Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-21 / 29. szám

vásárhelyi vándorgyűlésünkön egyszer már hallotta, az el nem felejti „Krisztus mindenütt" czímű gyönyörű költeményét, sem annak kiváló jelességű szerzőjét. Erdemeit a Bocskay-ódával is csak tetézte s teljes mértékben megérdemelte a közönség meleg ováczióját. Azután gróf Dégenfeld József, mint az egyházkerületi értekezlet világi elnöke, szólt még pár szót s ezzel a Bocskayünnepségek utolsó mozzanata is véget ért. De nem távozhattunk addig az Isten házából, míg programmon kívül bár, de mindnyájunk magasra hangolódott érzületének önkéntelenül engedve & helyünkről felállva, el nem énekeltük : Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar!.. . ... S most búcáúzzunk mi is a derék, vendégszerető, lelkes hajdúböszörményi lakosságtól, melynek körében pár felejthetetlen emlékű, kedves napot töltöttünk. Köszönjük neki, hogy alkalmat adott nekünk is leróni kegyeletes hálánk adóját ama nagy férfiú emléke iránt, kinek első sorban ő s általában a hajdúság, de azután az egész magyar protestáns világ annyit köszönhet. Hálásan köszönjük a derék polgárságnak, hogy vendégszerető hajlékába fogadott, a városnak és a református egyháznak, hogy mind első, mind második napon gazdaglakomát szerzett számunkra . . . Hajdúböszörmény az Alföld egyik tekintélyes, mintegy 25 ezer lelket számláló városa. A kevés számú római és görög katholikusokon kivül jobbára kálvinistaság lakja, mely hosszú időn keresztül hitéhez, hazájához hű vala. De most mintha a szektáskodás és a túlzó szocziálizmus veszedelme fenyegetné. Vajha szívére venné azért azokat a költői szép ós igaz szavakat, miket a díszgyűlés egyik előadója (dr. Kőrössy Kálmán) intézett vala hozzá : „Nagy Bocskay István emléke iránt első sorban ti tartoztok hálával, hajdú hősök ivadékai! Mikor Isten szabad ege alatt, pompázó napfényben, pacsirta szavát hallgatva művelitek a világ legáldottabb rónaságát: gondoljatok e tartozástokra ; el ne feledjétek, hogy áldott határaitokat és a mi ennél is becsesebb, hazátok és lelkiismeretetek: szabadságát nagy Bocskay Istvántól kaptátok. Legyetek mindig oly hívek s oly méltók emlékezetéhez, mint az ő alatta és ő utána lefolyt szabadságharczokban voltatok!" Lévay Lajos. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Egy impozáns német evang. Otthon létesül Palesztinában, az olajfák hegyén. Húsvét ünnepén rakták le az épület alapkövét s 1910 húsvét ünnepén fogják felavatni és nagyszerű rendeltetésének átadni. Ismeretes, hogy az európaiak bevándorlása Jaffába, Bethlehembe, Jeruzsálembe s a szent föld egyéb helyeire a XlX-ik század II. feleben kezdődik. Az oroszok, francziák és angolok után, kiknek ott nagy földbirtokaik vannak (az f angoloknak Beirutban főiskolájuk!), jöttek a németek, eleintén a katholikusok, majd a protestánsok, s a német császári párnak 1898-ban a jeruzsálemi evang. templom felavatásakor tett szentföldi zarándoklása csak erősítette a németek poziczióját és szaporította az alapítványokat, így p. o. a Dormitió nevű kolostor és a Damaszkus kapuja előtt levő hospitium befejezésükhöz közel állanak és Jeruzsálem legszebb műépítményeihez tartoznak. Mindezeket még felülmúlja felséges fekvésénél fogva az Auguszta-Viktória császárné alapítványaként az új Otthon, a melyet legújabban a berlini evang. templomépítő s a német jeruzsálemi egyesület is hathatósan támogat. Mint olvasom, a Gause és Leibnitz berlini műépítészek terve szerint készülő Otthon hatalmas német tornya a keleti jordán földről jövő zarándokoknak majd 100 km.-nyire fogja jelezni az utat Jeiuzsálem felé. A zarándokok befogadása és ellátása mellett a szíriai és palesztinai német evangélikusoknak főleg nagyobb ünnepi alkalmakkor valódi központi találkozóhelye leend az új Otthon. Lesz 50—60 ágya, megfelelő fürdőszobákkal s olvasó- s étkezőtermekkel. Különösen szép hely jutott a templomnak. Az Otthon területe a 70 holdat haladja meg. A templom egyik legmagasabb kupolája 810 méternyire emelkedik ki a holt tenger fölött. A torony, mely egyszersmind kilátó-pontul is fog szolgálni, 60 méter magas lesz. Az óriási épület összes költségei 2.455,000 márkára rúgnak, erre fedezetül gyűjtöttek 1.355,000 márkát, úgy hogy a költségek fedezéséhez még 1.100,000 márkára van szükség. Örömmel jelezzük e dolgokat s német ev. testvéreinknek a szent földön való mozgolódását. Az evangéliom hódító erejét látjuk benne. Mi pedig itt a magyar hazában még a mi Sionunk megépítésében és megvédésében is gyengék és erőtelenek vagyunk akkor, a midőn Róma és az ő pártja már „eredményekről" beszámol az országgyűlésen. Ideje volna immár, hogy fölébrednénk! * * * Bajorországban, a német ultramontánizmus klasszikus földjén erős és sikeres létküzdelmet vív a maroknyi protestantizmus. Anyagi és szellemi fegyverekkel egyaránt küzd drága Sionja érdekében a hatalmas Róma és annak szolgálatkész fekete serege ellen. Ilyen hatalmas fegyvere a hódító „Evang. Szövetség" mellett az „általános prot. lelkészsegítő pénztár", a mely nemrég 2.551,854 márka bevétellel zárta le számadásait. Államsegélye meghaladja az 1.231,438 márkát. A lelkészek évi tagsági díjai igen tetemesek. E nagy bevételből dékáni tiszteletdíjakra fordított 34,405, a lelkészi javadalmazások kiegészítésére 1.169,520, segédlelkészek javadalmazására 27,680, s rendkívüli lelkészi segélyezésekre 28,459 márkát. A diasporára szóló kollekta alaptőkéje 110,985, s a segédlelkészek alapjáé 30 ezer márka. Ezek valóban tekintélyes összegek, a melyek mellett elnémul a mi lelkészi kongruánk ebben a drága hazában. * * * A theol. studium gyökeres reformálására törekszenek Oroszországban. Glubokovszki szentpétervári theol.