Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-04 / 31. szám

Hogy a tantervrevizióra szükség van, mert a szinte 20 (vagy talán több) éves egyházkerületi tantervünk elavult, azt bővebben indokolni fölöslegesnek tartom. Indokolásul rámutatok a többi egyházkerületeknek ez ügyben már tett intézkedéseire. Ezeknek bizonyosan meglesz az a következménye, hogy nemsokára egyházkerületünk is tesz valamit a tantervrevizió dolgában. Inkább tehát fent körvonalazott indítványom utolsó részéről szólok s azt ajánlom az illetékes tényezők figyelmébe. Hogy az eddigi állapot, a midőn minden egyházkerület külön tantervet alkalmazott elemi iskoláiban, mily sok hátránnyal járt a tanítás egyöntetűsége szempontjából, azt mindenki beláthatja, ha az egyes egyházkerületi tanterveket összehasonlítja. Nekem és kollegáimnak, kik Budapesten katechetáskodtunk, ez összehasonlításon kivül tapasztalatok szerzésére is nyílt elég alkalmunk, habár csak a vallástanítás terén is. Jött elénk szatmármegyei vagy Erdélyből való gyermek, ki egész más tárggyal foglalkozott, más beosztásban, mint a dunamelléki, vagy dunántúli. S az ily esetek mindig zavarólag hatottak a tanítás menetére. Czélszerű-e ezt a kerületenként, ahány, annyiféle tantervállapotot továbbra is fentartani ? Van-e valami aggasztó dolog az autonomia szempontjából abban, ha mint a közép- és felsőiskolákra, úgy az elemi iskolákra nézve is az egyetemes konvent szabja meg a tantervet s ezzel az összes ref. elemi iskoláknak az egységes tanterv előnyeit biztosítja? Bizonyára nincsen. S azt hiszem, még azok is, kik elvből minden czentralizácziónak esküdt ellenségei, ebbe a czentralizáczióba könnyen bele tudnának nyugodni. Hiszen az egyetemes konvent, egyházi törvényünk szerint is (VI. t.-cz. 120. §.) „az egész tanügy összhangzatos fejlődését vezeti és irányozza"; s az egyetemes tanügyi bizottságot úgy alakítja meg, „hogy abban minden iskolanemnek megfelelő szakszerű képviselete legyen". Semmi különös hátránya és akadálya nem volna tehát annak, hogy az egyházkerületek az elemi iskolák tantervének egysége érdekében a tantervrevizió ügyét a konventre bízzák s annak sem, hogy ez ügy intézését a konvent a maga hatáskörébe vonja. Most, a mikor az egyházkerületek a revízióval foglalkoznak, kedvező alkalom volna az egységes tanterv megvalósítására; ! tisztelettel ajánlom azért az egységes elemi iskolai tanterv ügyét az illetékes tényezők jóakaratú figyelmébe. j>. Székely József. Felsőborsodi ref. lelkészértekezlet^ közgyűlés. Egyházmegyénk lelkészkedő papsága Edelényben, 1907. júl. 23-án tartotta értekezleti közgyűlését Dávid József lelkész elnöklete alatt, a hol 38 tag jelent meg, rendkívüli érdeklődést mutatva a tárgysorozat egynémely pontja iránt. A templomi ének elhangzása után Nagy Ferencz. damaki ifjú lelkésztársunk imádkozott áhítattal, buzgósággal s emelte lelkünket Istenhez. Erre következett az elnöki megnyitó. Foglalkozott e tartalmas beszéd közállapotainkkal, az új törvény III. és VII. t.-czikkeivel. Az első mérlegelése után különösen a lelkészi nyugdíjintézetet vette bírálat alá s kimutatta, hogy az óriási terheket a különben is szűkösen dotált ref. papság sehogy sem bírja meg. Almássy Lajos elhunyt szendrő-ládi lelkésztársunk felett Farkas József hegymegi lelkész tartott emlékbeszédet. Meleg érzéssel, élénk vonásokkal állította elénk még egyszer a kidőlt pályatársat s letette az elismerés koszorúját a sírra, melyben alussza örök álmait. Szerzőnek köszönetet szavaztunk s fölkérte az elnökség, hogy a beszédet sajátkezűleg írja be az „Emlékkönyvbe", — melynek lapjai: „telnek, telnek, egyre telnek"! A VII. t.-czikkel beadványában Szingor József egyházmegyei t.-biró és dókán, felolvasásában pedig Szuhay Benedek papi főjegyző foglalkozott. Mindketten megegyeztek abban, hogy ez a nyugdíjintézet ilyen alakjában inkább átok, mint áldás volna mi reánk. Terhei alatt összeroskad különösen a mi ref. papságunk. Papi főjegyző arra a kérdésre felel meg: miből fizessen ez a papság? Kimutatja tarthatatlan helyzetét a papságnak, a fizetés elégtelen voltát. Értekezleti közgyűlésünk főleg Bartha Mihály, Csizmadia Jenő, Vadácsy Pál, Ragályi Béla, Barna Gyula és a felolvasók hozzászólásai után kimondja amaz elvi határozatot, hogy: „Bár tisztelettel viseltetik a szentesített törvény és annak rendelkezései iránt, de az országos ref. lelkészi nyugdíjintézet ránk rótt befizetéseit képtelenek lévén teljesíteni, annak végrehajtása mindaddig függesztessék fel, míg az új E. T. I. t.-czikk II. fejezetének 114. §-a pontja értelmében a legkisebb lelkészi javadalom lakáson, kerten és egyházkerületileg megállapított stólán kivül 2400 korona alapfizetés és hat ízben 200—200 korona ötödéves korpótlék nem leend". A nyugdíjintézet sérelmeit, igazságtalan rendelkezéseit, szóval összes kifogásainkat egy Szingor József, Bartha Mihály és Szuhay Benedek biz. tagokból álló küldöttség szedi össze s mutatja ki s úgy terjesztik fel egyházi főhatóságaink [útján a konventhez;

hogy ez a lelkészi fizetéseket rendezze, illetőleg rendeztesse s a végrehajtás pedig függessze fel! Hát hiába: így van ez, ha a 2X2 alapján állva léleknélküli rendelkezéseket tesznek az emberek s a kifogásokat mosollyal kisérik a bölcs törvényhozók! Az egyházi adó-ügy szintén tárgyaltatott. De mert az ügy kellőleg előkészítve nem volt: Vadácsy Pál, Elek József, Barna Gyula, Szentmártoni Dániel lelkészek kiküldetnek, hogy az ügyet tanulmányozva, erről egy jelentést tegyenek az őszi egyházmegyei közgyűlés elé. Ezután tárgyalás alá kerültek a Kerekes János barczikai lelkész indítványai. Miután ezek jórészben olya-