megválasztatott. Hiszen úgy is sokkal kevesebbel járulunk mi a nyugdíjintézet alapjához, mint azok, a kik ezután lépnek be, mivel mi így egyszerűen azon javadalomnak, melyen vagyunk, csak a 23% után járó 4°/0

-os kamatait fizetjük, holott az illetők fizetni fogják az egész fizetés után járó 31

/2°/o"o

t

» lie

m

említvén, hogy azoknak befizetése kamatos kamataival fogja növelni az intézet vagyonát úgy a 33%? m

int a

372

% járandóságuk után. Van még egy, az özvegyekre nézve sérelmesnek látszó szakasza a nyugdíjtörvénynek, nevezetesen a 19. §-nak második fele, mely szerint „A mennyiben a belépési járulék és az 5 évi tagsági díj be nem fizettetett volna a férj elhalálozásakor, az azokból hiányzó összeg az özvegy évjáradékából két év alatt egyenlő részletekben törlesztetik le, illetőleg tartatik vissza". Ezen szakasz alkalmazásban volt és van a gyámintézetnél s mivel látjuk, hogy az ezen szakasz mellett sem tud prosperálni, én ezen szakaszt meghagy hatónak tartom, azonban csakis a jelen alkalmazásában, hogy t. i. ez csak a gyámintézeti 10% belépési rjáulékra és a 2V2

% évi tagdíjra vonatkozik s szerintem a konventre felterjesztés volna teendő a szakasz ilyen értelmezése tárgyában. Mert a milyen jogos az, hogy a nyugdíjintézeti járulékokból pótoltassék a gyámintézet hiánya az egyesítés alkalmával, mivel annak a nyugdíjintézeti tagok családtagjai veszik hasznát, épen olyan jogtalan az, hogy egyenesen a már özvegy nők segélyezzék a gyámintézetet, melynek jótéteményét sem ők, sem elhalt férjük soha nem élvezheti. Van még egy sérelmes szakasz s ez a 24-dik, mely szerint hat árvánál több nem segélyeztetik. Hiszen az adóról szóló törvény kedvezményt ad a többgyermekű szülőknek itt pedig egyenesen a törvény serkenti őket a gyermekek számának csökkentésére. Ennek a szakasznak figyelmen kívül hagyása szintén sürgetendő volna, ínég pedig minél hathatósabban a konventnél. Ezek után indítványom az lenne a tisztelt értekezlethez, hogy tegyen felterjesztést az egyházmegyei gyűlésre, miszerint a megválasztandó egyházmegyei nyugdíjbizottság a fentvázolt alapon vesse ki a nyugdíjintézeti járulékokat s hasson oda az egyházkerületi közgyűlés útján, hogy a Nagyméltóságú Konvent ilyen értelmű és félre nem magyarázható utasítást készítsen vagy készíttessen az összes nyugdíjügyi bizottságok részére. Bisse 1907 augusztus 1-én. Horvát Antal; ref. lelkész. Igénytelen nézetek a budapesti református egyháznak önálló egyházközségekre való felosztása tárgyában. Úgy tudom, hogy a budapesti ref. egyház önálló egyházközségekre való felosztásának eszméjét, mint ezen egyháznak egyik volt presbitere, én pendítettem meg, és e lap 1905. évfolyama 9-ik számában már némileg részleteztem is a felosztás és a továbbra is fentartandó részleges vagyonközösség kivitelének mikénti eszközlését. Legközelebb az illetékes egyháztanács az általa is immár czélszeriínek, sőt szükségesnek ítélt, tervbe is vett deczentralizáczió dolgában tárgyalást indítván s kebeléből a javaslat megtételére egy 15 tagú szervezőbizottságot, ez viszont az előzetes konkrét javaslat kidolgozására egy albizottságot küldvén ki, helyénvalónak mutatkozik ezen nagyfontosságú kibontakozás ügyének minél bővebben való fejtegetése. A tervezett deczentralizáczió s ezzel kapcsolatos szervezkedés tudvalevőleg a főváros Ill-ik közigazgatási kerületében székelő óbudai református Ősegyházra nem terjed ki s ezen a budavári és pestvárosi török helyőrségeknek s velők együtt a hazánk kettős fővárosában hajdan virágzólag fennállott magyar ref. egyházainknak is a XVII. évszázad végén történt kimúlása után mint Pestpilis vármegye, illetőleg az óbudai királyi koronái uradalom területén sokféle hányattatásai közt és meggyökerezett s most már évenkint izmosodó tisztes egyháznak inegbolygatása annyival inkább kizártnak lévén tekintendő, mivel az I. Lipót király Budát és Pestet újra telepítő diplomái által kizárt reformátusságnak Il-ik József császár türelmi pátenséig, majd az 1790/1. évi XXVI-ik országos törvény védelméig Budán és Pesten úgyszólván titkon lappangott magyar reformátusoknak a lelkiekben az óbudai gyenge egyház szolgált menedékhelyül, a fővárosi református egyháznak czélbavett új szervezkedése általában a főváros többi kilencz közigazgatási kerületére vonatkozik. Azonban ezen alkotmányos egyházi szervezkedés kétségen kivül nagy nehézségekkel jár az egyháznak sajátságos helyzetében, de a felmerülő nehézségek szerény nézetem szerint mégis legyőzhetők és le is győzendők s az úgynevezett egyházrészek megszüntetésével a főváros egyes, illetőleg egyházilag egyesítendő többes kerületeiben, ezeknek természeti fekvéséhez és hitfelekezeti létszámaihoz viszonyítva önálló egyháztanácsokkal és saját vagyonkezeléssel bírandó anyagyülekezetek lesznek alkotandók a mostani egyházközségi szabályzat alapul vétele mellett, szerintem a következő beosztással: a) Középponti egyházközségül szervezendő a Duna balpartján a főváros IV. és IX. kettős kerületében s az utóbbinak kültelkein lakó hitfelek gyülekezete azon módosítással, hogy czélszerűségi szempontból idecsatolandó volna a Duna jobbparti, most a II. kerülethez tartozó úgynevezett Kelenföld, tekintve annak a Szilágyi Dezső-téri templomtól ós parochiális épülettől való nagy