Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-11 / 32. szám

Kiskunfélegyháza, Hatvan, Kispest, Lajosmizse s most Pécs. Nemsokára Erzsébetfalva is templomot épit. Mások, mint Törtei, Nyáregyháza, Tolna-Némedi, Bonyhád, Dunaföldvár, Alsóalap ós Ercsi ugyancsak e nemes buzgalomnak s illetve a kongrua-törvénynek köszönhetik, hogy leányegyházból anyaegyházzá szerveződtek s a további fejlődés és virágzás ösvényére léphettek. Mindezekről lehetetlen volt meg nem emlékeznem a pécsi templom felszentelósi ünnepélyével kapcsolatban. Hogy Pécsett is áll már a kálvinista templom és torony : ebben sok tényezőnek van része; de mindenesetre része van egyetemes egyházunknak s egyházi hatóságaink tervszerű s egyesített munkájának is. S ezt hálával isinerik el az egyház jelenlegi vezetői, a kiknek fáradhatatlan tevékenységéről viszont a gyülekezet tagjai tehetnek tanúságot. Örömmel jegyzem fel itt e gyülekezetnek ifjú még, de apostoli buzgoságáról már is ismert lelkipásztorának, Nyáry Pálnak, valamint az egyház főgondnokának, Varga Nagy István, kir. táblai bírónak nevét, e nagy műveltségű s ritka buzgóságú világi férfiúét, a ki kiváló érdemeket szerzett előbb már a szabadkai s nagykikindai ref. egyházak szervezése munkájában is. Rajtok kivül a ma is élő s az ünnepélyen is résztvett Cseh Galamb Gyuláról s a már csak néhai Cseresnyés Sándor kir. táblai tanácselnökről kell megemlékeznünk, mint a kik a pécsi egyház bölcsőjénél annak idején oly gondos szeretettel dajkálkodtak. Az egyház jelenlegi népessége a nagyszámú szórványokkal együtt megközelíti a 2000-et. Többnyire szegénysorsú napszámosok, kézművesek és különféle alkalmazottak. De vannak köztük nagy számmal hivatalnokok s a közéletben fontos állást betöltő egyének is, minők a többek közt: Hardy Sándor, kir. törvényszéki elnök, dr. Kenessey Aladár, kórházi főorvos, az egyház gondnoka, Horváth István, Rauch János főmérnökök, dr. Parragh Antal, dr. Rásky Béla ügyvédek stb. A felszentelés ünnepélyére közelből, távolból sokan sereglettek össze. A szomszédos kálvinista egyházak hívei közül számosan jöttek be a székvárosba, hogy legalább kívülről lássák (mert belőlre aránylag csak kevesen juthattak) a felszentelésre váró templomot. No meg természetesen, dunamelléki egyházkerületünk nagynevű püspökét is látni és hallani kívánták. Baksay Sándor püspök úr július 27-én az esteli gyorsvonattal érkezett meg Pécsre, melynek indóházában a református egyház intelligens presbiterei s ezek nejei, nemkülönben a város és vármegye urai fogadták őt ós velejött feleségét a legszívélyesebb Isten-hozottal. Nendtvich Andor polgármester a város, gróf Benyovszky Móricz főispán Baranya vármegye közönsége, Nyáry Pál lelkész a ref. gyülekezet nevében köszöntötték rövid üdvözlő beszédekkel a friss kedvben közibénk érkezett püspök urat, ki meleg szavakban mondott köszönetet a szíves fogadtatásért. Az üdvözlők sorában ott volt Antal Gábor, a dunántúli egyházkerület nagyérdemű püspöke is, ki szlavóniai egyházlátogatásából a déli vonattal érkezett Pécsre, hogy résztvegyen a gyülekezet örömünnepében, melyet az ő jelenléte csak annál emlékezetesebbé tett. Másnap július 28-án délelőtt 10 órakor kezdődött a templomszentelési ünnepség, melyre nagy számmal jelentek meg a városi s vármegyei közélet előkelő férfiai s a gyülekezet tagjai. Ott volt az evangélikusok lelkésze Jeskó Alajos, az izraelita főrabbi, dr. Perls Ármin is s igen sokan a más felekezetbeliek közül, ám a római kath. egyház képviseletében épnséggel senki. (A meghívottak egyszerűen visszaküldték a meghívót.) A templom belseje a budapesti Kálvin-téri temploméra emlékeztető szószékével s egyszerű, de ízléses festésű falaival s egész berendezésével kedves benyomást tesz a szemlélőre. Megszólalt a szép zengésű orgona s a gyülekezet ajkán lelkesen zendült fel az első dicséret: „ím béjöttünk nagy örömmel ..." Azután leülve a 234. dics. 1—2. versét énekeltük, mire Dányi Gábor kiscsányoszrói lelkész, felsőbaranyai esperes állott az úrasztala elé s mondott ihlett hangon egy kenetteljes, bibliai nyelvezetű, szép és emelkedett szellemű „felszentelő imát". Utána a híres pécsi dalárda adta elő egyik ismeretes karénekünket oly kifogástalan művészettel, minőhöz hasonlót csak ritkán hallani. S most Baksay Sándor püspök lépett a szószékbe s olvasta fel felszentelő egyházi beszédének alapigéjéül a 84. zsoltár egyik versét. Minekelőtte azonban tulajdonképeni beszédéhez fogott volna, néhány bevezető szó után így szólott a gyülekezethez: tegyük mindnyájan kezünket szívünkre s tegyünk vallást a mi hitünkről ekképen: „Hiszek egy Istenben . . s elmondotta végig az apostoli hitformát. (Ez a jelenet a genfi reformátor hazáját juttatta eszembe, mert ott van szokásban a predikáczió előtt e hitforma elmondása, illetve elmondatása a gyülekezettel.) Ezután tért át az ékesszavú főpásztor a felvett szent ige fejtegetésére, szólván a templomról, mint Isten jelenlétének helyéről oly gyönyörű szónoklatban, mely elmét és szívet egyaránt megragadt és felemelt. A szónok előadása voltaképen egyszerűnek, majdnem monotonnak nevezhető; kerül minden hatásvadászatot és mégis ellenállhatatlan varázst gyakorol a hallgatóra, a kit önkéntelenül lebilincsel maga a beszéd a maga igazságával, világosságával, eszmékben, költői képekben és különösen meglepő fordulatokban való gazdagságával. Egyszerű, jól ismert igazságokból valami új fordulattal oly szép és megható tanulságokat von le a mesteri szónok, hogy szívünket egyszerre ellágyulni érezzük. A templomi gyülekezet nagy áhítattal csüngött a főpásztor minden egyes szaván s bizonyára mély megilletődést ós vigasztalást érzett kiki lelkében. Oly jól esett aztán elzengedeznünk: „Legyen te kőfalaidban csendesség és békesség! . . ." E zsoltár után Lukácsy Imre diósviszlói lelkész állott az úrasztala mellé s keresztelt meg egy újszülött gyermeket. Szertartási beszéde rövid, de szép és hatásos volt. A kőtemplom és a gyermekszív közt vont párhuzam oly költői szép és igaz vala, hogy mindenki tetszését méltán megnyeré. Erre 64