Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-14 / 28. szám

mert jól esett lelkemnek rámutatni arra az új életrekelésre, arra a valláserkölcsi és anyagi fellendülésre, a mely a hévízgyörki gyülekezetben, az egyházmegye egyik legkisebb gyülekezetében, az utóbbi évtizedekben, két hűséges lelkipásztora gondviselése alatt végbement. De tettem azért, hogy megnyugtassam a gyülekezet jelenlegi lelkipásztorát a felől, hogy meghívását nemcsak nem tekintjük vakmerőségnek, hanem épen köszönettel is tartozunk neki érte, mert a mit láttunk s tapasztaltunk, az csak bátorításul, lelkesítésül szolgálhatott mindnyájunkra nézve, a tekintetben, hogy valóban higyjünk a szétszórt csontok új életre kelhetésében és a kicsiny mustármagnak terebélyes fává növekedhetésében. Magán az értekezleten, bár nem minden lelkész jelent is meg, tekintélyes számmal sereglettünk össze, Petri Elek budapesti lelkész és Mády Lajos esperes elnökök vezetése alatt. Emlékezetem szerint 28 rendes és segédlelkész és két theol. tanár jelent meg, s a lelkészeken kívül, gróf Ráday Gedeon tanácsbiró és gyülekezeti főgondnokkal élén, néhány világi férfiút is üdvözölhettünk körünkben. Az értekezlet a kis gyülekezetnek renovált és kifogástalan tisztaságú templomában folyt le, a hol rajtunk kivül a gyülekezet presbitériumának tagjai és a hívek közül is többen megjelentek. A 74. dicséret 1—2. versének eléneklése és Petri Elek elnök imádsága után, ugyancsak Petri Elek olvasta fel tartalmas elnöki megnyitóját, a melyben, egyházunk nagy feladatainak megjelölése és a jövőbe vetett reménysége kifejezése után, jelezte azokat a fontos tárgyakat, a melyekkel az értekezletnek foglalkoznia kell Ilyenekül jelölte meg általában az új zsinati törvények életbelépését és ennek keretében az egyházi adózás és a lelkészi nyugdíjintézet kérdéseit, továbbá az országos ref. lelkészegyesület ügyét. Az értekezlet, az elnöki megnyitóban jelzett programm szerint, Mády Lajos esperes ismertetése mellett, legelső sorban is az egyházi törvény III. és IV. czikkével foglalkozott és behatóan megbeszélte azokat az eljárási módozatokat, a melyek az egyházi számadások és költségvetések készítése, az egyházi adókivetés, a közalapi járulékok kivetése ós beszolgáltatása, valamint az egyházi adóterhek csökkentése végett igénybe veendő államsegély körében követendők. A lelkészi nyugdíjintézet ügyét Petri Elek ismertette. Mind az ismertetés, mind az azután elhangzott felszólalások és a közhangulat azt a benyomást tette reám, hogy a lelkészi nyugdíjintézetre vonatkozólag megalkotott zsinati törvény épen nem nyerte meg a lelkészi karnak azt a tetszését és rokonszenvét, a mely pedig egy ilyen nagyfontosságú dolognál felette kívánatos lett volna. Okát ennek részben abban láttam, hogy a lelkészi kar túlságosan terhelve érzi magát a törvény rendelkezései által; másfelől pedig abban, hogy a törvény és az ügyrend rendelkezései, épen a járulékokra vonatkozó pontjaikban, eltérő felfogásokra ós magyarázatokra adnak lehetőséget s a kedvezőtlenebb magyarázat mellett még nagyobbnak mutatják a lelkészek által viselendő terhet, mint a mekkora tulajdonképen. Különösen terhesnek látják a pesti egyházmegyei lelkészek is a 23% belépési járuléknak, a szolgálati évek kezdetétől fogva 4% kamattal való befizetését, s kétségben vannak a felől, hogy vájjon a beszámítani kivánt előző szolgálati évekre nézve befizetendő-e a 31

/3

, illetve 272

0

/ 0

évi járulék is és pedig 4% kamattal-e vagy a nélkül? Ez utóbbi tekintetben nem oszlatták el a kétségeket sem Dókus Ernőnek e lap mult heti számában megjelent czikke, sem az értekezleten, a kedvezőbb magyarázat mellett nyilatkozott felszólalók, és az értekezlet végre is azt a határozatot hozta, hogy az egyházmegye, illetve a kerület útján felír a konventhez a törvénynek olyan magyarázata és alkalmazása érdekében, hogy, a korábbi lelkészi szolgálati évek figyelmen kívül hagyásával, a nyugdíjintézetbe való belépés 1908. január l-jével vegye kezdetét. Ennek a határozatnak s az ennek értelmében teendő felterjesztésnek, a törvény 26. §. 1. pont 3-dik alineájának szerintem teljesen világos rendelkezése ellenében, nem lesz ugyan semmi eredménye ; de tekintve azt az általánosan tapasztalható elégedetlenséget és nyugtalanságot, a melyet a visszamenőleg beszámítandó szolgálati évek terhei keltenek, nagyon megfontolandónak tartom a konvent és a zsinat részéről azt, hogy vájjon czélszerű és üdvös dolog lesz-e a törvényt jelen alakjában végrehajtani s vájjon nem volna-e jobb azt aképen átalakítani, hogy valamint a segédlelkészi szolgálati évek beszámítása is csak permissziv, ép úgy permisszivvé tétessék az illetőkre nézve a törvény hatályba lépése előtt eltöltött rendes lelkészi szolgálati esztendők beszámítása is ? A törvénynek ilyetén módosítása (— mert hiszen ilyen értelmű magyarázatáról és alkalmazásáról szerintem szó sem lehet! —) pénzügyi tekintetben nem okozna nehézséget; mert ha a permissziv beszámítás mellett kevesebb belépési járulék és kamat folyna is be, de ennek arányában csökkenne az a nyugdíjösszegekben kifizetendő teher is, a mely az intézetre nehezednék. Akár így, akár a törvény érvényben hagyása mellett is azonban feltétlen szükségesnek látom azt, hogy a nyugdíjintézet végrehajtóbizottsága, illetve az egyetemes konvent, hivatalosan nyilatkozzék az ügyrendnek igen sokak előtt homályosnak látszó pontjait illetőleg. Az országos lelkészegyesület ügyét Hamar István theol. tanár ismertette. Reá mutatott azokra a belső egyházéleti, egyházpolitikai és a lelkészek erkölcsi és anyagi érdekeit érintő okokra, a melyek kívánatossá és szükségessé teszik a ref. papság egyesülését, s ezek alapján kérte az értekezlettől az orsz. ref. lelkészegyesület ügyének felkarolását és támogatását. Az értekezlet ezek alapján ki is mondta, hogy mind az egyház, mind a lelkészi kar erkölcsi és anyagi érdekeinek előmozdítása szempontjából szükségesnek és hasznosnak ítéli az orsz. ref. lelkészegyesület megalakítását, a maga