Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-07 / 27. szám

Itt sem Esztendejét se Holnapját és napját fel nem tette írásának, hanem feljedzettem én szomorú, alázatos Lévita, kit Írásában Plebánus Uram Nótáriusnak nevez, érkezet pedig egy óra után Dje Maji Ao 1762 délután. Ezen nevezet Plébánusnak ez előt való esztendőben is. (1761) volt egy tilalmazó levele ugyan hozzám, melyben így ir dje 14= 9b

r

. Kedves Nótárius Uram ! Tudva vagyon kegyelmednél, hogy 1 = 9b

r

. engem méltatlan szolgáját kegyelmes Urunk ő Excellentiája meglátogatván, szegény pusztás házamhoz megalázni magát méltóztatot, akkor több egyéb akaratja közöt kegyelmed felől is parancsolatot adván (mint ezt már úgyis az Ur Fő Tisztelendő Generális Vicarius Uramtul értette) hogy mind Predikállásra s mind pedig az Gyermekek tanítására ezután szabadsága nem lészen, azt pedig két izben is, hogy kényszericsem ki engedelmébül a Temetést magának tulajdonította Írásban megmutatni. Most pedig Érseki megyéjében járt parancsolatya;

melyet én is 11=1 hujus per currentales vettem, a hol keményen parancsolya, hogy ez után se valami idegen Prédikátor, se Togátus Deák kegyelmeteknél tanítani, Prédikállani mint edig minden jeles Innepekre szoktanak volt jönni, ne merészellyék, egyéb aránt megkötöztetvén Kalocsára vitetem. Ezeket nem magamtul, hanem kegyelmes Urunk eő Excellentiája parancsolatyábul irom, hogy annak idejében se magam gondatlanságának se a kegyelmed szerensétlenségének oka ne legyek, caeter. mint edig, úgy ennekutánna is maradok Kegyelmednek Sz. Benedeken dje 14=1 9b

r

. Igaz Jóakarója Páter Gyalokai Antal mk. Közli: Molnár János, erzsébetfalvi ref. lelkész. EGYHÁZ. Értesítés. A július hónapot teljesen a Ráday-könyvtár rendezésére kívánván fordítani, tisztelettel értesítem az olvasókat a felől, hogy ezen idő alatt a lap felelős szerkesztését Molnár János erzsébetfalvaí lelkész úr volt szives magára vállalni. Hamar István szerkesztő. Lelkészválasztások. A bihari egyházmegyébe kebelezett vésztői egyház a Bod Ferencz eltávozásával megüresedett lelkészi állásra Szabó Bertalan mikolai lelkészt választotta. — A külső-somogyi egyházba kebelezett somogy-endrédi lelkészi állást a hívek bizalma Kájel Endre losonczi vallástanárnak juttatta. — A szikszói egyház egyik lelkészi állására meghívás útján Baksay István szászfai, a csáti egyház egyik lelkészi állására, ugyancsak meghívás útján, Szabó András vattai lelkész választattak. A lókuti vallássérelem. Bizonyára ismeretes olvasóink előtt a következő vallássérelmi ügy. Lókuton Rupprecht Tasziló evangélikus földbirtokostól a római kath. plébános és kántortanító évi tűzifa-járadékot követeltek. A mint a Dunántúli Prot. Lap f. évi 26-ik (június 30.) számából értesülünk, a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a dolgot kedvezően intézte el. Nevezett földbirtokos ugyanis nem elégedett meg a zirczi főbíró és a veszprémi alispán azon ítéletével, a mely egyház -látogatási jegyzőkönyvi adatokra támaszkodva, azt állította, hogy „az 1790/91. évi XXVI. t.-cz. 6. §-a csakis a terményekben, készpénzben és munkával teljesített stóla és párbérszolgáltatás teljesítésének kötelezettsége alól mentette fel a protestánsokat s lehetnek esetek, midőn még ilyen szolgáltatások teljesítésére is jogosan kötelezhetők." A főbíró a panaszos plébánosnak még utánjárási költségeit is megítélte. (Nini, mintha a XVIII. század törvénymagyarázásának szellője próbálgatná szárnyait!) Az apellátára a miniszter kimondotta, „hogy ez (t. i. a földesúr részéről történendő egyházi szolgáltatás) a más vallású földesúr ellenében csak akkor állapítható meg jogszerűen és csak akkor hajtható az be tőle, ha beigazolást nyerne az a körülmény, mely szerint a követelésbe vett egyházi szolgáltatásokat a r. k. hitfelekezethez nem tartozó más vallású földesurak is teljesítették és mint uradalmi terhet, azt tényleg elismerték". Az 1848. XX. t.-cz. végrehajtását a veszprémi ág. hitv. evangélikus egyházmegye f. évi június hó 27-én Pápán tartott közgyűlésében erélyesen szorgalmazta. Tényleg, ha a szerzetesek és apáczák dotácziója nem ütközik nehézségekbe, joggal megkívánhatja a magyar protestantizmus is, hogy törvényben biztosított jogait az állam respektálja és megadja mindazt, a mi a protestánsokat méltán megilleti. Imaházszentelés. A kiskunfélegyházi egyesült prot. leányegyház június hó 30-án szentelte fel újonnan épült imaházát. A lélekemelő ünnepélyre nagy körből sereglettek össze a hívek. A fölszentelést Baksay Sándor a dunamelléki egyházkerület püspöke végezte. Költői szárnyalású, érzelemgazdag, remek fölavató imájával és áldásával könnyekig meghatotta a jelenlevőket. Egyházi beszédet Lukácsy Imre diósviszlói lelkész mondott I. Móz. 28:17. alapján. Az egyház történetét Mészáros János kecskeméti lelkész vázolta. Eleven színekkel festette azt az elkeseredett küzdelmet, melyet e kicsiny evangéliomi mustármagnak meg kellet vívnia a pápista elfogultsággal, míg lelkészlakot szerezhetett s imaházat építhetett. Megindító része volt beszédének, midőn Szőke Antal jelenlegi gondnoknak 30 év óta fáradhatatlan kitartással végzett munkáját rajzolta az egyház életében és az imaház létesítésében. Úrvacsorát A dám Kálmán esperes és egyházker. főjegyző osztott tartalmas és szépen előadott beszéd keretében. Dr. Hetessy Kálmán helyi lelkész keresztelt s végre Sárkány Béla ev. alesperes megáldotta a gyülekezetet. Az ünnepély díszét megjelenésükkel emelték Takács József czeglédi, Patonay Dezső nagykőrösi, Kiss Zsigmond abonyi, Balogh Gyula tápiószelei, Baky Ferencz szalkszentmártoni lelkészek, Farkas Kálmán kecskeméti vallástanár és Sárközy József segédlelkész. A kecskeméti két prot. egyház nagy küldöttséggel képviseltette magát főgondnokaik élén. Ott volt Félegyháza város intelligencziája, a különböző intézetek és a zsidó egyház küldöttei. A tisztikar díszszázad élén várta a négylovas hintón nejével érkező püspököt s dísztüzeléssel jelezte az ünnepély kezdetét és végét. Csak a pápista papság hiányzott tüntetőleg. Hagyományos múltjához híven e cselekedetével is bizonyságát adta, hogy az evangéliomi világosság terjedése bántja sötétséghez szokott szemeit. Délben a Korona-szállóban 100 terítékű társasebéd volt, melyen a királyt Baksay püspök, őt pedig Szőke Antal köszöntötte fel; szellemes pohárköszöntőkben nem volt hiány.