Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-06 / 1. szám

„Visszaemlékezései"-ben. Nem, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap nem lett hütelen, sem múltjához, sem Ballagi Mór eszményeihez. Csak azt vette tekintetbe, hogy a fejlődő idő által támasztott újabb viszonyok között mire van szüksége egyháznak és iskolának, hogy nagy eszményeit elérhesse. Minden dolognak — mondja a Prédikátor — megvan a maga ideje. Ideje van a kiszaggatásnak és az ültetésnek; ideje a rontásnak és az építésnek; ideje a kövek elhányattatásának és egy begy űjtetésöknek. Volt idő, a mikor a magyar prot. egyház életében szaggatni, rontani és a romokat elhányni volt a kötelesség, — s ezt a kötelességet híven teljesítette e lap. Eljött azonban az ideje az ültetésnek, az építésnek, a kövek egybegyűjtetésének, s e lap most sem törekszik egyébre, mint hogy kötelességét híven teljesítse. Hogy nem rombolni, hanem építeni akar, s akarja ezt nem emberi bölcseséggel, hanem az örök evangéliom erőivel, a miatt talán senki joggal nem vádolhatja, mert nem új programm ez, hanem csak a régi eszményeknek: az egyház és az iskola javának, felvirágzásának azokkal az eszközökkel való szolgálása, a melyeknek forgatását a szükség és az idő természete követeli. Ebben az irányban kiván haladni a Prot. Egyházi és Iskolai Lap az ötvenedik esztendőben is. Plántálni, építeni kiván, Isten segedelmével, a Krisztus evangéliomának erőivel. Nem fogja azonban kibocsátani kezéből a fegyvert sem, hogy védelmére keljen az egyház és az iskola jogainak, valahányszor arra szükség leend. Nem fogja eldobni a nyeső kést sem, hogy ha egyházunk és iskoláink élő fáján fattyúhajtások nőnek, azokat gondos kézzel, magának a fának veszedelmeztetése nélkül, lenyesegesse. Ehhez a jó szándékú munkához kérjük, Istené után, a magyar protestáns olvasóközönség szellemi és anyagi támogatását. S kérjük különösen a dunamelléki ref. egyházkerületét. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap sohasem volt kizárólag egy felekezet s kizárólag egy kerület organuma. Nem akar lenni — legalább addig, míg gyenge erővel én igyekszem lobogtatni annak zászlaját — ezután sem. De a protestáns sajtó újabb fejlődése, a kerületi egyházi orgánumok keletkezése következtében természetes, hogy e lapnak is legelső sorban azokra kell számítania s azoktól támogatást várnia, a kiknek körében megjelenik s a kiknek ügyeit, érdekeit a legközvetlenebbül figyelemmel kiséri és szolgálja. Különösen számít tehát e lap a dunamelléki ref. egyházkerület elöljáróinak, lelkészeinek, tanítóinak, gyülekezeteinek és iskoláinak jóindulatú támogatasara. Erről az oldalról bizony még sok történhetnék addig, a míg elmondhatnánk, hogy reménységeink teljesedtek. De a mit nem hozott meg a mult, reméljük, hogy Isten segítségével meghozza a jövendő. Adja az Isten, hogy reménységünkben ne csalódjunk! Adjon az Isten olvasóinknak is, nekünk is boldog új esztendőt! Hamar István, szerkesztő. Nyilt levél Vámbéry Ármin úrhoz. Tisztelt Uram! Teljes bizalommal, mely őszinte tiszteletből és szeretetből származik, írom Önhöz e nyilt levelet, azon reményben, hogy közérdekből, a kiváló fontos ügyért, megérdemelt figyelmére méltatja s felvilágosítást adni szíveskedik. Én még régi diákéletemből ismerem Önt, az Ön csodálatos lelki erejét, mely oly nagy dolgokra képesíté. Sokszor olvastam ntazási műveit, lelki szorongással lesve kétséges helyzetéből való szabadulását, fellélegzve, ujjongva győzelmei, diadalai felett. Emelkedett a lelkem, fokozódott önbizalmam az engem is sokszor körülvett életküzdelmek között, ha felragyogott előttem az Ön példája. Higyje el Uram, őszinte és mély rokonszenv köti az én lelkemet az Ön lelkéhez. Mint erős delejáramot, úgy érzem műveinek olvasásánál az Ön lelkének erejét lelkembe áradni, mely emel és utat mutat. Sokszor elgondoltam, hogy a kinek aczélos lelke oly széles mezőn, oly tágas látókörben vizsgálta a dolgokat, jelenségeket, hatásokat, összeköttetéseket s a szűk részletek kalitkájából kiszabadulva, a határtalan tiszta magas látóközpontjába helyezkedhetett, az ilyen egyén ítéleteiben, mintegy kinyilatkoztatásokban, embertársai elé a tiszta igazság magvait hintegeti. Ön a mozgó formák mozgató erőit láthatja. S ez a fő a tudásnál! Ezt sokan ismerik, s azért van Önnek olyan tekintélye, befolyása. Az Ön szava messze hallik, az Ön ítélete messze világít, Olvastam legújabb művét: „Nyugot kultúrája keletenmelyet Tudományos Akadémiánk bocsátott útjára. Már ennek is megvan a kellő súlya. De ennél is nagyobb, hogy ugyanakkor német és angol nyelven is megjelent s e két legnagyobb kulturnemzet útján mintegy az összes emberiséghez, az emberiség érzelméhez szól s lövel új fényt s ez új fényben a fejlődés új alakjait. Olvastam e művet s igyekeztem annak mintegy központi igazságát, gyújtópontját megtalálni. Kérdem egész tisztelettel: Mélyére hatolt ön Jézus életének a bibliában ? Nem a hogy a különböző korokban, a különböző felekezetek kiállították a magukszabta köntösben, hanem a hogy él és viselkedik a bibliában !