Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-28 / 30. szám

Hogy ezt megtehessük, mindenesetre a tudás mezejére kell lépnünk. De hát mit is félünk a tudományoktól! A keresztyénség mélyen megásott mederben folyik, azt a tudomány útjából ki nem téríti, bár minden tudás kell, hogy beletorkoljék és a kik e méltóságosan hömpölygő vízből adnak, főfigyelmök az legyen, hogy onnan adjanak, hol a tudás egyes ere-patakja felüdíti azt, hogy valóban életet adjanak a léleknek. A hitoktatás így áll hivatása magaslatán, így keresztitlvive nem kell félni, hogy elpusztul ez a nép, mert lesz hite is, tudománya is, de lesz lángoló szeretete egyháza és hazája iránt is, mint a mely kettőt mindenekfelett kell szeretnie, mivel az egyik életében ád lakóhelyet, a másik holta utánra szerez neki örök országot, hol bizonyosan megismeri az igaz hitet, az igazi tudományt és a tökéletes szeretetet. Nagy Ferencz. Vélemények a lelkészi nyugdíjintézetről. E czím alatt egyszerűen csak regisztrálni kívánjuk azon felszólalásokat, a melyek az országos ref. lelkészi nyugdíjintézetre vonatkozólag akár testületek, akár egyesek részéről, direkte vagy indirekte legközelebb hozzánk jutottak. 1. Oróf Tisza István, a dunántúli ref. egyházkerület főgondnoka, a nyugdíjintézet kérdésében levelet intézett a Debreczeni Protestáns Lap szerkesztőjéhez, a melyet átveszünk egész terjedelmében és közlünk olvasóinkkal az alábbiakban: „E perczben veszem b. lapjának folyó hó 13-iki számát s álmélkodva látom belőle, hogy még most, Dókus Ernő és Kiss József felvilágosító czikkei s az esperesi kar f. hó 9-iki értekezletének teljesen világos és preczíz 1.) alatti megállapodása után is fennmaradnak azok a félreértések, a melyek a mily mély, épen olyan alaptalan ellenszenvet ébresztenek lelkészkarunk széles rétegeiben s sötét árnyékot vetettek e valóban közhasznú üdvös intézmény felállításának örvendetes tényére. Talán sikerülni fog az alábbiak elmondásával eloszlatnom minden kételyt az iránt, hogy a nyugdíjintézet kötelezett tagjait a múltra nézve fizetésük 23%-ának s e tőke egyszerű 4%-os kamatainak befizetésén kivül egyáltalán semmi nem terheli. Hogy azok, kik tagjai a gyámintézetnek, nem 33, hanem csak 23%-ot tartoznak befizetni s hogy a 31

/2

% tagsági díjba a 272% gyámintézeti díj beszámíttatik, hogy tehát ebből csakis 1% a

nyugdíjintézet felállításával kapcsolatos új teher, az iránt nem volt s nem lehet kétség senki előtt, a ki a törvény 26. §-ának negyedik és hetedik bekezdését csak egyszer is elolvasta. De igenis vitássá tétetett a tavaszi konventen az a kérdés, hogy az intézet felállításakor szolgálatban állott lelkészek nem tartoznak-é a rendes lelkészi szolgálatban eltöltött évek után 1 százalékot s ennek 4 százalékos kamatait a múltra nézve is befizetni. A végrehajtó-bizottság által előterjesztett ügyrend ezen álláspontnak kívánt érvényt szerezni, a mivel szemben épen e sorok írója igyekezett kifejteni, hogy fizetési kötelezettséget csak a törvény világos rendelkezése állapíthat meg, már pedig a törvény nem csak hogy nem tartalmaz oly általános rendelkezést, hanem az 1 százalék tagdíjnak a múltra vonatkozó befizetését mint kivételt állapítja meg a 65 évesnél idősebb, tehát nem kötelezett tagokra (7. §.), valamint a beszámíttatni kivánt nem rendes lelkészi szolgálatban eltöltött évekre (8. §.) nézve, a miből a törvénymagyarázat elemi szabályai szerint következik, hogy ilynemű befizetési terhet, mint a többi lelkészekre is kiterjedő általános kötelezettséget meg nem állapít. Miután pedig nézete szerint a konvent nincs feljogosítva a törvény rendelkezésein túlmenő terhet róni a nyugdíjintézet tagjaira, kijelentette, hogy az előterjesztett ügyrendet általánosságban elfogadja ugyan, a részletes vitánál azonban azon szakaszok megfelelő módosítását fogja indítványozni, a melyek az 1 százalékos tagsági díjnak a múltra vonatkozó befizetését illetőleg tartalmaznak rendelkezéseket. Ezen előzmény után indult meg a részletes vita, a melynél elfogadtattak a fent jelzett következő módosítások : 1. A 20. §. eredeti szövege így szólott: „Évi tagdíj fejében minden intézeti tag a törzsfizetésnek 3V2 százalékát tartozik fizetni, de a volt gyámintézeti tagoknak a múltra nézve beszámíttatik az általuk már befizetett 2V3

százalék tagdíj és a nekik a múltra nézve csak az 1 százalék pótló tagdíjat kell öt év alatt 4 százalék egyszerű kamattal beszolgáltatniuk." E helyett elfogadtatott a következő szöveg: „Évi tagdíj fejében minden intézeti tag a törzsfizetésnek 371

százalékát tartozik fizetni." 2. A 63. §. eredeti szövege helyett, a mely így szólott: „A járulékok megállapításánál a törvény értelmében azokra nézve, kik már tagjai voltak a gyámintézetnek, 33°/0

-os belépési járulék helyett csak 23% pótló belépési járulékot, a 3 és fél százalék tagdíj helyett (az 1898. előtti évekre) csak 1 százalék pótló tagdíjat kell megállapítani, de az 1908. évtől kezdve minden tagra a teljes 3 ós fél százalék tagdíjat kell kiróni". a következő szöveg fogadtatott el: „A járulék megállapításánál a törvény értelmében azokra nézve, kik már tagjai voltak a gyámintézetnek, a 33 százalékos belépési járulék helyett csak 23 százalék pótló belépési járulékot kell kiróni." 3. A 64. §. eredeti szövege helyett, a mely így szólott: „A régebbi gyámintézeti tagok a 23 százalék pótló belépési járulékot és az 1 százalék pótló tagdíjat 4 százalékos egyszerű kamattal öt év alatt kötelesek be-59*